Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

Az országgyűlés képviselőházán^ hogy van-e róla tudomása, mert a földmívelés­ügyi miniszter úr egész működése azt mutatja, mintha erről nem volna tudomása. Ö — való­sággal azt mondhatom — elzárkózó ' és ke­mény lélekkel tartja a mezőgazdasági nap­számbéreket olyan hivatalos árszinten, amit semmiképpen sem tudok 'megérteni, minthogy itt az ország legmagyarabb és legszegényebb lakosságáról, annak megélhetéséről és annak boldogulásáról van szó. (Br. V»y Miklós: öt pen­gő a napszám átlagban.) Felteszem a kérdést, kit is véd a földmívelésügyi miniszter úr, ami­kor annyira elzárkózik a munkabéreik szint­jének felem élésétől. Meg vagyok róla győ­ződve és az országos helyzet is azt mutatja, hogy ez senki másnak a támogatására nem szolgál, mint csupán a lelkiismeretlen nagy­birtoknak.(Br. Vay Miklós: Na! Na!) Nem általánosítok, hangsúlyozom, csak a r lelkiis­meretlen nagybirtoknak, amelynél — észrevet­tem — előfordul az, hogy a nagybirtok köze­lében lévő község lakossága, amely rá van szorulva, hogy odamenjen munkára, ha nem megy a hivatalosán megállapított alacsony bérszinten munkálkodni, nem kap aratási részt. Azért mondottam ezt, mert igenis, csak a lelkiismeretlen nagybirtoknál lehet észre­venni.^ Megállapíthatjuk, hogy a nagybirto-. kok túlnyomó része már túlteszi magát a hi­vatalosan megállapított nap-számbéreken. Ép­pen ebben rejlik az az ok, amiért ezt a kér­dést idehoztam. Köztudomású, hogy a napszámbérek mai helyzetéért az 1520- számú, tavaly megjelent mi­niszterelnöki rendelet 'felelős. Talán véletlen, hogy ez a rendelet nem kapta az 1526-os számot, mert a magyar munkásság számára valósággal 1526-ot jelent ennek megjelenése. A tartalma rö­viden az, hogy a minimális napszámbéreket, amelyek egy bizonyos dátum óta érvényben vol­tak, ez a rendelet egyúttal maximálisokká is je­lentette ki, mindaddig, amíg nem állapítják meg a maximális árakat. A minimális napszámlbéreket egyenlővé tenni a maximálisakkal: lélektani tévedés, amely alkalmas arra, hogy a napszámos igye­kezetét 'aláássa. De benne volt a rendeletben az is, hogy (meg lehet állapítani a maximális napszámbéreket, ha arra szükség van. Interpellációiban kértem tavaly a földmíve­lésiigyi miniszter urat, méltóztassák például Gsanád megye számára engedélyezni a maxi­mális inapszámbérek megállapítását^ Ez elől a miniszter úr elzárkózott és most, miután nem állapították meg a maximális napszámbéreket, tavaly december végén megjelent a 8610-es miniszterelnöki rendelet, amely a tavalyi nap­számbéreket egyszerűen prolongálja az idei esztendőre is. Azt hiszem, ha előveszem^ Csanád megye hivatalos napszámbérlistáját és ismertetem be­lőle, hogy például januárra és februárra 2 pengő 30 fillérben van megállapítva a minimális és az 1520-as rendelet alapján egyúttal maximális napszámbér. is, akkor a képviselőházinak egyet­len tagja sem lesz itt, aki ne mondaná, hogy télvíz idején elsőosztályú napszámosnak 2 pengő 30 fillért fizetni, embertélenség. Már pedig, saj­nos, a helyzet az, hogy ezzel visszaéltek. Hogy többet ne mondjak, ott van Csanád vármegyében maga a mezőhegyesi állami ménesbirtok. Mint­hogy hivatalos bérről van szó, ez is kénytelen magát ezekhez az árakhoz tartani, hiszen egy állami intézmény vezetője nem teheti túl magát KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. 