Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-263

436 Az országgyűlés képviselőházának és Tatár t. képviselőtársaim kévéseitek a birtokpolitikai csoport mai létszámát és annak az •elgondolásuknak adtak kifejezést, hogy a zsidó birtokok ügyét egy külön minisztériumra, vagy egy külön hivatalra, vagy egy kormánybiztosra kellene bízni. E tekintetben az az álláspontom, hogy a földkérdés egyúttal termelési kérdés is és a földkérdés legjobb gazdája csakis a földmívelésügyi miniszter lehet. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Megnyugtathatom ige}

1 t. képviselőtársaimat arról, hogy magam is tudom, ennek a kérdésnek a megoldása nehéz probléma és nagy munkát jelent, és tudom azt is, hogy a minisztérium birtokpolitikai csoportja ma is meglehetősen túl van terhelve munkával. De megnyugtathatom t. képvselőtársaimat arról is, hogy én ennek tudatában már elhatároztam, hogy a szükséghez képest növelni fogom a birtokpolitikai csoport létszámát és e tekintetben a pénzügyminiszter úr bizalmát és egyetértését teljes mértékben bírom. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy ebben az irányban az adott lehetőségek között s ezek határán belül eddig is mindent megtettem, erről beszéljenek helyettem a számok. Az 1930—38. években a birtokpolitikai személyzet csak 20 főből állott, ma pedig ez a létszám BW. De hogy még jobban igazoljam magamat, én voltam az, aki a múlt esztendőről az idei esztendőre 81 főről 313 főre emeltem fel. a létszámot. Előre készültem e törvényjavaslat végrehajtására. Továbbra is emelni fogom a létszámot, úgy, ahogy ennek szükségét látom. (Helyeslés.) Tisztelt Ház! Mind az előadó úr„ mind pedis több felszólaló megemlítette azt, hogy a zsidóbirtokok kérdését nem tudjuk addig helyesen és jól megoldani, amíg ezzel párhuzamosan ,a mezőgazdaság fejlesztéséről nem. gondoskodunk. Ezt én is inagyon jól tudom. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot már benyújtottam és ez a javaslat is tárgyalás alá fog kerülni, mihelyt ennek ideje elérkezik. De, hogy a mezőgazdaság fejlesztése és a többterinelés terén semmiféle akadály ne legyen és hátrány me következhessek be, ideiglenesen gondoskbdtunk a pénzügyminiszter úrral arról, hogy megfelelő póthitelek és összegek álljanak rendelkezésünkre, amelyekkel átmenetileg minden ezzel összefüggő megvalósítható kérdést meg tudjunk oldani. (Helyeslés jobbfelől.) Gróf Apponyi György t képviselőtársam annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy a javaslat kártalanítási rendszere az esetleges későbbi birtokpolitikai jogszabályok precedence^ szolgálhatna. Ez az aggodalom azonban, szerintem, nem indokolt, mert hiszen ez a javaslat nem birtokpolitikai, hanem fajvédelmi javaslat (Ügy van! Ügy van! Helyeslés és taps a jobb- és baloldalon. — Meskó Zoltán: Ez a lényeg!), már pedig, ha egyáltalában lehet precedensről beszélni, ezek csak azoinos esetekben érvényesülhetnek, (Úgy van! Ügy van! Helyeslés és taps a jobboldalon.) T. képviselőtársam a precedensek szempontájból hivatkozott az utódállamok földbirtokreformjaira. Etekintetben Braunecker Antal és Nagy Iván t. képviselőtársaim már megadták ugyan a választ, de nekem is meg kell jegyeznem, hogy ez a javaslat egyáltalán nem hasonlítható össze az utódállamok agrárreformjával. Higyje el t. képviselőtársam, hogy -mi, akik végigszenvedtük a megszállásokat (Gr. Apponyi György: Én is