Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-263
426 Az országgyűlés képviselőházának 263, ülése 19h2 június 9-én, kedden. Előttem szólott képviselőtársam felemlítette, hogy a túloldal, — már mint mi, — szintén örömmel fogadhatná ezt a javaslatot. Ezzel szemben szabad volna annak kifejezést adnom, hogy mi magyar nemzetiszocialisták egy ilyen tartalmú javaslatot valóban régen óhajtottunk, régen harcoltunk ezért, igen sok párthivünk ezért súlyos üldöztetést, szabadságvesztést és más büntetést kellett hogy elszenvedjen. Ha mindezek ellenére ezt a javaslatot mégsem tudjuk elfogadni, annak az az oka, hogy a benyújtott formában nem találjuk elfogadhatónak. T. Ház! A Magyar Megújulás Nemzeti Szocialista Pártszövetségének deklarációja nyiltan kifejti azokat az okokat, amelyekért nem áll módunkban ezt a javaslatot — hangsúlyozom, jelen formájában — elfogadni. Szövetségünk és a szélsőjobboldal egyéb szónokai is bőségesen rátértek ugyanerre a körülményre. Ha a javaslat általános indokolását olvasom, akkor tényleg azt mondhatom, hogy legnagyobb részben teljesen egyetértek vele, hiszen ez volt az, amit mi régen hirdettünk és amiért üldözést szenvedtünk. De valahogy úgy vélem, hogy az eredeti javaslat mégis más lehetett és nyirbálásokon kellett, hogy keresztülmenjen, mert ez az általános indokolás egy olyan javasaltnak felelne meg, amely kéthárom szakasszal az egész ügyet végérvényesen és teljesen rendezi. T. Ház! A magam részéről a következő szempontokat szeretném felemlíteni. A javaslat 1. §-a az 1941 : XV. te. 9. és 16. §-ára hivatkozik és ezeket veszi alapul abból a szempontból, hogy ki tekintendő zsidónak. Ez a javaslat kimondja, hogy zsidónak az tekintendő, akinek két zsidó nagyszülője van, másodszor az, aki az izraelita hitfelekezet tagja. A félzsidóról csak igen homályosan rendelkezik ez a javaslat és már eleve azt a kivételt statuálja, hogy kivétel az olyan zsidófajú egyén, akinek szülei a házasságkötés előtt egy keresztény hitfelekezet tagjai voltak és ő maga kereszténynek született és azóta is az maradt. T. Ház! Ez a javaslat^ faj védelmi javaslat. Ezt mondotta az előadó úr, ezt mondották a kormánypárt szónokai is és az indokolásban is ez szerepel. Ha fajvédelmi javaslat, akkor csak vérségi alapon állhat. (Meskó Zoltán: Természetes!) Ezt másként megoldani nem lehet. Kérdem, t. Ház ; ' hogy az a zsidó, akinek a szülei a házasságkötésük előtt kikeresztelkedtek és ő maga keresztény felekezet tagjaként született, mennyiben különbözik faji alapon, hiszen nem vallásról beszélünk most, hanem a faji alapról, attól a zsidótól, aki a keresztvízzel sohasem került érintkezésbe? (Meskó Zoltán: A zsidó, zsidó maradt!) Faji alapon különbség nincs. A faj nem szokásokon, nem nyilatkozatokon, de még meggyőződéseken sem alapszik, hanem tisztán csak a véren (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és az a zsidó mentalitás, amelyet az indokolás is nagyjában és nagyon sok helyen kifogásol és ismertet, megmaradt a verség folytán és mindig ugyanaz is marad. De a zsidóság, mint ahogyan a javaslat indokolása is mondja, nemcsak hogy a magyarsággal soha sem vállalt közösséget, hanem a föld iránt sem érzett soha vonzódást, szeretetet és nem is ontott vért (Meskó Zoltán: És verejtéket sem!) és verejtéket sem ezért a földért, amelyet most ezekben