26k* ülése 19Jf2 június 10-én, szerdán. 485 ezeken az árakon és a mezőhegyesi birtok való­ban ezeket az áriakat is fizette. Most méltóztassék annak a napszámosnak lelkületébe és gondolkozásálba magukat belehe­lyezni és akkor tisztán láthatják ennek ia rende­letnek hatását. A tárgyilagosság kedvéért megállapítha­tom, hogy a 8610. számú rendelet engedélyezi átlagon felüli teljesítmények esetén az itt emlí­tett napszámbérnek 20%-kai való megpótlékolá­sát, de nem mondja meg a rendelet, hogy azt ki állapítja meg. Erre nincs hatóság, nincs senki, aki elmondhatná, hlogy : ez az ember való­ban az átlagon felül teljesít, tehát a napszámos ki van szolgáltatva egy bizonyos jóindulatnak vagy kegynek, amelynek alapján az ő munka­adója meg fogja állapítani, hogy többet teljesí­tett az átlagnlál és ez esetben van csak joga a 20 0/ °-ois pótlékolásra. Természetes, hogy az ilyen napszámbérek nem lehetnek összhangban a mai árszínvonallal és az eredmény, ahol betartják, az, hogy testi­leg, lelkileg, erkölcsileg lerongyolódik az a munkásréteg. En esaJk azt kérdezem, hogyan lehet az, hogy az egyik oldalon azt hangoztatja a kormány, hogy az Oncsá.-val jót tesz és el­látja a milliókat és talpra állítja a szociális szempontból tönkretett családokat, a másik ol­dalon pedig tönkreteszi, mert olyan napszámbér­politikát engedélyez esetleg megint egyeseknek, amelynek segítségével ezrével termelhetik ki az új proletárokat. Ebiben annyi ellentmondás van, és az élet maga is annyira ellentmond ennek, hoigy az élet már át is törte ezt a frontot. Most érkeztem tulajdonképpen ahhoz^ a té­mához, hogy itt olyan rendelkezéssel állunk szemben, amelyet az élet áttört, nem respektál. El lehet képzelni olyan munkáltatót, aki az általain vázolt béreket fizesse ma eg-y családos embernek? Ma például Csanád megyében az elsőosztályú napszámbér 3.20 pengő. Ha étke­zést is kap ott a munkás, erre 1 pengő 10 fillér levonható, vagyis 2 pengő 10 filléresi napszám­biérrel megy haza. Elképzelh etető, hogy ebből akáir egy ember is megéljen? Hát még egy csa­lád hogyan éljen meg belőle? Most már az élet áttöirte a frontot, azonban mindenki, aki többet fizet, — és valójában ma már majdnem min­denki többet fizet — kihágási eljárás alá von­ható, büntethető 600 pengőig azért, mert többet fizet, mint a hivatalosan megállapított nap­számbér. De kérdezem, lehet-e elképzelni, hogy valaki, akitől a napszámos magasabb napszám­bért kér, ezért őt feljelentse? Lehet-e feljelenteni és elítélni egy napszámost azért, mert nem aka ( r a létminimummal kisebb összegért munkába állni? Ez teljes erkölcsi lehetetlenség, s már má­giában is foglalja azt, hogy még senkit sem je­lentettek fel s bár a hatóság tudván tudja, hogy mindenki többet fizet, mégis fenntartja rende­letét. Ennek ellenében nem mer egyetlen eset­ben sem eljárást indítani azok ellen a munká­sok vagy mukaadók ellen, akik többet kérnek, illetve többet fizetnek. A miniszterelnök úr a Ház eiőtt programm­beszédében azt mondotta, hogy megszünteti a rendelet-inflációt és végre fogja hajtani a ren­deletekét íme, itt van egy kitűnő alkalom arra,.hogy vagy hajtsa végre a rendeleteket, vag-y pedig szüntesse meg és törölje a magyar rendelettárból a feleslegesekot. Ezt a rendeletet is naponként tízezrével hágják át s meg smcs 79

Next

/
Thumbnails
Contents