Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-262

412 Az országgyűlés képviselőházának 262. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e i a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház... Mester Miklós: A királyi uradalomnak... Elnök: Tessék megvárni, míg kimondom a határozatot. A Ház a meghosszabbítást megadja. Mester Miklós: Mondom, kerületemben a királyi uradalomnak. hatalmas erdőségei vannak magyar községek határában, amelyeknek egyetlenegy szálfaerdőjük sincs. Ez állandó feszültséget jelent a királyi uradalom és a községek között. Én nem azt akarom, hogy most a királyi uradalomtól sajátítsuk ki ezt az erdőséget, csak azt mondom, hogy a királyi uradalomnak lehetne zsidó erdőt adni az ország valamelyik részében, amelyet megfelelő üzemterv szerint ki is termelhetne s amellyel megindíthatná a megfelelő fakereskedelmet, ugyanakkor, pedig ezek a községek megfelelő áron hozzájuthatnának ehhez az erdőhöz. A munkásság szempontjából is kell foglalkoznom ezzel a javaslattal. A javaslatban benne van az, hogy az olyan ingatlanok, amelyeket a gyárak és iparvállalatok munkáslakások építésére akarnak felhasználni, mentesülnek és kivételt képeznek. Ezen a téren szintén vannak már tapasztalataim. Ezelőtt több mint 15 esztendővel Újpesten a báró Wolfner gyárat mentesítették az Ofb. eljárás során hatalmas telek-komplexus kisajátítása alól, azért, mert a Wolfner-gyár azt ígérte, hogy munkáslakásokat akar építeni erre a telepre. Ez 1925-ben volt és a mai napig- egyetlen munkáslakást sem éüített. Nem általánosítok, de tudva azt, hogy vannak hatalmas nagy gyárvárosaink, — ilyen Űjpest is — és egyetlen vállalat egyetlen munkáslakást sem épített a háború után, elképzelhető, hogy most újból hatalmas telekkomplexusokat kivonnak ezen a címen, Az egyik gyár például Stein Emil volt vezérigazgató birtokát akarja ugyanerre a célra megvásárolni és erre felhívom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét, mert azzal az ürüggyel akarják Hermina-telepet Csepel mellett megvásárolni. hoery oda munkáslakásokat építenek. Nehogy előforduljon ugyanaz az eset, ami Wolfnerék nél Üjpesten már megtörtént, hogy több mint 15 évvel ezelőtt szintén mentesítettek egy hatalmas területet az Ofb.-eljárás alól, azzal a céllal, hogy oda munkáslakásokat építsenek s a mai napig egyetlen munkáslakást sem építettek(Nagy László: De az más minisztérium kezébe tartozik, ez a borzasztó!) Máskülönben itt elvi felfogásról van szó. Igenis, mi a magántulajdon elvi alapján állunk és ha azt akarjuk, hogy a magántulajdon elvének tisztelete minél töhib ember, földmívesek és munkások lelkében is meggyökerezzék, akkor arra kell törekedni, hogy szoirgal mas. becsületes munkájából a munkás sajátmaga tudjon lakást építeni és ne a vállalat építsen neki lakást. (Tavs a bal- és a szélsőbaloldalon.) Annál is inkább, mert a vállalatok szempontjait ismerjük: amikor a munkás megöregszik és már nem tud dolgozni, akkor a vállalati lakásból ki szokták tenni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Örömei vettem tudomásul, hogy a törvényjavaslat indokolása a következőket mondja (olvassa): »A zsidóság ingatlanszerzési képességének korlátozása tekintetében azonban az abszolutizmus óta az első lépést valójában a kishaszon bérletek alakításának előmozdításáról és a földbirtokpolitikai rendelkezésekről szóló 1939 január 17. napján az országgyűlés elé ter jesztett s a képviselőház földmívelésügyi, igazülése 194-2 június 5-én, pénteken. ságügyi és pénzügyi bizottsága által általános ságban tárgyalt, de az országgyűlés feloszlatása miatt le nem tárgyalt törvényjavaslat tette meg«. Ezt a törvényjavaslatot pártvezetőnk, vftéz Imrédy Béla nyújtotta be annakidején, mint miniszterelnök (Éljenzés a baloldalon.) gróf Teleki Mihály földmívelésügyi minisztersége idején. Ez a javaslat törvényerőre emelkedett 1940-ben és 1940:IV. te. néven került be a ma gyár Corpus Jurisba. Mivel ezt a törvényt nem hajtották végre, legalább is részemről ez volt a fő oka annak, hogy a túloldalról, a kormánypárti oldalról kénytelen voltam erre az oldalra, az ellenzéki oldalra áttérniAmi végezetül a miniszter úr diszkrecionális jogát illeti, itt sajnos, nem tudok azzal a fenntartásnélküli bizalommal élni, mint a túloldalról felszólalók, mert nem láttam eddig biztosítékát annak, hogy a miniszter úr ilyen nagyjelentőségű 'kérdést a diszkrecionális jog alapján radikálisan, a magyar nép javára meg tudna oldani. T. Ház! A bizalmatlanságot indokolja részemről a következő körülmény is. A háború után a legszebb teljesítmény a bukovinai magyarok hazahozatala és letelepítése volt. Ez a földmívelésügyi minisztériumra tartozott volna, kérdem tehát, miért a belügyi államtitkár, vitéz Bonczos Miklós csinálta ezt? Ha a földmívelésügyi miniszter úrnak a magyar faj és a magyar föld iránt elszakíthatatlanul erős a szeretete, akkor magának kellett volna vindikálnia azt a jogot, hogy ezt a nagy telepítést végrehajtsa. Máskülönben is tegnapelőtt hallottunk egv internéilációt Váró György erdélvi képviselőtársunktól. Ebben az internellációban arról volt szó. hogy mindiárt a hé/>si döntés; után megindult egy mozgalom abban az irányban, hogy a székelyföldi, majdnem teljesen zsidó, hatalmas fa.k