végigszenvedtem, miniszter úr! Én is éppenúgy végigszenvedtem! — Zaj és ellenmon263. ülése 19 h2 június 9-én, kedden. dások jobbfelől.), jobban ismerjük az utódállamok agrárreformját. Baloldali részről többen is — így Piukovich és Tatár t. képviselőtársam — kifogásolták, hbgy az 1940:IV. tc-t még nem léptettük teljesen életbe. Tagadhatatlan, hogy a törvényeik végrehajtása a miniszterek feladata, de viszoíut az is igaz, hogy a miniszternek arra is ügyelnie kell, hogy a ' törvények megfelelő időben hajtassanak ^mindig végre. Az említett törvény meghozatalának idejétől kezdve a mai napig olyan kivételes időket éltünk, amely kivételes időkben, mint már az előbb említettem, elsősorban a termelés folytonosságát kellett, hogy 'biztosítsuk. Az említett törvénynek legszociálisabb rendelkezéseit .az elsőrendű termelési szempontok figyelembevételével már hatályba is léptettem. Ezek a rendelkezések a házbelyek alakítására vonatkoznak. Megnyugtathatom az igen t. képviselőtársamat, hogy amikor majd eljön az ideje, amikor lehetséges lesz, akkor az. 1940:IV. törvénycikket teljes egészébein életbe fogjuk léptetni. Egyébként, amikor ezt az újabb törvényjavaslatot itt benyújtottam, akkor is az 1940:IV. te. értelmében és utasítása szerint jártam el voltaképpen, „mert hiszen ezen törvény 7. §-a határozottan előírja, hogy elsősorban a zsidóbirtokosokat kell átengedésre kötelezni. Azáltal, hogy igyekszem meggyiorsítajni a zsidó birtokok átvételét, egyúttal meggyorsítom az 1940:IV-, te. életbeléptetés! lehetőségét is. Jurcsek Béla és Vay Miklós báró képviselőtársaim felvetették azt a kérdést, hogy jó volna, ha a keresztény tulajdonos akkor is felmondhatna zsidó haszonbérlőjének, hogy ha nem ő maga akar gazdálkodni, hanem esetleg valaki másnak akarja bérbeadni ingatlanát. Most, amikor mintegy 700.000 katasztrális hold mezőgazdasági ingatlant veszünk ki a zsidók tulajdonából, azt hiszem, elég alkalom akad itt az összes keresztény haszonbérlőknek, hogy ideiglenesen ezeken a birtokokon helyezkedjenek el legalább is addig, amíg a nagyobb- birtokok felosztása termelési érdekekből lehetetlen. A keresztény tulajdonosok csak igyekezzenek lehetőség szerint saját .kezelésbe venni birtokaikat. Meskó Zoltán, Maróthy Károly, Matolcsy Mátyás és Gosztonyi Sándor igen t. képviselőtársaim, de még a javaslat mellett felszólalt képviselőtársaim közül is többen felvetették azt a kérdést, nem lehetne-e általános szabályképpen kimondani, hogy zsidó haszonbérlő egyáltalában ne lehessen. Őszintén kijelentem, hogy én is szívesebben vettem volna, ha ezt módomban lett volna kimondani. De, sajnos, —

: mint már többször hangoztattam — a mostani időkben az egyik legfontosabb hazafias kötelességünk a termelés. Márpedig lehetnek olyan esetek, amikor a tulajdonos , a legjobb akarat és szándék mellett sem tudja semmi körülmények között birtokát saját kezelésbe venni és lehetnek olyan esetek is, amikor erre megfelelő keresztény haszonbérlő sem akad, különösen most, amikor annyi alkalom lesz itt a haszonbérletekre. Ezeket a szempontokat is tekintetbe kellett vennünk, habár remélem, hogy igen kevés ilyen eset lesz. Ugyanez áll a fakitermelésre vonatkozólag is. Ezzel kapcsolatban közölhetem Braunecker Antal képviselőtársammal, hogy magamévá tettem, sőt már ezelőtt is azt vallottam, hogy a közbirtokossági erdők szövetkezeti úton való kitermelése a leghelyesebb út. Ilyen szövetke-