Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-261
Az országgyűlés képviselőházának 261. ülése 1942 június 3-án, szerdán. 363 tétbehelyezése, amikor a védiett birtokosoknak elég teher a védettség megszüntetése és ezáltal a magasabb kamat fizetése s most még rá ezeknek a külföldi kölcsönöknek a törlesztése, amikor egy ilyen alkuszerű eljárás folyik ezeknek a külföldi tartozásoknak rendezése körül a bankok és hitelezők' között, amikor nem tudjuk végleg rendezni ezt a kérdést a legjobb akarattal sem, bármennyit is fizetünk, mondtam, ezek a körülmények azt mutatják, hogy ebben az egész külföldi adósságkérdesben teljesen bizonytalan és zűrzavaros állapot van, úgyhogy nagyon helyes volna, ha a pénzügyminiszter úr azt újból és végérvényesen rendezné. (Az elnöki széket vitéz Törs Tibor foglalja el.) A magyar nép most igyekeznék megszabadulni az adósságaitól, és az, államérdek az volna, hogy lehetővé tegyük, hogy a földbirtoknak a jelzálogos terhektől való mentesítése valóban minél nagyobb arányban és minél jobban- bekövetkezzék, mert ha majd elmúlik a mai helyzet, megint be fog következni az a gazdasági válság, amely minden háború utáni helyzetnek velejárója szokott lenni. r Tehát arra az időre a magyar mezőgazdaságot, a magyar földbirtokot meg kellene erősíteni, hogy lehetőleg tehermentes legyen, és a fennálló adósságait, jelzálogos terheit lehetőleg most tudja kifizetni és végérvényesen tudja rendezni, nehogy az a helyzet álljon elő, amely jelenleg van, hogy a fizetéseket esak azzal a feltétellel fogadják el, hogy ha majd esetleg később valamit még rá kell fizetni, azt az illető rá fogja fizetni. A pénzügyminiszter úr, sajnos, nincsen jelen ennél az interpellációmnál» ennek a kérdésnek a tárgyalásánál (Paczolay György: Nem is szokott!), azonban ettől függetlenül, nagyon kérem, (Paczolay György: Vitorlázik!) hogy mivel másfél milliárd pengő külföldi tartozásról és az ez után járó körülbelül évi százmillió pengő fizetéséről van szó, amely a mező : gazdaságnak rendkívül súlyos terhe a mai időkben is, ennélfogva ezt a kérdést a lehető legsürgősebben akár törvényes úton, akár pedig rendeletileg a mai viszonyoknak megfelelően rendezni szíveskedjék. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a pénzügyminiszter úrnak. Botár István képviselő úr, a t következő interpelláló az iparügyi miniszter úrhoz intézendő interpellációjának elmondására halasztást kért. Kérdem, méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igent) A Ház a halasztást megadja. Következik Bálint József képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Vámos János jegyző (olvassa): »Interpelláció a földmívelésügyi miniszter úrhoz. a) Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a legnagyobb székely községben, Ditróban miként fosztotta meg a román erőszak a magyar katolikus egyházat ingatlanaitól s a falu népét legelőbirtokától? b) Hajlandó-e a miniszter úr azonnal intézkedni, hogy ez a jogtalanság orvosoltassék, és a ditrói római katolikus egyházközség és Ditró székely népe visszakapja jogos tulajdonát?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Bálint József: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor mi interpellálunk, ezt nem azért tesszük, hogy a kormánynak és a magyar állam vezető szerveinek a munkáját megnehezítsük, hanem azért, hogy azokat a hibákat, amelyeket esetleg akár a miniszter urak, akár más vezetők nem látnak meg, vagy nem vesznek észre, vagy amelyeket előlük mások esetleg takargatni mernek, felfedjük, mert szerintem sohasem az a jóbarát, aki az ő barátjának minden hibáját elnézi, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon:) hanem az a jó barát, aki barátját hibájára szeretettel figyelmezteti. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: Es nem jön be a barát, hogy meghallgassa! — Derültség.) Mélyen t. Képviselőház! A román agrárkisajátítás során az erdélyi magyarságot súlyos méltánytalanság, igazságtalanság és felette nagy károsodás érte, mert a különben szociális szempontból üdvös reform román törvényeit nem szociális és nem gazdasági szempontok alapján hajtották végre, hanem túlzó román nacionalista szempontokat vettek alapul és ezek szerint hozták meg és hajtották végre eze61 • Amikor 1935-ben meghoztuk a gazdaadósságok rendezéséről szóló törvényt és ennek alapján az akkori rendleleteket kibocsátották, még nem volt hír a háborúról és nem volt számítás a mai helyzet bekövetkezésére, akkor tehát még bizonyos mértékig elfogadható volt, hogy a gazdaadósságrendezésből ezeket a külföldi kölcsönöket kiemelték azzal, hogy a magyar állam becsületes adós kíván maradni és külföldi tartozásait rendesen akarja fizetni, — amint ez annakidején bizonyos mértékig folyamatban is volt — de azóta a helyzet lényegesen megváltozott, ma, ha akarnánk, sem tudnánk fizetni és akarni sem akarhatunk fizetni, mert az ellenségnek nem fizethetünk. Ennek következtében elérkezett az idege annak, hogy ezeknek a külföldi adósságoknak a kamatfizetése és tőketörlesztése tekintetében a mai helyzetnek megfelelő módon gondoskodjék a kormányzat. Véleményem szerint abban az esetben, ha a kormányzat az egyik oldalon ezeket az öszszes külföldi valutára szóló törlesztése® kölcsönöket összeszedné és a pénzügyi szindikátusnál központosítaná, a másik oldalon pedig lefoglalná azokat a zálogleveleket» amelyeket a bankok és egyéb más érdekeltségek olcsó pénzen összevásárolták külföldön és behoztak az országba, akkor a külföldi tartozásoknak megvolna az ellentétele a külföldről behozott záloglevelek összegében, és akkor az állam nyugodtan nézhetne elébe annak, hogy majd a háború után a külföldi hitelezőkkel egy leszámolást, vagy megegyezést vagy valami kiegyenlítést fog végrehajtani. Erre azonban feltétlenül szükséges, hogy az állam lépjen közbe, és a pénzügyi szindikátusnak, mint törvény alapján létesített állami szervnek a kezébe tegye le ezt az egész ügyet, és ne egyes bankok és egyes hitelezők álljanak szemben a magánfelekkel, és ne folytassanak olyan igazán meg nem engedett alkudozást, amilyeneknek én magam is, sajnos, igen sokszor tanuja kell, hogy legyek, mert az érdekeltek hozzám fordulnak, hogy járjunk el a bankoknál, hogy meg tudjanak egyezni ezekben a tőkefizetésekben.
