Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

4tU Az-országgyűlés képviselőházánál ban ott lakjuk, hogy X. Y. kúriai bíró egyúttal kormányíötanáesos és méhészeti főfelügyelő is, — mert ezek' a címek vannais üint a. la Dián — ankor önkéntelenül rá kell jönnünk arra, hogy itt valami hiba van és a miniszter úr natasüorét, felhatalmazását túllépte. A jogkereső közönség, amikor kap egy határozatot, amelyet egy kúriai bíró vagy Oa'b. állandó bíró ír alá abban a hiszembeju van, hogy ezt a határozatot ez a bíró a bírói lúggetlenseg jelszava alatt hozza meg és nem utasításra, parancsra cselekszik. A bírák nevét a közigazgatásban felhasználni nem lenne szabad és az igazságügyminiszter úrnak a lehető legrövídebő időn belül intézkednie kellene a óban a tekintetben, hogy ezeket a más miuisztéxumok részére átengedett bírákat vagy rendelje vissza azonnal az igazságügyminisztériumba, vagy helyezze őket vissza bírói székükbe, vagy pedig ha a közigazgatásnál bírói szaktekintélyekre ós a hír ói működés alatt elért szaktudásra szükség van, akkor tessék őket átminősíteni minisztériumi tisztviselőkké, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) hogy ne kelljen ezeknek a bíráknak a határozatokat rendeletből, parancsba meghozni, mert, ha átminősítik őket a megfelelő minisztériumok létszámába, akkor már azt a határozatot nem mint kúriai bírák, hanem mint miniszteri tanácsosok vagy államtitkárok hozzák meg. Ezek után kérdezem az igazságügyminiszter urat és erre sürgősen kérek választ, hogy hajlandó-e és mi módon megszüntetni ezeket az Önkényes és törvényellenes bírói átengedéseket, hajlandó-© a fent felsorolt törvényes intézkedéseket szorosan betartani, az átengedett bírákat bírói hivatásukhoz visszautalni, vagy pedig a bírói státusból kiemelve őket a közigazgatási státusba áthelyezni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja az igazságügyminiszter úrnak. Bapcsányi László képviselő úr a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez ós ugyancsak ő «a belügyminiszter úrhoz intézendő interpellációjára halasztást kórt. Méltóztatnák ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a Ihalasztást megadja. Következik ifj. Zimmer Ferenc képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz. (Halljuk! Halljuk! « szélsőbaloldalon.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Incze Antal jegyző (olvassa); »Interpelláció a m. kir. kereskedelmi miniszter úrhoz,. Van-e tudomásai a miniszter úrnak a zsidókézben levő üzlethelyiségekkel űzött visszaélésekről, valamint az új keresztény exisztenciák nehéz helyzetéről, nem lévén módjuk üzlethelyiséghez jutni? Hajlandó-e a miniszter úr e kérdés rendezése érdekében a zsidókat az ólelmiszeikereskedelemből és húsiparból eltávolítani*?«" Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ifj. Zimmer Ferenc: T. Ház! (Halljuk! Halljak! a szélsőbaloldalon.) A tegnap problémáját hozom a t. Ház elé, azért a tegnap problémáját, mert midőn ,a kormányzat néhány esztendővel ezelőtt jószándékból új keresztény exisztenciák megteremtését határozta el, elmulasztotta ezeknek _az új exisztenciáknak életfeltételeit megadni. Az életfeltételekhez tartozik elsősorban a hitel, az áruellátás, amit többé-kevésbbé igyekeztek megoldani az ÖnáJlósítási Alap révén, de elmulasztották a legfontosabbat, megadni a lehetőséget annak az új exisztenciának, hogy 264, ülése 1942 június 10-én, szerdán, legyen hol működnie, vagyis az üzlethelyiségeket. Mert mi a helyzet ma, t. Ház? A legjobb igyekezet mellett, a legnagyobb törtetés és szorgalom mellett sem tud semmiféle kezdő, vagy a kezdés stádiumán már túljutó ember üzlethelyiséghez jutni, mert mintegy maffiaszerűen továbbra is kézben tartják a zsidó kézen lévő üzlethelyiségek zömét. , Elismerem, hogy a kereskedelmi kormányzat a fennhatósága alatt álló intézményeket utasította, hogy mondjanak fel zsidó bérlőiknek. Tudom azt, hogy a főváros polgármestere a vásárcsarnokokban és a város házaiban a zsidó bérlőknek felmondott és ezzel mintegy lelj etőséget nyújtott új exisztenciák elhelyezkedésére, de szomorúan kell megállapítanom, hogy a többi minisztérium fennhatósága alatt álló intézményeknél, mint például a Pk„ a Té'be., a Nemzeti Bank házaiban ilyen nagyszerű munkát nem találunk. Hiába adunk lehetőséget az új exisztenciáknak, különösen ma, amikor az áruellátás borzasztóan nehéz, mert áruhiány vain, — és ez különösen vonatkozik az élelmiszerellátásra — ha nem segítjük őket át azokon a nehézségeken és akadályokon, amelyeket ma már mesterségesen állítanak az új exisztenciák elé. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy minden téren, — legutóbb például a tiszteletreméltó testület, a házmesterek kasztjában is — keresztülhajtották a zsidók visszaszorítását. Ma egyedül az élelmiszerkereskedelem az a szabad vadászterület, ahol a textiles zsidó, a lisztes zsidó, a tojásos, a baromfis zsidó még mindig megtalálja egyes szabad élelmiszerszakmában a lehetőséget. Ha nincs is üzlethelyisége, mint például a húsiparban a vásárcsarnokokból kitelepített mészárosoknak és henteseknek, mi történiki Megy ki a vidékre, strómanok útján felhajtja az árat, elhozza és becsempészi a városba az árut és feketén adja tovább, természetesen nem a keresztény fogyasztónak, hanem a zsidó ügyfeleknek és rendelőknek. Amikor tehát ilyen helyzetet látunk és amikor látjuk azt az intenciót, hogy fokozatosan akarják ezt a kérdést megoldani, nem látom be, miért nem mernek hozzányúlni ehhez az égetően fontos problémához egyrészt a keresztény fogyasztók érdekében, másrészt az új keresztény kereskedelem érdekében. Ahova csak nézünk, •— a Király-utca frontjára, vagy a Bombacti-utca streetre, ha szar bad ezt a kifejezést 'használnom — (Egy hang a szélsőbaloldalon: Szép szó!) ott mindént meg fog találni a pesti polgár, osak pénze legyen. A vajtól kezdve mindent kaphat, csak meg tudja fizetni. (Nagy László: Ügy van!) Méltóztassanak végigmenni a vendéglőkön, mindenütt csak gazdag étlapot találunk és ha megkérdezzük a vendéglősöket, őszintén meg kell vallaniok, hogy mindezt kénytelenek feketén megvásárolni, mert nincs legális kereskedelem, az új exisztencia nem bírja el a versenyt azokkal a raffinait elemekkel szemben, akik ezt évtizedek során kitanulták. Ezek azok az anomáliák, amelyeket feltétlenül meg kell szüinteni, ha azt akarjuk, hogy új exisztencia, új élet legyen. Ha a tegnap problémáját a ma eszközeivel kezeljük a jövőben, akkor — t- Ház — kár minden munkáért, kár mindén igyekezetért és jelszóért. A miniszterelnök úr ezt az oldalt: az ellenzéket bizalmatlanság szításával vádolta. A bizalmatlanságot — t. Ház — nem mi szítottuk, hanem az a lelki bizalmi krízis okozza, amelyet ezek