a kivételezett állapotokban szeretne magának megtartani. A j zsidó a földet mindig csak portékának vagy j üzleti alapnak, vagy az úgynevezett felső tízezrek passziójának tartotta. Teljesen osztozom vitéz Makray t. képviselőtársam felelősségteljes aggodalmában, hogy mi lesz ezek után a kikeresztelkedett zsidókkal. Tényleg ő neki, mint papnak ebből kifolyólag gondjai lehetnek, de ezek a gondok szerintem tisztán csak a lekieket érintik. Ezek a gondok tényleg indokoltak is a kikeresztelkedett zsidó vallási felfogását és a lelkieket illetően. De kérdem, t. Ház, mi köze ezekhez a földtulajdonnak 1 ? A világon semmi! (Maróthy Károly: Ez igaz! — Meskó Zoltán: Ügy van!) A kikeresztelkedett vagy bekeresztelkedett (Meskó Zoltán: Megkeresztelkedett!) zsidó sohasem válhatik magyarrá. Ha egy izraelita felekezetű zsidó kikeresztelkedik, mindig csak katolikus, illetve református vagy evangélikus, vagy egyéb vallású zsidó marad. Csak nem állítják a baloldal urai, hogy a kikeresztelkedett négerekből angolok lettek? Nem tartom szerencsésnek és alkalmas intézkedésnek, hogy e javaslat alapját az 1941 :XV. te. szempontjai adják meg. De azért sem tartom alkalmasnak, mert honvédelmi szempontból is aggályaim vannak. A határsávokban még sem bírhat ingatlant egy kivételezett zsidó, egy kikeresztelkedett zsidó, vagy akinek a szütei kikeresztelkedtek. Ezt honvédelmi szempontból aggályosnak tartom. T. Ház! A német birodalom a nürnbergi törvényekben határozta meg a zsidó mivoltot. De nem szabad elfelejtenünk, hogy ott a zsidóság 0.5%, nálunk pedig, sajnos, 6.2%. De ne csak ezekre a számokra gondoljunk, hanem a félzsidókra is, akik ezekben a számokban nem foglaltatnak benne. (Meskó Zoltán: Tehát kevés a cián! Ötszörös adag kell!) A magas arányszám, illetőleg e nagy eiteren folytán tehát nálunk a zsidó törvények sokkal rigorózusa bbnak kell lennie^ (Mesko Zoltán: Úgy van!) és sem vallási téren, sem 1 más téren semmiféle kivételt nem szabad statuálni, mert a kivétel könnyen precedenssé is lehet más hivatásoknál, és ha erre a lejtőre áttérünk, akkor nincs megállás. (Maróthy Károly: Ügy van!) Nézzük meg e kérdés taglalásánál azt is, hogy az úgynevezett tehetősebb réteg menynyiben keveredett a zsidókkal. Mennyi vérfertőzés történt már ott és lássuk meg azt is, hogy a magyar paraszt és a magyar munkás milyen tisztán megóvta a magyar fajiságát. (Ügy van! a szélsőbaiolda'on.) Helytelenítenem kell, t. Ház, a kivételezéseket és abból indulok ki, hogy voltaképpen ezek a kivételezések anyagi juttatást adnak annak a bizonyos kivételezett zsidónak. A kivételezett zsidó 100 holdja már nem a kataszteri tiszta jövedelem 40 vagy 60-szorosát éri, ~- kötvényben — hanem megéri annak 120-szorosát is, földben vagy készpénzben. És kérdem itt, milyen juttatásban részesültek a magyar hadirokkantak és a magyar kitüntetettek és milyen különbséget tettek az ő javukra a többivel szemben? (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Az összes kitüntetések közül csak a vitézségi érmek jelentettek bizonyos fizetséget a bronz vitézségi érem kivételével és a katonai Mária Terézia Rend, amely az ő vagyonából juttatott bizonyos fizetséget a Eend^ lovagjainak. Ezt a vagyont az osztrák szociáldemokrata kormány megsemmisítette, tönkretette, ez elveszett, eltűnt, nincs belőle semmi. A vitézségi érem-