Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

Az országgyűlés képviselőházénak 261. testvér volt, akit a románok ott a helyszínen félholtra vertek, állatait elhajtották s azután san at pénzén kellett a saját bérelt területéről I elhajtott állatait kiváltani. Ekkor az egyház keresvén az igazát, valamint az igazságtalan­ságok megszüntetése érdekében, kataszteri ha­tóságot kért a román hatóságoktól. Drága pénzért ki is jött egy mérnök Brassóból, aki­nek a neve Aurél Michailescu volt. Ez a mér­nök azután száimbevette, hogy kinek mennyi igaza van, ki mit csinált, felmérte a területe­ket a magyarok és a románok számára, kitü­zette ia határpóznákat, de alig ment el a mér­nök, a románok mindjárt a legelső éjszaka a kijelölt határterületeken megsemmisítették a póznákat és ismét maradt minden a régiben. De hogy az egyház, mégis megmentse, ami menthető és a visszamaradt egyházi birtokot mégis valahogyan hasznosítani tudja, Balázs József székely emtoert hízta meg azzal, illető­leg ő vállalkozott arra, hogy a legelőrészt kézbe veszi, de a románok őt is megverték, az­után elkergették az egyháznak a román föld­reform során visszahagyott birtokáról. A ditrói egyház postakönyvével tudja igazolni­hogy több esetben hivatalos átiratban kérte a szomszéd román község elöljáróságát arra, hogy békésen oldják meg ezeket a kérdéseket, és engedjék zavartalanul élni és gazdálkodni őt azon a birtokon, amelyet ők maguk hagytak meg, de ezeket a hivatalos megkereséseket még csiak válaszra sem méltatták. Tompa Juon és társai ditróhodosi román gazdák meg­rabolták a ditrói egyház legfiatalabb erdejét és amikor az egyházközség részéről bizottság szállt ki és tiltakozott a jogtalan és igazságta lan eljárás ellen, akkor a bizottságot körül vették s életveszélyes fenyegetések közepette szétkergették, a bizottság vezetőjét, dr. Lőrinc József plébánost pedig a törvényszékre hur­colták. Huszonkét irredenta pere volt ennek a fiatal magyar katolikus papnak a román vi­lágban. Ezekután >a vérlázító jogtiprások után nem csoda, ha a ditrói székely türelmetlenül kéri vissza az ő birtokait és figyelmezteti a föld mívelésügyi miniszter urat azokra a hibákra, amelyeket esetleg nem vett észre, talán nem volt még alkalma betekinteni ezekbe a hi bakba. A falu népe éppen az újságokból érte­sült azokról a miniszteri rendeletekről, ame­lyek ezeket a földeket visszaadatják, s tudja jól, hogy a legelő és az erdő az övé és sajátját kéri vissza. A ditrói egyháztanács ennek alap­ján 1941. tavaszán saját határozata alapján, az erdélyi római katolikus püspöki helytartóság 755/1941. számú rendelete értelmében kérte vissza elvett vagyonát. Csik vármegye köz­igazgatási bizottságának gazdasági albizott­sága 103/1941. számú határozatával elutasította az egyháztanács és a ditrói székely nép jogos kérését. Ezt az elutasítást a ditrói plébános 1041 május 12-én 293/1941. szám alatt megfel­lebbezte. Ez a fellebbezés még a mai napig sem intéződött el. Tiszelt Ház! Feltételezem, — mért már régóta igen jól ismerem a földmívelésügyi mi­niszter urat, akivel Erdélyben 22 éven keresz­tül együtt voltunk — hogy a miniszter úr nem ismeri teljesen ezeket a sérelmeket, mihelyt azonban az interpelláció után megismeri azo kat, minthogy erdélyi ember és nagyon jól is­meri a románok ravaszkodásait, igazságtalan, jogsértő cselekedeteit, éppen a Ditró tiszta, színmagyar, színkatolikus népével szemben jogtalanul és igazságtalanul elkövetett ezeket ülése 19U2 június 3-án, szerdán. 