Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

Az országgyűlés képviselőházának 26h. ülése 1942 június 10-én, szerdán. 457 T. Ház! Szükséges azonban, hogy foglalkozzunk az ezt a tölrvényjavaslatot szükség szerűleg és okvetlenül követő nagy kérdések tömegével, vagy legalább is kiragadjunk egj két olyan kérdést, amelyet ez a javaslat involvál. Ezek közt talán a legfontosabb a mezőrendőri törvény átalakításának szükségessége, Nagyobb birtoktestek helyett, amelyeket eddig kasznárok és kerülők őriztek, sok apró kis parasztbirtok fog majd alakulni, gondos gazdájuk bizonyára beülteti ezeket a földeket a határszélen fával, mint ahogy az ma országszerte mindenütt szokás, de viszont nem fog tudni odakint lakni, hiszen elég lesz neki a föld pár évi jövedelméből annak részleteit fizetni és a beinstruálását fedezni. így tehát bennmarad abban a községben, abban a ház ban, amelynek eddig is lakosa volt és amelyet bérbe kiadni úgy sem tudna senkinek, átépíteni, áttelepíteni pedig az anyag gyarlósága miatt nem lehetséges és így az igényelt föld őrizetlen marad. T\ Ház! A mezőrendőri törvénynek —mintegy a javaslat természetes folyományaként okvetlenül át kell változnia ezután a javaslat után, át kell változnia azért, hogy megvédje a kisgazdát, a ^kisembert.a jégveréssel és aszálylyal is felérő, sőt talán annál is többet jelentő két nagy csapással és kártétellel, a fatolvajok es a* juhászok garázdálkodásaival szemben. Szinte már foglalkozásszerűen alakult ki a fa eltolvajlása, amikor nemcsak az éhezői és fázó gyermekek részére szedik azt ki,'hanem szekérrel jönnek érte, kivágják a nagy testfákat, melyeknek elviteléhez legalább két-három ember szükséges. Ugyanezeket a fákat másnap meg lehet találni a piacon, amikor az illető el akarja adni és el is adja. Nagyon sokszor igen tehetős és jómódií fiatalemberek ezek. Ugyancsak nem tudja védeni az a kisember a birtokát, a •birtoktestét a Juhászokkal szemben sem, akiknek évek, sőt évtizedek óta bevett szokásuk, hogy a házakból elindulva reggel, oda este térítek vissza, és minden, az úton és az út kétoldalán_ lévő terményt gondolkozás és habozás nélkül juhaikkal lelegeltetnek, nemcsak az utat. hanem a búzát és a rozsot, sőt az egyéb takarmányt is. Mások is látták ezt és tudják, többször^ történtek már kísérletezések arra, hogy a mezőrendőri törvényt megváltoztassák és azt kibővítsék. Ügy hiszem, a földmívelésügyi miniszter úrnak egyik elengedhetetlen feladata az, hogy komolyan foglalkozzék ezzel a kérdéssel és kérdezzen meg minket, vidéken lakó gyakorlati gazdákat, akik majd szívesen szolgálunk tanáccsal ebben a kérdésben. Lehetetlenség-, hogy egy vidéken egy-egy letelepülés kornyékén két-három kilométer széles körben jóformán semmi fa ne legyen. Ezzel nemcsak megváltoztatják annak a résznek klimatikai viszonyát, hanem lehetetlenné teszik a fatermelést is. Ez nem tarthat így tovább, ennek egyszer véget kell vetni, hiszen sokan azért mennek lopni és fát vágni, hogy két-három napra a rendőrség fogházába kerüljenek télen, ahol majd megmelegednek és kosztolják őket. T. Ház! Tessék megkérdezni az állami erdőfelügyelőségeket is, millió és millió számra adják el a csemetéket fasorok létesítésére, erdő telepítésére, de csodálatosképen nem szaporodnak milliószámra a fák, hanem mindig kevesebb és kisebb a számuk; pusztul nemcsak a tüzelőanyag, hanem ••— mint mondtam — teljesen megváltozik a földterület