û

reskedplme't «zaVc^orű intézkedésekkel kive^vék a zsidóság kezéből. Arról volt szó. bogy átkénzőtanfolvamok rendeztessenek intelligens székelv emberek részére, hogv ezek majd mint szakpTn"Ko-i*pV «fvep-vék a veretest ^bbon a na^vielentőségű iWTptacrhan. Az í.rvririis'ví mi ni sztérin m erre a fólvq f>J. órán tipltíli rnpp'lpllc+ŐQÉm szén o«o'7O0

,

f>+, Utalt ki. dp az ff^Z nVíMíí toHpc; rOf'-fi-nlr'h^ry mep"'fp

r,

í

5

klett. TnpnffpnpVlptt részint »7 "F/r^"!"*

7

'ré«zi Tfíifpnnelő SJ'^íwpfsip.p'hen, récéin t a f^ldrflívplósiíPTn minisztp-nnmban. TVi d val evői ef? mindkét h pl ven döntő szava volt és van a miniszter úrnak. Mindenesetre nagyon örülnék, ha tévednék, ha kellemesen csalódnék. Vagyok annyira férfi, hogy ebben az esetben tévedésemet alkalomadtán be is fogom vallani, de a bizalmat a múlt alapján nem tudom előlegezni sem a földmívelésügyi miniszter úr. sem a kormányzat részére. Ezért a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalov. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Haala Róbert jegyző: Horváth Ferenc! Elnök: Horváth Ferenc képviselő urat illeti a szó! Horváth Ferenc: T. Ház! A legutóbbi években a magyar politikában állandóan két kérdés áll előtérben: a zsidókérdés és a földbirtokpolitika kérdése. Alig hozzuk meg az egyik törvényt, jóformán még életbe sem lép, végrehajtására sor sem kerül, máris azt látjuk, hogy az események fejlődése és a közvélemény nyo-