Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-262

Az országgyűlés képviselőházának 262. ülése 19 U2 június 5-én, pénteken. 415 T. Ház! Ha én most a magyar mezőgazdaságnak nem a mai, hanem a holnapi, az egykét év utáni helyzetét vizsgálom, — márpedig minden birtokpolitikái kérdés eldöntésénél ezt igenis vizsgálnom kell — akkor egészen más eredményre jutok. Kétségtelen, hogy a normális viszonyok helyreálltával — márpedig pár év múlva ez a helyzet, reméljük, bekövetkezik — a magyar mezőgazdaságnak ismét számolnia kell a tengerentúli, de nemcsak a tengerentúli, hanem a keleti területek konkurreneiájával is. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A keleti területek a maguk szemtermelési. feleslegével ismét jelentkezni fognak Közép -Európában. Minden .szakembernek számolnia kell ezzel a ténnyel és amikor erre gondolnak, akkor Magyarország szerepét ebben a vonatkozásban, a mezőgazdasági termelés szempontjából nem a szemtermelésben, hanem az intenzív mezőgazdasági kultúrában ós állattenyésztésben látják. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az egyik német újság, a Berliner Börsenzeitung pünkösdi számában foglalkozott a magyar erazdasági helyzettel és ezzel kapcsolatban megállapításokat tett. Elöljáróban a cikkíró részletesen ^ismerteti Magyarország gazdasági felépítését és megállapítja, hogy az iparosítás ellenére is a mezőgazdaság még mindig főhelyet foglal el Magyarország gazdasági struktúrájában. (Olvassa): »Az aerrárföldreform kérdése mindjobban előtérbe kerül és sürgősségét ma már egyetlen magyar sem tagadja! Ez a körülmény pedig az óvatos eljárással együtt« — teljesen ismeri a cikkíró a magyar helyzetet — »azt bizonyítja, hogy a felelős tényezők ezen a téren is azzal a könnyed biztonsággal járnak «1. amely a magyar politikát jellemzi«. (Piukoyich József: Egy kis irónia van benne!) »A fiatalabb magyar generáció természetesen ennek a fontos agrárkérdésnek erélyes kézzel való megoldását követeli, míg az idősebb generáció, amelyet nem utolsósorban a vezető gazdasági réteg támogat, csak lassan és megfontoltan akar a kérdéshez hozzányúlni. Magvarország jövő agrárpolitikája azonban az eddiginél erősebb mértékben kell, hogy szem előtt tartsa a mezőgazdasági és kertészeti nemesítési gazdálkodást, mert a iövő Európájában a magasabb termelés egyedül bizpnvára nem adbatja meg a szükséges gazdasági támaszt. Egv hektár konyhakertészeti. terület már ma is 2000 pengő tiszta jövedelmet biztosít a termelőnek. míg ugyanilyen nagyságú, gabonával beletett terület a nagybirtok-gazdálkodásban csak 200 pengő jövedelmet biztosít.« A továbbiak során a cikkíró Magyarország iparosításával is foglalkozik. Foglalkozom még ezzel is, mert beszédem további során ipari fejlődésünk mezőgazdasági vonatkozásaival akarok foglalkozni. A cikk további része ugyanis erre is utal s amikor a cikkíró Magyarország iparosításával foglalkozik, megállapítja, hogv ezen a téren is jelentős fejlődés mutatkozik, mert a magyar iparnak aránylag rövid idő alatt sikerült minőségben is az európai iparhoz idomulnia. Magyarország, amely a jövő képét meghatározó európai szolig daritás középpontjában fekszik, teljesen ki fogja használni és élvezni fogja Európa gazdasági felépítésének minden hasznát — írja a eikkiró. A jelenlegi körülmenyek között igazán nem nehéz ennek a fejlődésnek a lehető legjobb kilátásokat jövendölni. T. Ház! t

Ha a holnap gazdaságpolitikájával foglalkozunk, a mezőgazdaság mellett kétségtelenül szem előtt kell tartanunk az ipari fejlődés lehetőségét is. Európa újjáépítése, főleg a keleti területek újjáépítése a magyar iparnak kétségtelenül igen jelentős lehetőségeket fog biztosítani. Látjuk, hogy Németország már ma sem tudja teljesen kielégíteni az ipari termelés minden szükségletét, igaz, hozzá kell tennem, hogy ma háborús szükségletről van szó, azonban a békeszükséglettel kapcsolatban is előáll majd a sajátmaga nagy belföldi szükséglete, de előáll a keleteurópai területek helyreállításával járó óriási feladatok ellátása és biztosítása is. Ez a körülmény — mint ezt német gazdasági körök világosan látják — hisz foglalkoznak vele és — örvendetesen kell megállapítanom, hogy még magyar szempontból is helyesen foglalkoznak vele — a magyar ipar részére nagy lehetőségeket jelent Mit jelent ez a mezőgazdaság szempontjából? Azt, hogy akkor, amikor az egyik oldalon a nagybirtok a normális viszonyok helyreálltával a szemtermelésben bizonyos erőteljes r külföldi konkurrenciának, versenynek lesz kitéve, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a másik oldalon jelentkezik a munkáskérdés, éspedig aibból a szempontból, hogy a munkabérek éppen a remélhető ipari lejilődéssel kapcsolatiban valószínűleg egészséges nívót érnek el, olyan nívót, amely csak azoknak a nagybirtokoknak és középbirtokoknak teszi lehetővé a rentábilis jövedelmezőségi termelést, amelyek a legtökéletesebben vannak és lesznek felszerelve. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azok a nagybirtokok. — főleg a nagybirtokok — mert hiszen a kisbirtok, ha nem boldogul munkájával, megtoldja azt egypár órával és úgy iparkodik áthidalni a nehézségeket s ha így se megy, tovább húz egyet a nadrágszíján és átvészeli a nehéz időket, mondom, azok a nagybirtokok, amelyek ezt a feladatot nem tudják teljesíteni, nem tudják végrehajtani, sokkal okosabban teszik, ha már ma levonják ennek a Dóvő helyzetnek konzekvenciáit és arra a területre vonulnak vissza, amely anyagi ereDüknek megfelel T. Ház! Ezzel a kérdéssel kapcsolatban van azonban egy másik szempont is. Ez a szempont ugyancsak kapcsolatos az ipari fejlődés tempójával és lehetőségével, amire az imént mar rámutattam. Nevezetesen nemcsak a termelési szempont, hanem az önálló exisztenciák szaporítása is egyik legfontosabb célkitűzése kell hogy legyen minden helyes birtokpolitikának, mert hiszen a társadalomnak önálló exisztenciák útján való megerősítése olyan kívánság, amelyet azt hiszem, nem szükségesebb különösebben magyará-zni vagy indokolni. Tudjuk, hogy nemcsak Magyarországon, hanem KozepEurópában, sőt az egész világon is mindenütt megnyilvánul a faluról való menekülés, amit a németek Landflucht-nak neveznek. A faluról a városba menekülnek az emberek, mert a városban több kereseti lehetőséget, több kultúrát, több lehetőséget, jobb-életet lát az a nincstelen földnélküli magyar ember, aki falun sokszor munkaalkalom lehetősége nélkül tengeti márólholnapra az életét. Egy erősebb ipari, gazdasági fejlődés a város felé való menekülést nemcsak nem fogja, megállítani, hanem a jövőben is számolnunk kell egy ilyen lehetőséggel és a fejlődésnek egy ilyen irányával. (Mozgás a báloldalon.) Természetes, hogy ha a falusi viszonyok ilyenek maradnak, akkor így történik, de hogy ne ilyenek maradjanak, azért van szük68*