Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-241

Az országgyűlés képviselőházának nélkül — pedig ők messze utat tesznek meg vidékről Budapestre — az Országos Orvosi Kamara választmánya határozatképtelen lenne. Elfelejtették azonban, hogy a budapesti orvosok közül többen nem azért maradtak távol az Országos Orvoskamara választmányá­nak üléséről, mert más irányú orvosi elfog­laltságuk tartotta volna őket távol, hanem azért, mert az Ő képviseletüket az országos vá­lasztmányban a törvény szűkre szabta. A most a képviselőház előtt fekvő törvény­javaslat ezt a kérdést rendezi és az arányos Képviseleti rendszer korrekt alkalmazásának megfelelően az ezren felüli taglétszámú kamra­iák részéről az ezren felül levő minden 200 tag után rendeli el még egy rendes és egy póttag megválasztását. Az országos tisztikar ibuda­pesti tagjait is figyelembevéve, a javaslat az aOOO budapesti és 8300 vidéki orvos képviseletét 29:50 arányban állapítja meg. Ez a •megállapí­tás megfelel a szabatosság követelményeinek, mert a 200 tagnál alacsonyabb tagválasztó cso­portok kijelölése ismét súlyosan háttérbe állí­taná a budapesti orvosok képviseletét a vidék­kel saemben az országos választmányban. Te­kintettel aura, hogy az annakidején a buda­pesti orvosi kamara háttérbeszorítását sürgető okok azóta megszűnteik, a javaslat megállapí­tását helyesnek kell elfogadnunk. A kamarák ügyintéző szerveinek megbíza­tását a javaslat 3. §-a öt évre meghosszabbítja. A stabilizáció elve jut ebben érvényre, mert a kamarák ügyvezető szerveinek működését az öt évi időtartam nagyobb távlatban teszi szi­lárddá és észszerűvé. A javaslat 4. §-a a zsidók jogi térfoglalá­sának visszaszorításáról szóló 1939:IV. te. al­kalmazásával foglalkozik; ennek részletes tag­lalásával nem veszem igénybe a törvényhozás türelmét. Ennek a kérdésnek minden részletét a törvényjavaslat általános indokolása úgyis pontosan kifejti. Különben is ez a kérdés már részletesen szerepelt a képviselőház napirend­jén az ügyvédi rendtartásról szóló 1939 :IV. te. egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegé­szítéséről szóló 1941: XIII. te. tárgyalása során. Az 5. § a kerületi orvosi kamarákba való felvételt szabályozza újra éspedig ugyancsak a mérnöki, a sajtó- s a színművészeti s filmmű­vészeti kamarába való felvétel szabályozásá­hoz alkalmazza az alaptörvény annakidején másképpen megállapított rendelkezéseiít. A 6. § szövegét ismét tapasztalati okok ik­tatták be a javaslatba, mert az ország örven­detes meggyarapodásával kapcsolatban az or­vosikamarákba való felvételt az alaptörvény 22. §-á,ban felsorolt kellékeken felül még egyéb feltételekhez is hozzá kellett kötni. Az egyik orvosi kamarából a másikba való átjegyzés kérdését az alaptörvény nem szabá­lyozta eléggé világosan s ezért ebben a vonat­kozásban is új rendelkezésre van szükség. Az orvosi kamarákat felállító alaptörvény 31. §-a nem számolt kellőképpen azzal, hagy a kormányzat az orvosokat a prevenció vonalán fokozottabban veszi igénybe s ezért az orvos­kamara jogkörét az orvosi ténykedés helybeli kifejtésére nézve a magángyakorlat folytatá­sára kellett korlátozni. Igen sok hatásköri vifta származott az 1936. évi I. te. 40. §-ának homályos szövegezéséből. Talán minden kerületi orvosi kamara irattára őrzi nyomát olyan eseteknek, amikor közható­ságnál vagy törvény alapján létesített biztosító intézetnél alkalmazott orvossal kapcsolatban olyan fegyelmi feljelentések kerültek a kerü­li, ülése 19kt február 9-én, hétfőn. 