Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

474 Az országgyűlés képviselőházának ezerholdas nagybirtokot a régi tulajdonosa minden további kormányhatósági intézkedés bevárása nélkül tulajdonába visszavette? 3. Hajlandó-e a Házat az ottani birtokviszonyokról sürgősen tájékoztatni ég mindenkivel szemben az egyenlő elbánás elvét érvényesíteni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobb/elől.) A kormányzó urunk pa rancsára vitéz honvédeink vérével visszaszerzett Délvidék néhány földbirtokpolitikai viszszásságát óhajtom szóvátenni. A jugoszláv állam 1919-től 1941 április 10-ig földbirtokpolitikai intézkedésekkel igénybevett összesen 280.000 katasztrális holdat. Ezt 210 birtokostól vette igénybe. Nem kell mondanom, hiszen jól tudjuk, hogy ennek a 210 birtokosnak több mint 80%-a magyar volt. Az igénybevett földből a jugoszláv állam 200.000 holdat kizárólag szlávoknak juttatott; igénybevett, de senkinek sem juttatott a jugoszláv állam 80.0ÜU holdat és ezt a 80.000 holdat államkincstári birtokká nyilvánította. Ez az a bizonyos helyei uradalom, Albrecht főherceg birtoka, amelyről néhány szót óhajtok a Ház előtt elmondani. A magyar királyi kormány 1941 július havában az 5280. M. E. számú rendeletével ren; dezte a délvidéki földkérdést, a megváltási részt hatályában fenntartotta, tehát ez ebben az esetben a 280.000 holdra vonatkozik, viszont a juttatási részt a 200.000 holdra vonatkozóan megsemmisítette és kimondta, hogy minden birtok, amelyet annakidején a jugoszláv állam igénybevett, maradéktalanul a magyar államra száll, ami természetes is, hiszen magyar honvédek hősiessége és vére szerezte azt vissza, visszaszerezte nem egyeseknek, hanem a magyar nemzetnek, a magyar államnak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelŐL) Ez a jogszabály vitán ifelül eldöntötte tehát azt a kérdést, hogy a helyei uradalom ebben a pillanatban kinek a tulajdonát képezi. Ez az uradalom a szerb államkincstárról a visszaszerzés útján természetszerűleg rászállo'tt a magyar államkincstárra, ez tehát ma a magyar államkincstár tulajdona. De természetesen nemcsak a földbirtok a magyar államkincstár tulajdona, hanem annak minden hozadéka és teljes jövedelme is. Természetes, hogy 1941 április 10-től, amely percben ez a birtok a magyar állam tulajdonába szállt, a jövedelem teljes egészében, hiány nélkül a magyar államkincstárt illeti meg. Meglepő, mondhatnám megdöbbentő volt tehát az az eljárás, amelyet mindennek mondhatok, csak törvénytisztelőnek nem, amikor Albrecht királyi herceg volt birtokára egyszerűen belovagolt — mint már egyszer itt a Házban említettem — magával vive egész intézőkarát, az uradalmi tisztviselőket. Előzőleg Pécsett táblákat csináltatott, ezeket a táblákat magukkal vitték, kitűzték az uradalom egyes pontjain, az egyes épületek elé, ezeken a táblákon pedig az volt, hogy: ez főhercegi uradalom, ez főhercegi tulajdon. T. Képviselőház! Tessék elképzelni annak a magyar embernek, annak a magyar birtokosnak sorsát ott Szabadkán, vagy Temerinben, vagy Futtákon, vagy bárhol ott a Délvidéken, akinek a birtokát igénybevették. Tudvalevőleg a szerbek 500 holdon felül igénybevették a magyaroktól az összes birtokot. (Ügy van! Ügy van!) A Dungyerszkieknek megmaradt akkor Js és megvan ma is az. ezer és ezer holdjuk és 264. ülése 1942 június 10-én, szerdán, ma az a helyzet, hogy a szerbektől jóformán semmit sem vettek el vagy ha valami keveset igénybe is vettek, de meghagyták az ezer holdakat a szerb megszállás alatt, ugyanakkor a magyar birtokosnak 500 holdon felül elvették a nagybirtokát. Most, amikor Isten kegyelméből és a magyar vitézség útján visszakerült hozzánk ez a terület, az a helyzet, hogy a magyar birtokos nem kapta vissza birtokát, nem kapott semmiféle kártérítést, nem kapott egy másik cserebirtokot, szóval ebben a pillanatban úgy áll a helyzet, hogy elesett a birtokától, ugyanakkor a szerbnemzetiségű, szerbszármazású Dungyerszkiek és többiek megtartották a birtokukat, mintha semmi sem történt volna. Tehát egy visszaszerzet országrészen jobb dolga van annak a szerbnek, mint a magyarnak! Mélyen t. Képviselőház! Én mint nacionalista magyar, felháborodással értesültem ezekről a dolgokról, amikor nekem ott lent bácskai testvéreim panaszkodtak, mert ez fájt nekik. Ezt kénytelen voltam itt szóvátenni és sürgős orvoslást kérni. Mit Szólnak a Vojnichok, a Vermesek és a többiek, amikor azt tapasztalják, hogy visszatért az országnak a délvidéki része, a mi gyönyörű szép Bácskánk és Baranya déli sarka éfe ők tovább is föld nélkül maradnak, birtokukba mások ültek be. Ahol telepítés történt, nem kifogásolom, de természetesen valami ellenérték, valami kárpótlás jár ezeknek a magyar birtokosoknak, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ezek hűségesen kitartottak és egy sem akadt, aki elment volna a szerb udvarhoz — mondjuk — főudvarmesternek vagy palotahölgynek. (Vámos János: Egy részük kiment!) Természetes, sogy elsősorban azokra gondolok és azoknak teorfsa érint, akik ottmaradtak és szenvedtek, inert hiszen én legjobban tudom — mert szerb börtönben is voltam — mit jelent az, megszállás alatt élni és ott szenvedni. (Úgy van! Ügy van!) Tessék most elképzelni annak a magyar földbirtokosnak az érzelemvilágát, méltóztassék elképzelni, micsoda rombolás van annak a magyar embernek lelkében, aki most szabadult fel, aki visszatért a magyar paradicsomba, mikor azt látja, hogy Ő a birtokát nem láthatja, legfeljebb messziről, mert mások vannak benne és ugyaniakkor látja, hogy a főherceg bevonul a birtokára, átveszi a birtokát, mintha semmi Sem történt volna. Ez igazságtalanság (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), amely a, mai szociális világban erősen romboló, nemcsak tekintélyromiboló, hanem tör vény tiszteletet is rombol a lelkekben, az emberekben, amikor látják, hogy kétféle mértékkel lehet mérni ebben az országban. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon és jobb felől.) Engem a dologban semmiféle Személyes rész sem érdekel. En nagyrabecsülöm és tisztelem a főherceg urat, ez azonban nem az ő kérdése, hanem a magyar földbirtokosok kérdése, ez a, magyar nemzet kérdése. A magyar tisztesség és becsület / kérdése ez, amelyet én itt most általában Szóváteszek, (vitéz gr. Hunyady Ferenc: Egyforma elbírálást!) Én úgy tudom, hogy jogrend és törvénytisztelet van ebben az országban. Büszkék lehetünk rá mi magyarok, hogy kevés országban van olyan; rend és olypn törvénytisztelet,, mint nálunk Magyarországon. De amikor a törvényt mindenkinek meg kell tartania és mindenkinek tisztelnie kell, akkor elsősorban és