Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-263

438 Az országgyűlés képviselőházának 263. ülése 19 U2 június 9-én, kedden. képviselőtársaim io — olyan értelmű javaslatot terjesztettek elő, hogy & miniszter az ingatlanok felhasználásáról tegyen évente részletes jelentést a Háznak. Etekintetben utalok az 1936 : XXVII. te. 71. §-ának (3) és (4) bekezdésében foglaltakra, amelyek szerint a földmívelésügyi miniszter évenként köteles a tervekről és az eredményekről jelentést tenni a Háznak. Ezt a rendelkezést ez. a javaslat sem helyezi hatályon kívül. (Matolcsy Mátyás: Van ilyen, csak nem gyakorolják!) Helyeslem Meskó Zoltán képviselőtársamnak azt a kívánságát, hogy legyünk tekintettel majd a vitézi telepítések létesítésére. Erre ezután is éppen ^ëY, mint eddig is tekintettel és figyelemmel leszünk. Ugyancsak helyeslem Horváth Ferenc képvisel őtársiuinknak azt a megjegyzését, hogy különösen a határmenti vidékeken tekintsük rendkívül fontos feladatnak a telepítés kérdését. (Élénk helyeslés és taps.) Ellenmondást látok Csoór Lajos képviselőtársam beszédében, amidőn az egyik oldalon azt mondja, hogy 60 nap nem elegendő ahhoz, hogy a tulajdonos ia zsidó haszonbérlőnek felmondhasson, a másik oldalon pedig minél rövidebb idő alatt akar nyugalmi helyzetet teremteni. A magam részéről a 60 napos felmondási időt elégnek tartom, (Helyeslés.) mert amint Tóth János képviselőtársam is igen helyesen megjegyezte, ez a 60 napos felmondás mindig csak a gazdasági év végére szól. Vámos János igen t. képviselőtársam felhívta figyelmemet azokra a jóhiszemű magyar birtokszerzőkre, akik a jugoszláv agrárreform során kisajátított ingatlanokból szereztek földet. Megnyugtathatom igen t. képviselőtársamat arról, hogy ezekre a jóhiszemű magyar birtokszerzőkre — a lehetőséghez képetet — igenis minden körülmények között tekintettel leszünk. (Helyeslés.) Baky László és Börcs János képviselőtársaim azt javasolták, hogy a zsidó birtokokat a termelés folytonosságának biztosítása szempontjából ellenőrzés alá kell venni. (Börcs János: Hadiüzemnek nyilvánítani!) Erre csak azt válaszolhatom, hogy erre nekem ez a törvényjavaslat módot nyújt, de módot nyújt még az 1750/1942. számú kormányrendelet is és megnyugtathatom képviselőtársaimat, hogy ezekkel a lehetőségekkel és módokkal, amikor szükség van rá. mindig élni kívánok és élni fogok. T. Ház! Amint mindnyájan nagyon jól tudjuk és Meskó Zoltán képviselőtársam felszólalásából is láthattuk, a zsidókérdésnek igen sok oldala van. De éppen ezért, nézetem szerint, a' leghelyesebb, ha a megoldást a generális kérdések megoldásával kezdjük és először is az alapvető kérdésekben teremtünk nyugalmi állapotot. Meggyőződésem, hogy ez a javaslat a zsidók földbirtoklásának terén végleges rendezést fog teremteni. Azt is tudom azonban, hogy minden törvényjavaslat sorsát a végrehajtás dönti el. (Ügy van! Ügy van!) Mielőtt befejezem tehát beszédemet, már most előre is kijelentem, hogy a magam és összes munkatársaim részéről is mindvégig ugyanaz a határozott célkitűzés fog százszázaléki^ érvényesülni, amely a javaslat megszerkesztésénél érvényesült és ez fog érvényesülni a javaslat törvényerőre emelkedése után a végrehajtás során is. (Éljenzés a jobboldalon.) A javaslat — mint már többen is határozottan hangsúlyozták és én is többször hangsúlyoztam — elsősorban nem birtokpolitikái javaslat, hanem nemzeti közérdeket szolgáló fajvédelmi javaslat, amelyet a nemzetre a zsidóságnak a magyar földben jelentkező mohó térhódítása kényszerített rá. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Igaza van Mester Miklós képviselőtársunknak Szeder Ferenc képviselőtársunkkal szemben, hogy ezt a javaslatot nem a gyűlölet szülte. (Meskó Zoltán: A fajszeretet.) ez a javaslat egyedül és kizárólag a magyar Ifajta érdekeit kívánja szolgálni, ezt a javaslatot a magyar faj szeretete szülte. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől és a középen. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi van a kivételekkel?) Minden élni akaró nemzetnek legfőbb kötelessége, hogy az ország földjét az államfenntartó réteg számára biztosítsa. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől és középen.) Erről a jogáról a magyarság sem mondott le és nem is mondhat le soha. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! A beszédemben kifejtettek alapján kérem az összes határozati javaslatok elutasítását. Abban a tudatban, hogy ez a törvényjavaslat osak azt kívánja a nemzet közösségéhez tartozók számára biztosítani, ami őket joggal megilleti, a honszerző és államfenntartó magyar nemzet érdekében és a nemzeti kötelességteljesítés tudatában ajánlom ezt a javaslatot elfogadásra. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps jobbfelől és középen. A szónokot tömegesen üdvözlik. — Maróthy Károly: így tapsolták meg az első zsidótörvényt is! Emlékszem rá. Azt épp így tasolták meg. — Mozgás.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Vajna Gábor! Elnök: Vajna Gábor képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor : T. Ház! (Mozgás. —Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Mindenegyes négyzetcentiméter magyar földnek magyar kézbe való juttatása elsőrangú nemzetvédelmi és fajvédelmi érdek. A zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanainak igénybevételéről szóló, most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat is ennek a kérdésnek taglalásával foglalkozik. Ez a javaslat jogfosztást jelent a zsidóságra nézve. Ha jogfosztásról beszélünk, akkor meg kell vizsgálnunk azt a kérdést, hogy vájjon heyes-e szükséges-e az a jogfosztás, vagy elegendő-e a jogfosztásnak csak olyan mértéke, amilyent ez a törvényjavaslat tartalmaz. Már Szent László királyunk törvényt hozott és elrendelte, hogy zsidók keresztény nőt nem vehetnek feleségül, keresztény szolgát nem tarthatnak, vasárnapokon és ünnepnapokon szolgáikat a föld megművelésére nem alkalmazhatják. Ügy látszik, hogy a zsidók ezt a törvényt — mint minden más törvényt is az életben — szintén kijátszották, mert 1114-ben az esztergomi zsinat egy újabb tiltó rendelkezést hozott, amely elrendeli, hogy zsidók még külföldről behozott keresztény szolgákat sem alkalmazhatnak és azokat sem állíthatják vasárnapokon és ünnepnapokon munkába. A tatárjárás utáni nehéz időkben a zsidók, mivel akkor is értettek a pénzhez és az üzlethez és ismerték a könnyű pénzszerzési módot, több pénzzel rendelkezve kölcsönüzletek lebonyolításához fogtak. így azután kölesönök el-