Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

386 Az országgyűlés képviselőházának 261 tekintetében az a helyzet, hogy törvényhaósági városban egy asszoiny 20 pengőt, egy gyermek pedig 12 pengőt kap. Ha egy háromtagú család segélyezését számítjuk, ez 56 pengőt tesz ki. Legyen szabad egy-két számszerű adatot említeni. Csak a kenyere ennek a négytagú családinak 21 pengő, ehhez jön a zsír, a cukor, a 'házbér stb. Egyáltalában nem arányos tehát a hadbavonultak családtagjainak segélyezése a megélhetési költségekkel. Ezért az volna javaslatom az iparügyi miniszter úrhoz, hogy köteleztessék minden néven nevezendő, húsz munkáson, felül foglalkoztató üzem ugyanolyan hozzájárulás fizetésére, mint ahogy a családi bérpótlékot fizeti a családpénztárba, fizessen tehát egy hadbavonulási segélyt, amelyet & családi pénztár a népjóléti hivatalok közvetítenének, ugyanazt a segélyt folyósítanák tehát, amelyet az államkincstár vagy a honvédelmi kincstár folyósít a hadbavonultak részére. A segély kitenne egy asszony után 20 pengőt a vállalatok részéről és szintén 20 pengőt a kincstár részéről, ez összesen 40 pengő. Nem olyan nagy összeg ez, hogy akár az államot, akár a vállalatot nagyom megterhelné, az itthonmaradottak viszont semmiféle sutfogó propagandának nem adnának helyt, a hadbavonultak itthotnmaradottai sem a zúgolódás, sem az elégedetlenség szempontjából nem tudnák kihasználni. Azért tartom szükségesnek, hogy az összes vállalatok köteleztessenek a hozzájárulásra, mert hiszem vannak vállalatok ahol a munkások 50 százaléka bevonult, viszont az elsőrendű hadiüzemekben az összmunkásság fel van mentve és így ezek a hadiüzemek semmi néven nevezendő hadbavonulási segélyt nem fizetnének, míg a többi vállalatokat ez sokkal súlyosabban terhelné. Ha tehát az összes húsz munkásnál többet foglalkoztató vállalatok hozzájárulnak, ez a költség nem, lesz olyan súlyos teher a vállalatokra nézve, azt el fogjuk bírni, és ezáltal egy elégedett munkásságot fogunk kapni és. nem leszünk kitéve annak, hogy a fronton küzdő honvédeink azt a lelki bántalmat érezzék, hogy itthonmaradt családtagjaik nincsenek kellően ellátva. Ezt a retndezést tehát azért tartom, szükségesnek, és kérem az iparügyi miniszter urat, hogy rendeleti úton méltóztassék bevezetni, hogy minden néven nevezendő vállalat járuljon hozzá és hogy ezeket a segélyeket a legrövidebb időn belül megkaphassák. (Helyeslés a balközépen.) ' . . Elnök: Az interpellációt a Haz kiadba az iparügyi miniszter úrnak. Következik Szabó János képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció felolvasását. Haala Róbert jegyző (Olvassa): »Szabó János országgyűlési képviselő interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz a kolozsvári »írisz« porcelláhgyár részleges üzemleállásáról. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a román megszállás alatt "foglalkoztatott munkáslétszám az új vevők jelentkezése után teljesen le lesz építve napjainkban? 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak, hogy az »írisz« porcellángyárnak volna rendelése és mégis az új Zsolnai-cég mesterségesen leépíti munkásait, azaz a nap javarészét az utcán álldogálva töltik?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szabó János: T. Ház! A visszatért erdélyi és ülése 1942 június 8-án, szerdán. keleti részeken a visszatérés előtt mintegy két évtizedig olyan bűn volt tapasztalható, amelynek orvoslására az iparügyi miniszter úr ígéretet tett a hazatérés után, hogy amennyire lehet, segíteni fog, a magyar ipart, amely teljesen lerongyolódott, támogatni fogja, és lassanként, fokozatosan a felvirágozáshoz fogja segíteni. Közben megtörtént az, hogy hazánkat is elérte ez a nagy világégés és igy sem a magyar munkásság, sem az iparosság nem gondolt arra, hogy az iparosodás tekintetében nagyobb fejlődés történjék. Ellenben azt kértük az iparügyi miniszter úrtól a hazatérés után, nogy na találtunk ipartelepeket a visszatért területeken, akkor azok legalább avvai a létszámmal, amellyel találtattak, továbbra is tartassanak meg és az üzemekben továbbra is foglalkoztatva legyenek. (Helyeslés a szelsobaloldalon.) Sokszor megtörténik napjainkban — lehetséges, hogy az iparügyi miniszter úr nem is igen tud róla, — hogy zsidó, vagy román üzemeket magyarosítanak, aminek nagyon örvendünk, de mondom, sokszor megtörténik, mint Kolozsváron is megtörtént, hogy odajön egy magyar keresztény cég, amely bérbevett ez év januárjában egy 300 munkást foglalkoztató üzemet és ígéretet tett arra, hogy továbbra is foglalkoztatja legalább 48 órás munkamenetben a magyar munkásokat és azóta foglalkoztatja ugyan őket, de részben csak hetenkint 20—24 órán át, nem akar felmondani, mert kötelezettségek vannak, hanem vállalja azt, hogy legalábbis heti 25—80 órát a munkasok az utcasarkon sétáljanak, később aztán az üzemekben dolgozzanak. (Vajna Gábor: Kik ezek a keresztények? Érdemes megmondani!) Elnök: Ne méltóztassék ellen interpellációt előterjeszteni. (Derültség.) Szabó János: Természetesen szóvátettük ezt az ügyet kolozsvári viszonylatban s az illetékes gyár embere, az új mérnök felkereste magát a munkásszervezetet és kérdezte, miért van az, hogy felszólalunk és pedig ilyen hevesen szólalunk fel. Erre azt mondottuk, hogy heti 24 órát dolgozni, mégiscsak borzasztóan kevés, hiszen 24 óra alatt egy magyar munkás, ha maximális béreket élvez is, nem tud egy nagyobb darab kenyeret szerezni a maga számára és a családja számára. A következőt kérjük az iparügyi miniszter úrtól. Nem akarjuk, hogy a létszám emelődjék az üzemekben, de ha lehetőség van rá, az a létszám, amely találtatott, továbbra is foglalkoztatva legyen, különösen akkor, amikor magának az írisz kerámiai gyárnak az anyagforrása csak egy pár kilométerre fekszik Kolozsvártól és semmi nehézség sincsen abban a tekintetben, hogy az a 320 munkás továbbra is heti 48 órás munkamenetben legyen foglalkoztatva. Kérem az iparügyi miniszter urat, hogy a lehető legrövidebb időn béliül szíveskedjék ezt a kérdést megvizsgálni és amennyiben lehet, intézkedni, hogy az írisz gyár magyar munkásai teljes létszámban és teljes üzemmenetben legyenek foglalkoztatva. Elnök: Az interpellációt kiadjuk az iparügyi miniszter úrnak. Következik Szabó János képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem felolvasni a szövegét. Vámos János jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a nagyváradi Oti.-val kapcsolatos panaszok tárgyában. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy az Oti. nagyváradi kerületi szék-