36 5 a sérelmeket a legmesszebbmenőén és sürgő­sen orvosolni fogja. (Helyeslés és taps.) Elnök: T. Ház! Paczolay György képvielő úr Csoór Lajos képviselő úr interpellációja során a pénzügyminiszter úrra egy megjegy­zést tett, amely — ismerve a pénzügyminiszter úr lelkiismeretes és fáradhatatlan munkássá­gát — nemcsak igazságtalan, hanem sértő is. Ezért a képviselő urat rendreutasítom. Bálint József képviselő úr, a következő in­terpelláló a vallás- és közoktatásügyi minisz­ter úrhoz intézett interpellációjának előter­jesztésére halasztást kért. Méltóztatnak ehhez hozzájárulnia (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Meskó Zoltán képviselő úr in­terpellációja a közellátásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegy.ző urat, szíveskedjék az in terpelláció szöveget felolvasni. Haala Róbert jegyző (olvassa): »Interpel­láció a m. kir. közellátási miniszter úrhoz a betegek, aggok, gyermekek és áldott állapot­ban levő nők tej ellátásának biztosítása tár gyában. 1. Van-e tudomása a közellátási minisztei úrnak arról, hogy amíg a kávéházakban kor­látban mennyiségben szolgáltatnak kii tejes­kávét, ugyanakkor számtalan gyermek, beteg, áldott állapotban levő nő és agg ember részére nincs megfelelő tejmennyiség 1 ?« {Meskó Zoltán közbeszól.) Elnök: Kérem Meskó képviselő urat, leg­alább addig méltóztassék csendben maradni, amíg az interpelláció szövegét felolvassák. (DSTÍIHSÓÖ i Haala Róbert jegyző (tovább olvassa): »2. Hajlandó-e a miniszter úr intézkedni, hogy mindenekelőtt a fentiek részére biztosíttassék a szükséges tejadag?« Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: T. Ház! Az előbb felolvasott interpellációmat, amely arról szól, hogy a ká­véházakban senki részére ne szolgáltassanak ki sem tejet, sem tejeskávét mindaddig, amíg a szoptatós anyák, csecsemők, aggok, stb. nin­csenek ellátva, két héttel ezelőtt jegyeztem be. Közben az igen tisztelt közellátási minisz ter úr, nagyon helyesen, megtette a szüksége* intézkedéseket. (Bndinszky László: Gratulá­lunk!) Elismeréssel fogadom ezt az intézke­dést, legyen szabad azonban még egypár szót hozzáfűznöm, és az »alkalmat felhasználnom arra, hogy néhány dolgot szóvátegyek. Valóban tarthatatlan volt az a helyzet, hogy tisztán pénzkérdés volt, hogy valakinek a háztartásában vaj vagy tej lehetett, mert csak azt kellett tennie, hogy bement egy kávé­házba — nem is kellett kávéházat változtatnia — leült a törzsasztalához és annyi adag tejes­kávét, annyi reggelit rendelt, amennyit akart és a vajat össziegyüjhette és magával vihette­A közellátási miniszter úr segített ezen a helyzeten, én azonban felhívom a miniszter ur figyelmét arra, hogy nem ártana, ha itt, Budapesten rajtaütésszerűén vizsgálatot ren­delne él egyes jellegztes háztartásokban. Na­gyon kellemes meglepetés érné a miniszter urat, mert nagyon sok ilyen dobutcai^ és lipót­városi hörcsög igen nagymennyiségű élelmi­szert halmozott Össze — mint ők mondnak — a rosszabb napokra. (Egy hang a szélsőbal­oldalon: Halljunk neveket! — Rudinszky László: Halljuk!) Ha nevekkel szolgálhatnék, azonnal megmondanám, mert > kötelességemnek tartanám és ezt kellene tennie ebben az eset­ben az országban mindenkinek. Rend lenne

Next

/
Thumbnails
Contents