Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-261
Az országgyűlés képviselőházának 261. miniszter úr, helytelennek tartom, hogy Kaesóh nyugalmazott államtitkár úr ügy© nem intéződött el bírói úton. Nem foglaltam állásiakkor sem, most sem abban a tekintetben, hogy az államtitkár úr bűnös volt-e, vagy nem (vitéz Miskolczy Hugó: Most van folyamatban!), csak azt mondottam, hogy őt egy vizsgálóbíró és a vádtanáos, tehát négy bíró letartóztatta, — a Tábla kieresztette — tehát nyomatékos gyanú forgott fenn, hogy bűncselekmény volt, így az államtitkár úr érdeke is, de a közérdek féltétlenül azt kívánta, hogy ez az ügy bíróilag intéztessék el, hogy őt bíróság mentse fel. Ez sokkal megnyugtatóbb lett volna ránézve is, mert a bíróságtól kapott volna elégtételt, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) így pedig az ügyészség szüntette meg az ügyet és megakadályozta a bíróságot abban, hogy ítélkezzék. Azt mondottam, hogy ez után a javaslat után remélem, nem fog többé ilyen eset előfordulni. Ebből a beszédemből, mivel ez szakkérdés volt, s ennek a bizottságban is volt folytatása, mert néhány módosítást voltam bátor előterjeszteni, amelyek közül egy-kettőt a miniszter úr és a többség honorált is, a többit nem, rendeltem különlenyomatot, hogy a módosító indítványok bizottsági tárgyalásánál megértsék beszédemet. Amikor azután megkaptam beszédemet, láttam,, hogy az említett rész hiányzik belőle, a cenzúra kihúzta azt az öt sort. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A Kacsóh-lf A Kacsóh-t? Derültség. — Elénk felkiáltások a szélsőbaloldalon; Kacsóh!) Kacsóht kihúzta a cenzor - »kacsó«, — (Derültség.) Nem nevezetes dolog, de beszédem megértése szempontjából és tájékoztatásul, hogy én milyen szellemben fogadtam el a javaslatot, nekem ez a rész is rendkívül fontos volt és így cenzúrázva egy egészen hermafrodita mondat került utána oda; miután ez a rész kimaradt, érthetetlen volt a folytatás. Engedelmet kérek, mi volt az a külpolitikai érdek, az a honvédelmi érdek, gazdasági érdek, az ország hitelélete mennyiben veszélyeztetett, hogy én ezt mondottam a miniszter úrnak e törvényjavaslat tárgyalásánál, amely éppen hívatva lesz olyan dolgokat megakadályozni, amely dolgok például Kacsóh nyugalmazott államtitkár úr és a körülötte levő emberek között történtek? Hát hol van a jog arra, hogy ez cenzuráztassék? Akkor hol a parlament szólásszabadsága 1 ? Mivel lehet ezt megindokolni? (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A tisztelt túloldal felé mondom ezt: ez nem az én sérelmem, ez minden képviselőnek, minden orországgyülési tagnak egyformán sérelme. (Incze Antal: De ők nem interpellálnak! — Mozgás.) Kérem képviselőtársaimat, érezzék át, hogy ez nem helyes, ez nem jó, mert ebből sok-sok visszaélés lehet s ha a cenzúra, annyira megy, hogy egy korlátozott számú, 200 példányban megrendelhető különlenyomatnál egy képviselő beszédét megcenzúrázza, akkor hogyan bízhatunk abban, hogy az ország közvéleménye helyesen fog tájékozódni arról, hogy a törvényhozás milyen munkát végez! Mert engedelmet kérek, nem elegendő az, ha a kormánypárt tisztelt tagjainak a beszédeit olvashatjuk a naplóban vagy az újságban. Ehhez kell az is, hogy az ellenzék beszédeit bárki olvashassa, mert csak akkor tud magának objektív képet alkotni az, aki objektív kenet akar alkotni. (Tornyos György: A naplóra bárki előfizethet! — Zajj!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII, lése 1942 június 3-án, szerdán. 377 Elnök: Képviselő úr ne tessék közbeszólni! Nagy László: Ügy van, a naplóra bárki előfizethet, de nem erről van szó. Az én választóimról van szó, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy előfizethessenek. Ha abban a helyzetben volnának, vagy ha én lennék abban a helyzetben, hogy részükre előfizethessek, előfizethetnék akár 100.000 példányra^ is, tehát ők is elolvashatnának minden beszédet. Éppen azért, mert a teljes naplóra előfizethetnek, azért súlyos sérelem az, ha a külön lenyomatok cenzúra alá kerülnek és azokat tetszés szerint megcenzurázzák. (Incze Antal: Nem lehet megmagyarázni! — Elnök csenget.) A papírínség szempontjából is fontos ez a kérdés. Nem egészen mindegy az, ha vastag füzetben nyomatják ki 100.000 példányban a naplókat, vagy csak vékony lapokat nyomatnak ki 100.000 példányban. Annál is kevésibbé mindegy, mert különlenyomatokat csak korlátozott példányszámban lehet megrendelni. A házszabályok tökéletesen védik az országvitális érdekeit, a házelnök urak e tekintetben igazán a helyzet magaslatán állanak, tehát nem fordulhat elő, hogy itt elhangozzék megtorlatlanul olyan beszéd és a naplóba kerülhessen, amely az ország külpolitikai, honvédelmi vagy gazdasági érdekeit súlyosan sértené. Mivel ez így van, ezért meg kell szüntetni azt a lehetetlen helyztet, hogy az olcsó megoldás, — a különlenyomat — az anyaggaz. dasagi szempontból hasznos megoldás cenzúra alá kerüljön. Kérem a miniszterelnök urat, méltóztassék ebben a kérdésben intézkedni^ és méltóztassék az ország érdekeinek megvédését a^parlamenten belül elhangzott beszédeket illetőleg a Ház elnökére bízni. {Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik ifj. Tatár Imre képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Vámos János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir % földmívelésügyi miniszter úrhoz a szőlősgazdák rézgálieellátása tárgyában: 1, Tudja-e a miniszter úr, hogy a már harmadik éve bekövetkezett vizes esztendő milyen súlyos csapás a szőlősgazdákra és tönkremenés előtt állnak, mert a csekély mennyiségű rézgáliccal nem tudják szőlőtermésüket megvédeni? 2. Módjában van-e a miniszter úrnak segíteni és a rézgálictmennyiséget a hol danken ti 12 ktr-ról felemelni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! Ez a kérdés már mem első esetben merül fel a parlament szine előtt. Hogy most is idehozom, teszem ezt azért, mert ennek a kérdésnek keretében a magyarság es-v nagv részének: a szőlősgazda- és a szőlőmnnkás-társadalomnak életkérdéseivel akarok foglalkozni. A Délvidék visszatérésével körülbelül félmillió katasztrális hoir! területre szaporodott M a szőlőtermelő terület. Ennek a területinek megműveléséhez évente körülbelül 30 millió munkán an kell- ami na ni 10 órát véve figyelembe. 300 millió muínkaóra. Ha ezt mérlegéljük, akkor tisztában vagyunk azzal, milyen nagyszámú dolsrozó ember szükséges ahhoz, aki ezt a 300 millió munkaórát teljesíteni tudja, 63
