Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-261
370 Az országgyűlés képviselőházának erőmből telt, de az olyan szervezést, amelyet véghezvisznek, még sem tudom elhallgatni. A panaszok egész sora fut ibe hozzám, mert egy szerény cikkben mint szakember mertem véleményemet nyilvánítani. Kapom minden oldalról a kereskedők panaszait, névvel, névtelenül, mert vannak olyanok is, akik nem merik megmondani, hogy ők panaszkodnak, hátha hitelmegvonás v agy árumegvonás lesz. a következménye. Egy jellegzetes esetet mégis kénytelen leszek elmondani. A nevet elhallgatom, az nem is fontos, Nagyváradról van szó. Nagyváradon egy kis székely ember mert üvegüzletet nyitni, Nagyváradon, ahol körülbelül nyolc ilyen üzlet van, mind zsidó kézben és a főnteán. ö' egy mellékutcában nyitott üzletet, nagy keseryejs fáradozással és harccal megteremtette exisztenciáját, van alkalmazottja is. Egy ízben megjelenik nála egy Hangyavezető és előadja, milyen nagyszerű harcot folytathatnának, hu összefognának a zsidók ellen és előadta neki, hogy ők keresztények támogassák egymást. Milyen üvegre van szüksége? — kérdi. Erre az üvegkereskedő előadja az egész 'dolgot és ' a Hangya embere feljegyezte: ilyen és ilyen áru kell, hogy a konkurrenciát felvehesse. Meg igérte, hogy a listán szereplő dolgokat szállítja neki. Az eredmény pedig az lett, hog> sem a Hangyától, sem ettől az úrtól választ nem kapott, ellenben karácsony előtt a Hangya pontosan vele szemben üvegüzletet nyitott meg. (Mozgás.) Ha ezt nevezik keresztény kereskedői társadalom nevelésének, akkor én a szövetkezetnek a legnagyobb ellensége leszek, mert én ezt nem tudom eltűrni és nem találón! helyesnek azt sem, ha akkor, amikor itt az ideje az őrségváltásnak, amelyet a tenyerén hozott az új idő és nem a mi akaratunk, hanem az új idő hozta ide, nem használjuk ki erre az alkalmat becsületesen. A strómanokról ne beszéljünk, mert ez az átka a magyarságnak. Mondom, most, amikor itt az alkalom, nem segítjük egymást, hanem a zsidót segítik, bujtatják és azután azok, akiknek főfeladatuk lenne ennek az ügynek becsületes és magyar elintézése odaállnak és lesznek a legveszedelmesebb konkurrensei az új keresztény kreációknak. Itt a régi cégek is felléptek, határozati javaslatokat fogadtak el, a miniszter urat minden oldalról megkeresték, tehát nemcsak kis. exisztenciák, Baross szövetségi tagok, hanem régi, megalapozott, százéves cégek is hadakoznak puszta exisztenciájukért és siránkoznak. Ne tegyék meg azt, hogy keresztények kalapáccsal üssék agyon a keresztény exisztenciákat. A Hangya elleni panasz mellett fed kell említenem még egy súlyos panaszt, amelyet a gabonakereskedelem terén tapasztalok. En is. Futura-tisztviselő voltam és üzletszerző, gabonaüzlet-lebonyolító, de abban, ami most van, nagyítóüveggel is hiába akarom keresni a magyar gabonakereskedőket, nem találom őket. Tönkretették az egész magyar gabonakereskedelmet. Annak, hogy a zsidókat tönkretették, én csak örülni tudnék, de tönkretették az egész keresztény gabonakereskedelmet is. Győr például egy centrum volt, amelyben egész sereg gabonakereskedő működött. Most egy van ott kényszerűségből, aki nem tudott malmot venni. A nagyobb keresztény gabona cégek mind malmot vettek, hogy ezisztenciáju kat meg tudják menteni. A budapesti nagy gabonacégek is lementek Szabadkára, itt-ott megvettek egy malmot. A Délvidéken mái 61. ülése 194-2 június 3-án, szerdán. nincs malom, amely ne volna egy gabonacég érdekkörében. Ezek mind menekültek a saját szakmájukból. Miért? Mert nem tudom miért, így csinálták meg a Hombárt, a Futura fölé mint végső átvevő szervet. Ezt helyeseltem is, de nem ilyen formában, ahogyan történt. Tulajdonképpen a Futura az úr, a Hombár a szolga. A Hombár átveszi a gabonát, de mint kiskéz. A Futura az átvevő és egyúttal konkurrense minden kis gabonásnak. Mi, gabonások, nagyon jól tudjuk, hogy aki a gabonát átveszi a gazdától és leszállítja, azé a teljes felelősség. Ha valami kifogás van, ő issza meg a levét. Sokszor bizony többet fizet rá, mint amennyit keres. A Futura pénzt ad, felelősség nélkül bonyolít le mindent, ő az űr. Hogy csak egy példát említsek: felállít egy bizományosságot valahol vidéken s mondjuk, a bizományosnak csak 20 vágón férőhelye van. Megveteti vele a gabonát, de nem diszponál róla, csak félév múlva- Ez az ember addig sem vásárolni nem tud, sem pénze nincs, sem férőhelye. Ezért kérem a pénzügyminiszter urat, legyen szíves, jóindulattal üljön le és tárgyalja le ezeket a borzasztó nagy problémákat. Ez nem politika, ez kenyér, ez a magyarság jövendője. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbal' Idaion.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a keresikedelmi és közlekedésügyi miniszter úrnak. Következik Tóth János képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrihoz és a közellátásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvasssa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi és közlekedésügyi miniszter úrhoz a mezőgazdasági termékek és termények árkérdése és árkiegészítéseinek ügyében. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a mai mezőgazdasági termékek és termények ára a mezőgazdasági kiadásokat még szükségszerűen sem fedezik? 2. Hajlandók-e a miniszter urak a hízott sertésár kiegészítését hízlalási prémium formájában megoldani? 3. A tejár termelői árát felemelni? 4. A burgonyaértékesítés szabaddá tételét engedélyezni? Tóth János s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tóth János: Mélyen t- Képviselőház! Azt hiszem, mindnyájan tudjuk, hogy a mostani háborús helyzetben a kormányzat a mezőgazdasági termények és termékek árával (nem tudta egy színvonalra hozni a mezőgazdaságnak szükséges beszerzési cikkek árát. Nem azokról akarok beszélni, akik zugban eladnak egyes cikkeket, hanem becsületes, dolgozó magyar emberekről és becsületes szövetkezetekről, amelyek, sajnos, a mai kormányzati rendszer alatt a mai lehetetlen mezőgazdasági árakkal kapcsolatosan mindig' ráfizetnek becsületességükre. Itt már többször elhangzott — én magam is legalább háromszor interpelláltam e tárgyban — a tej árának megállapítására vonatkozó kívánság. Sohasem azért szólaltam fel ebben az ügyben, mintha tiílmagas árat akarnánk a tejért mi termelők gazdák elérni, hanem azért, hogy legalább is az előállítási költségeinket megkapjuk a tejárakon keresztül. Közép-Pest megyének abból a részéből, amely két vasútvonal mentén van, a Tápió völgyében és az