Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

Az országgyűlés képviselőházának 26U* ülése 19 U2 június 10-én, szerdán, 467 faj biológiai megerősítése adhatja csupán, érthető minden konstruktív kormányzatnak törekvése a közegészségügy nagy kérdéseinek rendezése és feladatainak teljesítése iránt. Minden helyes és józan közegészségügyi politikának tehát értelme, alapja és célja: a nemzet faji megerősítésével megadni a lehetőségét a szociális építőmunkának, s alapot teremteni, képessé tenni a nemzetet a szociális közösségi gondolat kifejlesztéséhez szükséges mérhetetlen erőtartalékok megszerzésére. Ahhoz azonban, hogy egy kormányzati gondolat aa elképzelt és tervezett módon valóban megvalósulhasson, olyan közigazgatási berendezésre van szükség, amely az elgondolások végrehajtására is képes és ezenkívül alkalmas emez elgondolások helyességének a társadalom 1

«ílkébe való átvitelére is. T. Ház! A magyar egészségügyi közigazgatás szervezete ennek a gondolatnak jegyében fejlődött. Az 1876 : XIV. te, közegészségügyi közigazgatásunk alaptörvénye, még a lokális értelmű önkormányzati közigazgatás kezébe tette le ezeket a kérdéseket, az első világháború utáni idők azonban már mindinkább kikényszerítették annak az elvnek alkalmazását, hogy miként a szociális kérdések megoldására is az egyéni elgondolásokon feli épült társadalmi akciók alig alkalmasak, ép-' penúgy a lényegileg szociális vonalra tartozó közegészségügyi kérdések sem lokalizálhatok az önkormányzatok szűkreszabott területei közé, ellenkezőleg, paranesolólag követelik az egységes, a helyi érdekeken felül álló és az egész nemzet létkérdéseit áttekintő állami feladatkörbe való bevonást. Es amikor 1936-ban megindult ennek megvalósítása és a törvényhozás az 1936 : IX. te.-kel államosította egészségügyi közigazgatásunk egy részét, minden felelősen gondolkodó ember úgy fogadta ezt \ az intézkedést, mint az előbb vázolt gondolat megtestesülését. Az a parlamenti vita, amely ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásakor kialakult, — kezdve az előadó úr nagyszabású expozéjától végig a támogató és ellenzéki felszólalásokon Kozma Miklós akkori belügyminiszter záróbeszédéig — fényes bizonyítékát adja annak a jelentőségnek, amelyet ennek a törvénynek tulajdonítottak. Ebből a vitából ^»ártkülönbség nélkül kicsendült az az érzés, hogy egyik legfontosabb magyar sorskérdésünkről van Szó. A vitában az akkori belügyminiszter bejelentette, hogy az a közigazgatási szervezet, amelyet e törvénnyel létesít, nem teljes, hiányzik belőle a városi, községi és körorvosi intézmény végleges beállítása az adminisztrációba. Ennek azonban — mint mondotta — kizárólag anyagi okai vannak és akkor, amikor ezeket az anyagi akadályokat el lehet hárítani, a belügyi kormányzat haladéktalanul teljessé teszi egészségügyig közigazgatásunk szervezetének egységesítését. Talán nem is baj, t. Ház, hogy 1936-ban nem tudtuk ezt a kérdést a maga egészében megoldani, mert így legalább alkalmunk van arra, hogy most, amikor .a belügyi kormányzatnak sikerült a végleges megoldás akadályait elhárítani és a belügyminiszter úr a törvényhozás elé hozta a városi orvosokról, a községi orvosokról és a körorvosokról, valamint egyes egészségügyi rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatát, mód és alkalom kínálkozik arra, hogy az ország nagy nyilvánossága előtt megvizsgálhassuk azt, vájjon az 1936 : IX. tc.-kel létesített egészségügyi közigazgatási szervezet hogyan vált be. hogyan teljesíti feladatát és mennyiben felel meg anmak a várakozásnak, amellyel az 1936. évi országgyűlés — a közigazgatás elméleti és gyakorlati munkásai — és maga az égés» nemzet működése elé nézett. Módot és alkalmat ad ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása arra is, (hogy megállapíthassuk azt, vájjon bekövetkezett-e egészségügyi politikánkban az a válság, amelyet az akkori ellenzéki szónokok hangoztattak és amely lényegében abban állott volna, hogy a tisztiorvosi kar államosítása kiöli az orvostisztviselők egyéni felelősségét, léleknélküli munkagépekké teszi Őket, akik mindent csak felülről kapott utasításra végeznek és akiknek részére hivatásuk gyakorlásának helye is csupán csak átmenet. T. Ház! Az állam már meglévő, élő és működő közigazgatási berendezéshez létesített új adminisztrációs szerv eredményes működését elsősorban az mutatja, miként tud az új szerv a már kipróbált közigazgatási rendszerbe beilleszkedni, hogyan találja meg működésének feltételeit és lehetőségeit úgy, hogy funkciói sehol ne okozzanak zavart és emellett adminisztratív célját mégis elérje. Ennek a tételnek alkalmazása a gyakorlati életben sokszor nehézségekbe ütközik és ha meggondoljuk, hogy az 1936:

IX. tc.-kel államosított tisztiorvosi karnak a törvényhatósági önkormányzatok mellett, azokkal karöltve kellett és kell dolgozniuk, elképzelhetjük azokat a nehézségeket, amelyekre talán túlságos aggodalmaskodás nélkül is számítani lehetett. El kell azonban ismernünk, hogy ez az aggodalom egyáltalában nem vált be és az államosított tisztiorvosi intézmény — hála a belügyminiszter úr és Johan államtitkár úr gondos és körültekintő vezetésének — tökéletesen kiállotta ezt a próbát. Az államosítás óta eltelt hat év alatt beigazolódott, hogy ez az új szerv olyan mintaszerűen van beépítve önkormányzati közigazgatási rendszerünkbe» adminisztrátorai annyira megértették különleges elhelyezkedésük követelményeit és a vezető államtitkár úr olyan tapintattal járt és jár el a mégis felmerülő kényes kérdések elintézésénél, hogy az önkormányzatok gyakorlatilag alig vették észre ezt a változást és e mellett az-államosított tisztiorvosi kar, amelynek legnagyobb része már az országos közigazgatási intézetben nyert kiképzést, minősített egészségügyi munkát végzett, aminek következményei a legszebb 'reményekre jogosítanak. T. Ház! Itt engedélyt kell kérnem arra, hogy néhány szót szóljak a tisztiorvosok kiképzéséről. A napokban módomban volt résztvenni a tisztiorvosi tanfolyam első részének záróvizsgáján» amelyen a közigazgatási jogból szerzett ismereteikről adtak a hallgatók számadást. Több évtizede foglalkozom közigazgatás-pedagógiával» rengeteg vizsgán vettem részt, de mondhatom, ennyire széleskörű oktatásról és tudásról még nem igen volt alkalmam tapasztalatot szerezni. A tanfolyam első hat hónapja alatt nemcsak a közegészségügyi jogszabály okban szereztek jártasságot a hallgatók, banem megtanulták az ezzel összefüggésben működő közigazgatási hierarchiát, az önkormányzati közigazgatás intézményeit és berendezését is. Ezenfelül pedig — ami talán a legfontosabb — jórészben elsajátították azt a közigazgatási gondolkodást is, amely az önkormányzatokkal való együttműködésnek nélkülözhetetlen előfeltétele. Ebben látom a magyarázatát annak, — mint mondottam — hogy az önkormányzat is alig vette észre az egész-