Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

Az országgyűlés képviselőházénak 261. vagy mondjuk úgy, a központi kormányzatba vetett hitre különös szükség volna, mert éppen ezt a hitet gyengíti. Tudom, hogy mindenféle rendszernek, amit háborús időkben kénytelen a kormányzat foganatosítani, meg vannak a hibái. Nincsenek tökéletes rendszerek, azonban a tapasztalatok alapján mégis azt .a- rendszert kell választani, amely a legjobbnak látszik és amelyet a gyakorlati emberek a leghelyesebbnek tartanak. Nem az' íróasztalnál és nem elméletek és elgondolások alapján kell a rendeleteket létrehozni, hanem a komoly érdekeltek meghallgatásával és az élet tényleges szükségleteinek megfelelően. (Ügy van! a baloldalon.) Kérdem a közellátásügyi miniszter urat, hajlandó-e megszüntetni ia takarmányellátás terén a múlt évben hozott rendelkezéseket és korlátozásokat s hajlandó-e új rendszert létrehozni, amely módot és lehetőséget ad arra, hogy a felesleges takarmány ne az állam kezén át és állami beavatkozással ,hanem szabadon áramoljék oda, ahol iarra tényleg szükség van. (Helyeslés.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a közellátási miniszter úrnak. Következik Gaal Alajos képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi és iparügyi miniszter urakhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Haala Róbert jegyző (olvassa): »Van-e tudomásuk a földmívelésügyi és iparügyi miniszter uraknak arról, híogy az ország fakitermelése még ma is idegen és nem keresztény kezekben van; ez az állapot gyarmati sorsban tartja a fatermclő vidékek, is elsősorban a Székelyföld magyar lakosságát, megfosztja jobb emberi sorshoz való jutásuk lehetőségétől s megakadályozza erkölcsi és gazdasági megerősödésüketHajlandó-e a földmívelésügyi ós iparügyi miniszter úr a fakitermelés és értékesítés területéről országosan leszorítani a nemkeresztény elemet, kormálnyhatósági intézkedésekkel az átállítást haladéktalanul eszközölni, s az ehhez szükséges inézkedéseket sürgősen megtenni

1

?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gaal Alajos: T. Ház! Interpellációm tárgya tisztáin gazdasági természetű és népi vonatkozású. Népi vonattkozásii, mert ha visszagondolok arra, (hogy ezelőtt még egy félévtizeddel erdélyi vonatkozásban — különösen a Székelyföldet véve tekintetbe — a fakitermeléssel más ember nem foglalkozott, mint keresztéiny és magyar, s ha visszagondolok arra az időre, ami azután történt és ami történik napjainkban, kótnytelen vagyok megállapítani, hogy az a nemzeti vagyon teljes poesékolása, sa mi népünknek, — a népi elemnek, főleg a Székelyföldnek, amely tudvalevően négy vármegyében majdnem tisztán, de mondhatjuk, hogy 60—80 százalékban a fakitermelésből él, — teljes degredálása, leszegényítése. A múltban, amikor a fakitermelés, a fakereskedelem ahhbz a fázisához jutott, hogy a tutajozásról áttért a vasúti szállításra, a hegyeink közé beszaladó közlekedési eszköz nyomán felért hozzánk — a hegyekhez és azokhoz a csúcsokhoz, amelyeket a magyar, mint ennek a földnek ősi védelmezője birtokolt, — mindenütt a zsidó, az a zsidó, aki-üzletet sejtve, minden erkölcsi gátlás, nélkül ráfeküdt erre az üzletágra és ebből tudatosan pusztította ki a keresztény magyart. (Igaz! Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) 50. esztendő alatt ezt> vidéket megtöltötte a zsidó kereskedelem, és annak nyomán mindaz, ami azzal együtt jár. ülése 1942 június 3-án, szerdán. 383 Hogy ez mit jelentett a mi népünkre