35 leti kamarák fegyelmi fórumai elé, amikor a feljelentő orvosnak közhatósági jellegű, vagy a törvény alapján létesített biztosító intéz­ménynél végzett munkájával összefüggő te­vékenységét panaszolta fel. A javaslat ebben a vonatkozásban ismét rendet teremt és szabato­san rendelkezik arranézve, hogy az orvosi ka­mara tagja a magángyakorlat szempontjából tartozik a kamara fegyelmi hatósága alá. Ilyen módon az eddig felmerült jogviták bizonyosan meg fognak szűnni, mert az új szöveg, amely az 1936:1. te. 40. Vának helyébe lép, a kerületi kamarák hatáskörét a jegyeimi eljárás tekin­tetében is világosan kijelöli. A magyari orvosi rend hosszú vívódáson I ment keresztül, amíg majdnem száz esztendő után eljutott végleges szervezkedési formájá­nak megalakításához. A magyar orvosok tud­ják, hogy a kamara létesítésére szükség volt és meg vannak győződve arról, hogy a kamara az a szerv, amely valóban hivatott arra, hogy uz orvosi rendnek az őt megillető társadalmi és politikai pozícióját kivívja, az orvosi rend kulturális előrehaladását biztosítsa és gazda­sági bajait orvosolja. Az 1936. évi I. te. kiegé­szítéséről és módosításáról szóló törvényjavas­lat a kamarákat működésükben megerősíti, az eddig megismert hiányokat és nehézségeket pedig kiküszöböli. Orvosi rendünk, mint mindenkor, úgy ma is áldozatkészen áll helyt, azonban a maga megélhetését s azokat a nagy terheket és gon­dokat, amelyek a vállait nyomják, szem előtt kell tartani, mert csak így tud nemes és súlyos feladatának eleget tenni. Mi magyar orvosok aggódó szeretettel kísérjük hős honvédeink harcát és készséggel kivesszük részünket, a magyar nemzet létét fenyegető veszély elhárí­tásából. Ápoljuk, operáljuk, gyógyítjuk sebe : sült katonáinkat és küzdünk a minden harci eszköznél veszedelmesebb ellenfelek, a vesze­delmes járványok ellen. T. Ház! Amikor az összes magyar orvosok és kamarák nevében hálásan megköszönöm az igen t. belügyminiszter úrnak és kiváló munka­társainak, hogy az orvosi rendtartásról szóló 1936:1. te. egyes rendelkezéseinek módosításá­ról és kiegészítéséről szóló javaslatát a t. Ház elé hozta, kérem a t. Házat, hogy a törvényjavaslatot általánosságban, a bizott­sági részletes tárgyalás alapjául elfogadni mél­tóztassék. (Helyeslés és t a ps jobbfelől és kö­zépen.) Elnök: Szólásra következik Matolosy Ta­más képviselő úr, mint vezérszónok. Matoksy Tamás: T. Ház! Egyik múlt évi felszólalásomban kértem az igen t. kormányt, hogy neesak az ügyvédi, hanem az orvosi ka­marára nézve is hozzon a Ház elé olyan tör­vényjavaslatot, hogy a zsidók csak 6 százalék­ban vehessenek részt a kamara életében. Öröm­mel kell üdvözölnöm a kormánynak azt a lé­pését, hogy elállott eredeti állásfoglalásától (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisz­ter: Miért állt elî) és ezt az elvet az orvo­sokra is kiterjesztve, a Ház elé hozta a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot, holott nem akarta ezt idehozni (vitéz Keresztes­Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem akarta?) és így nem is azokat az intézkedéseket fogom itt kritizálni, amelyek a törvényjavaslatban benne vannak, hanem azokat fogom hiányolni, amelyek nincsenek benne és kérni fogom az igen t. belügyminiszter urat, hogy ezeket a kéréseinket hallgassa meg, legyen szíves eze-

Next

/
Thumbnails
Contents