Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-261
Az országgyűlés képviselőházának 261. ülése 1U2 június 3-án, szerdán. 361 legyek nyugodt, mert rövidesen megrendezik. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ugyanilyen ígéretet tett később egy december 28-án kelt levelében, amikor a következőket írta (olvassa): »Múlt hó 23-i b. levelére azért válaszolok oly későn, mert be akartam várni, míg a tanfolyam kérdése konkrétebb (formát vesz fel. Ügy néz ki most már, hogy.a tanfolyam február havában meg fog nyílni, előbb azonban az értelmiségi kormánybiztos közzé fogja tenni a pályázatra való felhívást. (Ha ez megtörtént, akkor majd be kell nyújtani a pályázatokat.« A más elhelyezkedéstől visszatartott emberek állandóan sürgettek, mégis türelemre tudtuk őket inteni, amíg végre, nagy örömünkre, 1941 március 5-én a Budapesti Közlönyben megjelent egy hirdet• meny, hogy Érden tartják a fásátképző tanfolyamot április 15-i kezdettel. Nagyon örvendtünk ennek a dolognak, azonnal értesítettük az ifjakat, adják be kérésüket a tanfolyamra való felvételre. Képzelhető azonban megdöbbenésem, amikor március 26-án megtudom az értelmiségi kormánybiztosságon, hogy erre a tanfolyamra erdélyieket egyáltalán nem vesznek fel, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) mert az erdélyieknek majd külön rendeznek egy tanfolyamot, amikor báró Bánffy Dániel beadja tervezetét és közli, hány átképzett. ifjú elhelyezését látja biztosítva az erdélyi részeken. Azonnal szaladtam Szilágyi Olivér és Pálffy Károly képviselőtársaimmal báró Bánffy Dánielhez, aki akkor már földmívelésügyi miniszter volt. Sajnos, nem kaptam tőle kihallgatást, csak harmadnap üzent a titkárával, (Mester Miklós: Ugyan 1 ?!) hogy az egész ügyet áttette az Erdélyrészi Fatermelők Szövetségéhez. Sürgettem ennél a szövetségnél is, a szövetség elnökénél és titkáránál a fástanfolyam megrendezését. Még itt a házban is odaálltam Kis Kálmán képviselőtársam jelenlétéhen báró Bánffy Dániel elé és kértem tőle a tanfolyam azonnali megrendezését, de azt a rövid, lakonikus választ kaptam: legyek nyugodt, meglesz. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Legutóbb március 19-én ebben a tárgyiban a miniszter úrhoz intézett levelemre még csak választ sem kaptam. (Mozgás és zaj a szélsobaloldalon.) Később megtudtam, hogy az Erdélvrészi Fatermelők Szövetsége 1941 november 11-én tartott választmányi ülésén, majd november 25-én kelt körlevelében felhívta a nagyobbrészt zsidó tagvállalatokat, közöljek, hogy hány átképzett keresztény szakembert hajlandók alkalmazni. Felolvasom a korlevelet,* mely így szól (olvassa): »Sikerült elérni, hogy az értelmiségi munkanélküliség kormánybiztosa rendelkezésére bocsát szövetségünknek a tanfolyam hallgatóinak ellátására 40.000 pengőt. Szövetségünkre hárul a tanfolyam anyagának összeállítása és az előadók megválogatása, illetőleg íelvetele, valamint a hallgatok kiválasztása. Az értelmiségi kormánybiztosság a tenti oszszeget csak akkor bocsátja rendelkezésünkre es a tanfolyamot csak akkor engedélyezi ha a tervezett 50 főnyi hallgató elhelyezését leg-, alább 150 pengő havi fizetéssel szövetségünk, illetve a tagok előre kötelezően biztosítják«. Hogy erre a felhívásra mi lehetett a zsidó vállalatok válasza, aziránt egy pillanatig sincs kétségünk. Különösen amikor maga a korievei mutatja meg a kibúvót; ha nem akartok keresztény konkurrenciát, ne vállaljatok az, atképzettek elhelyezését. (Egy hang a szelsobaloldalon: Hallatlan!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. A zsidóknak nem érdekük, hogy jól képzett keresztény munkaerőkkel lehessen őket helyettesíteni és jellemző a Bangra-cég vezetőjének, Jakabnak a válasza, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) aki kijelentette a Fatermelők Szövetségében, hogy nem tudja kötelezőleg vállalni egy átképzett ifjúnak az elhelyezését sem. (Baky László: Csodálatos! — Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Azt azonban nem tudom elképzelni, hogy Magyarországon ne legyen a földmívelésügyi miniszter úrnak, ha akaria, annyi hatalma, hogy 50 átképzett ifjú szakembert, ha kell, rákényszerítsen azokra a vállalatokra, amelyek teljesen ki vannak neki szolgáltatva, hiszen a minisztérium adja az erdőtermelési engedélyeket, ő rendelkezik teljesen az erdőkitermeléssel. Ehelyett könyörögni kelljen a zsidó vállalatoknak, méltóztassanak elhelyezni azokat a fiakereskedőket, akik a sajátmaguk kárára jelentenek utánpótlást. Most az a helyzet, hogy ,a keresztény fás szakemberekre óriási szükség van. Az egyes kisvállalatok állandóan kérik az ilyen embereket és tudomásommal a Lomás cég vezetője, egy ügyes keresztény szakember, aki annak élére került, többszáz ifjút helyezett el. Szakemberre tehát szükség van, ezzel szemben mégis az a helyzet, hogy 1940 októbere óta a fás tanfolyam megrendezésére rendelkezésére álló összeg még ma, 1942 júniusában sem fordíttatott a megszabott célra, még mindig nem valósult meg az erdélyiek részére tervezett és beindított faipari és kereskedelmi tanfolyam. A késedelemnek megvolt az iaz eredménye, hogy azok a fiatalok, akik szabadpályán akartak elhelyezkedni, ma valamelyik hivatalban koptatják az íróasztalt és koptatják a tollat. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezzel két drága esztendőt veszítettünk a magyar szakemberek kiképzése terén, ami magyar szempontból felbecsülhetetlen veszteséget jelent. Ezekben vázolhattam röviden, időrendi sorrendben és teljes tárgyilagossággal az erdélyi fás tanfolyam körül történteket, illetve a történések elmaradását és ezekután tisztelettel kérdem a miniszterelnök Unat, mit szándékozik tenni, hogy az elmulasztott és pótolhatatlan kétesztendei veszteség után mégis csak megvalósuljon az erdélyi ifjúság részére a faipari és fakereskedelmi átképző tanfolyam*? Annál nagyobb bizalommal teszem fel a kérdést, mert tudom a miniszterelnök programmbeszédéből, hogy milyen fontosnak tartja a zsidók leváltását alkalmas keresztény szakemberek kiképzése útján. (Nagy taps a balközépen és a szélsőjobboldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Csoór Lajos képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem *a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Vámos János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz a volt védett birtokosok hosszúlejáratú kölcsöneinek elmaradt résztörlesztései tárgyában. A védettség életbeléptetésének időpontjában sok gazdaadós tartozásban^ volt hosszúlejáratú kölcsöneinek több félévi részletével. A védettség ezen elmara'dt részletek megfizettetését megakasztotta és így az elmaradt részletek függőben maradtak. # • r A védettség megszűnésével a hitelező penz^ intézetek az elmaradt részletfizetések mostani törlesztését kívánják. A 7.550/1940. számú rendelet 4. §-a alapján 61