; azt én az alatt a kevés idő alatt, ami rendielkzéseinre áll,nem tudom elmondani. Legyen szabad azonban mégis elmondatnom itt annak a kevés képviselőtársamnak, aki e percben jelen van a Házban fUgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon:) "hogy a borzalmakkal határos, különösen az erdőbirtokos közületeknél az, ami az utóbbi 22 év alatt történt. Tudvalevő dolog, hogy.az agrárreform, illetőleg az arányosítás óta erdőbirtokos közületeink kezében van erdeink nagyrésze. Az arányosításnál nagy bűnt követtek el, amikor a közösbe keletkezett erdőbirtokok egyrészét kiosztották, még pedig úgy, hogy. szabad prédájává tették a zsidóknak, aki azt az erdőbirtokot potom pénzért pálinkával, pezsgővel, de Imindenesetre krajcárokért, fillérekért összevásárolhatta, így odadobta a mi népünket a teljes lezüllésnek, kifosztásnak. Ez az arányosítási törvény egyáltalán nem gondolt arra, hogy valamelyes megkötöttség és gátlás kell ez ellen az eleim ellen, amely Máramar os felől, Galíciából, Bukovinából, Osernovicból elözönlötte ezeket a területeket. Ha azonban az arányosítási törvény nem gondolt erre, hogyan gondolt volna a román uralom, az utódállamok uralma, hiszen a trianoni gyászos határozatok értelmében idegen államoknak, az utódállamoknak kezeibe kerültek erdőbirtokaink, mivel a trianoni szerződés a Kárpátokat az utódállamoknak juttatta. így jutott a Székelyföld az ő drága; kincsével, zöld aranyával, a Kárpátokkal és a Hargitával, Erdélynek ezzel a mérhetetlen kincsével Romániának, ennek az utódállamnak tulajdonába, amely erkölcstelenséggel és ibitványsággal használta ki és fosztotta ki ebből a vagyonból a népet. Mennyi borzalmas bűnt követtek el, elkezdve attól, hogy kölbméterenkén; 1—2 pengőért kivették a fát a nép kezéből és azután 10.000 helyett 20-000-et, mértek abban az időben, mert összejátszottak az erdőőrtől kezdve végig az erdőmérnökig, az erdőfelügyelő inspektorokig; mennyi bűnt követtek el ez ellen a nép •ellen, amelyet bepálinkáztattak és úgy vittek a közgyűlésre szavazni, hogy a saját halálos ítéletét írja alá és a saját vagyonát pocsékolja él: rongyos nadrágban odakerült érdo

; felügyelők és erdőgondnokok, akik kopott bakancsban jöttek oda, összejátszottak a színtiszta zsidó fáskereskedelemmel, kifosztották a, népet és mérhetetlen vagyont harácsoltak össze azokkal a zsidókkal, akik még kaftanban, paj ésszel érkeztek oda és ma emeletes házaik vannak. Mindenütt az országban, de az országon kívül is, Milánótól Genfig, Bécstől Isten tudja meddig, Bukarestig és Brailáig házsorok épültek a székely vagyonból, a székelység fájából. Házsorok épültek, de az egész Székelyföldön az egész zsidókereskedelem egyetlen épületet, egyetlen intézményt, egyetlen harangot nem épített azokból a mérhetetlen milliókból. T. Ház! Ha ez így volt, akkor most már vége kell lennie ennek a borzalmas állapotnak (Vajna Gábor: Már nagyon ideje volna!) végét kellene vetni ennek és amikor ezt az interpellációmat mély tisztelettel idehozom a Ház élé, mélységesen átgondolva a dolgokat, nemzeti kötelességet és lelkiismereti kötelességet teljesítek. Hogy ne mindent a köztől, a kormányzattól várjunk; magunk próbáltunk meg magunkon segíteni a mi tisztán fatermő vidékünkön. Közületeink embereit összeífogva, a székely községeket — egyik-másik 8—10.000 lakosú