klímája is: És ha majd meglesz a módja a mezőrendőri törvény megváltoztatásával vagy szigorításával annak. hogy a tulajdonos a fáját és vetését, terményeit védeni tudja, ha majd az a kisember nyugodtan fog ülni télen bent a falujában, tudva az, hogy a törvény szigora védi az ő terményét és termékeit odakint, akkor majd szaporodni fog a fa, akkor majd lehet még többmillió és millió facsemetét termelni, hogy a kisparcellák betelepítésével mindenütt olyan barátságos és vidám kép alakuljon ki, mint azt például az ember a Dunántúl látja, nem pedig az a szomorú sivárság, amelyet minden vonaton vágy más járművön utazó ember lát és tapasztal Debrecen és Szolnok között. A másik nagy kérdés, amelyet involválni fog ez a 'törvényjavaslat, a gazdasági épületek, lakóházak építésének kérdése. Ebbe is a törvényes kéz szigorával kell belenyúlni, mert itt az a helyzet, hogy a műszaki hivatalok csak bent a községekben vagy a városokban ellenőrzik a házak építését, a külterületen pedig; mindenki oda építkezik, ahol, ahova és ahogy akar: Ha vizsgáljuk az évek óta. visszatérj árvíz és talajvíz kártevő hatásait, rendszerint azt kell csak megállapítani, hogy azért meritek ezek az épületek tönkre és azért olyan nagy a kár, mert oda építettek, ahova normális körülmények közt, megfelelő műszaki irányítás mellett semmikép sem lett volna szabad építeni. A szegény ember, ha épít, mindig azt uczi, hol lehet és hol tud a legkönnyebben és a leggyorsabban vízhez jutni, kutat ásni jószágai és sajátmaga részére. Kikeresi tehát a legalacsonyabb helyet, mert oda csak két-három betonövet kell venni a kúthoz és amellé épül a ház és az istálló. A másik pedig az, hogy a kisember nem ismeri az alapot. Ráteszi a vályogot a földre, vagy pedig ráveri a földre a falat, azt mondva, hogy ez is föld, az is föld, a kettő összeforr. Csak két-három év múlva, amikor a fal ledől, akkor jön rá arra, hogy le kell menni a fagyhatárig, ahol a föld már nem mozog és a ház fala megáll. A harmadik az, hogy nem ismeri a szigetelés módját, ami pedig csak igazán kevéssel drágítja meg annak a háznak építési költségét. Például Nyíregyházán egyre-másra dőltek össze téglaházak a talajvíz következtében. Minden műszaki gondossággal volt felépítve, de a Yégén kiderült, hogy mindez, azért történt, mert szigetelő szalag, amikor negyvenötven évvel ezelőtt építkeztek, nem került ezekbe a házakba, ahová pedig minden mérnökileg megkívánt teljesítményt megadtak. Ezeket az építkezéseket tehát meg kell akadályozni. Meg kell akadályozni azt, hogy mélyen fekvő, nedves helyeken történjenek az építkezések és ezzel együtt meg kell akadályozni a reuma és a tüdővész terjedését is, amelyről mi, szabolcsi képviselők, olyan sokat beszélhetnénk, hiszen sajnos, Szabolcs vármegye a tüdővész tekintetében a statisztika szerint első helyen áll az országban. Szabad legyen arra is kiterjeszkedném. hogy az eldarabolásra kerülő birtoktesteknél követett kiosztási eljárást a juttatandó terület nagyságára vonatkozóan feltétlenül meg kell változtatni. A megfelelő anyagi erővel és felszereléssel rendelkező kis törpebirtokokat kell elsősorban 10—15—20 holdig felerősíteni. továbbá olyan ingatlannal ném rendelkező egyéneknek, mezőgazdáknak, földmíveseknek, akiknek a gazdasági ' felszerelések beszerzésére a megfelelő tőkéjük is megvan, az eddigi egy hold helyett 8—15 holdat kell juttatni, mert áz 1—'2 holdas juttatásokkal visszaesünk