Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-261

356 Az országgyűlés képviselőházának 261. ülése 194-2 június 3-án, szerdán. kényes munkáját igyekszik a legtökéleteseb­ben ellátni. Az interpelláló igen t. képviselő úr azt a kijelentést tette, hogy a kormányzat a neki személyesen tetsző ügyek érdekéiben gyako­rolja a cenzúrát. Azok az ügyek, amelyeknek az érdekében a kormányzat a cenzúrát gyako­rolta és gyakorolja, ma: fajtánk létérdekei és holnap: Magyarország diadalmas felemelke­dése,^ nemcsak a kormányzatnak személyesen tetsző ügyek, hanem pártkülönbség nélkül minden magyarnak legszentebb gondolata ós elhatározása. Kérem a Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1942. évi május hó 16-án. Kállay Miklós s. k.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszterelnök úr írásbeli válaszát tudomá­sul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. r Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a mi­niszterelnök úrnak Maróthy Károly képviselő úr interpellációjára adott válaszát felolvasni. Vámos János jegyző (olvassa): »T. Kép­viselőház! Maróthy Károly országgyűlési kép­viselő a képviselőháznak 1942. évi április hó 29-én tartott ülésén interpellációt intézett hoz­zám a sajtóellenőrzés revíziója w tárgyában. Erre az interpellációra a következőket közlöm: A sajtóellenőrzés tekintetében elfoglalt állás­pontomat már kifejtettem Nagy László or­szággyűlési képviselő úrnak e tárgyban hoz­zám intézett interpellációjára adott válaszom­ban. Tekintettel arra, hogy Maróthy Károly országgyűlési képviselő úr interpellációjában a sajtóellenőrzés intézményét és az Országos Sajtóellenőrző Bizottság működését vele azo­nos szempontokból bírálja, Nagy László or­szággyűlési képviselő interpellációjára adott­válaszomat egyszersmind az őáltala elmondott interpellációra is vonatkoztatom. Kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszo­mat tudomásul venni r méltóztassék. Budapest, 1942. évi májras hó 19-én. Kállay s. k.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e miniszterelnök úr írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) A Ház a választ tudomá­sul veszi. Áttérünk az interpellációkra. Az első gróf Esterházy Móric képviselő úr írásbeli interpellációja az iparügyi minisz­ter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Haala Róbert jegyző (olvassa): »Írásbeli interpelláció a m. kir. kereskedelem- és közle­kedésügyi minisztérium vezetésével megbízott m. kir. iparügyi miniszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak azon mozgalomról, mely a badacsonyi 'bazaltbányák áttelepítését célozza? 2. Időszerűnek tartja-e a miniszter úr a há­ború tartama alatt ezen terv megvalósítását?« Elnök: A Ház az interpellációt kiadja az iparügyi miniszter úrnak. Következik Árvay Árpád képviselő interpellációja a külügyminiszter úrhoz, amelynek elmondására azonban a képviselő úr halasztást kért. Kérem a t. Házat, méltóiztat­nak-e a kért halasztást _ megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. . Következük Serényi Miklós gróf képviselő úr interpellációja a honvédelmi miniszter úr­hoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Haala Róbert jegyző (olvassa): »Interpel­láció a m. kir. honvédelmi miniszter úrhoz a l3unai .Repülőgyár építkezése tárgyában. Van-e tudomása a honvédelmi miniszter úrnak, hogy a hadicélokat szolgáló Dunai Re­pülőgépgyár építkezésével nagyrészt zsidó származású egyenek lettek megbízva?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások: Nincs itUX A képviselő úr nincs itt, interpellációját töröljük. Következik Lill János képviselő úr inter­pellációja az iparügyi miniszter úrihoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét fel­olvasni. Haala Róbert jegyző (olvassa): »Interpellá­ció a m. kir. iparügyi miniszter úrhoz a mun­kások gyermeknevelési pótlékának emelése és kiterjesztése tárgyában. 1. Mi az oka annak, hogy a drágulás kö­vetkeztében elrendelt munkabéremeléssel egy­idejűleg nem emelkedett az ipariban (kereske­delemben), valamint a bányászatban és kohá­szatiban alkalmazott munkások gyrmeknevelési pótléka? Hajlandó-e <a miniszter úr odahatni, Jiogy a gyermeknevelési pótlék a drágulás mérvének megfelelően felemeltessék? Továbbá hajlandó-e a miniszter úr a gyer­meknevelési pótlék összegét a gyermekek szá­mának megfelelően olyan emelkedő skála sze­rint megállapítani, mint ez a közszolgálati al­kalmazottaknál már mgtörtént? 2. Hajlandó-e a miniszter úr odahatni, hogy a munkások gyermeknevelési pótléka kiterjesz­tessék minden dolgozóra, függetlenül az üzem­ben alkalmazottak számától?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lill János: T. Ház! Interpelláeiómbian a dolgozó családos embert súlyosan érintő három kérdést intéztem az ipar- és kereskedelem­ügyi miniszter úrhoz és pedig, hogy hajlandó-e a miniszter úr az 1938. évi XXXVI. te. áltál rendszeresített gyermeknevelési pótlékot a drá­gulás mérvének megfelelően felemeltetni, azt a gyermekek számának emelkedésével arányosan emelkedő skála szerint újra szabályozni és vé­gül — amivel talán kezdenem kellett volna — hajlandó-e a miniszter úr az 1938. évi XXXVI. te.-ket olyanformán módosíttatni, hogy az ab­ban rendszeresített gyermeknevelési pótlék minden családos dolgozóra kiterjesztessék, T. Ház! Mint már az iparügyi tárca költ­ségvetésének tárgyalásánál említettem, a mun­kások gyermeknevelési pótlékának törvényes szabályozása annakidején a családvédelmi intéz­kedéseknek első látható, vagy talán helyeseb­ben azt mondhatnám, első kézzelfogható meg­nyilvánulása volt. Mi sem volna tehát termé­szetesebb, szerény nézetem szerint, mint az, hogy ezt az intézményt, illetve ennek teljesítő­képességét állandóan fokozzuk mindaddig, amíg hivatását száz százalékig be nem tudja tölteni. (Helyeslés a szélsöbaloldalovb.) Ezzel szemben az a helyzet, hogy a kormány azzal, hogy már ismételten elrendelte a munkabérek emelését, hivatalosan is elismerte a közszük­ségleti cikkek olymérvű drágulását amely a munkabérek újból való szabályozását tette szükségessé. Ha az e szabályozással bekövetke­zett béremelés nem is volt olyan mérvű, ami­lyet az elsőrendű közszükségleti cikkek árai­nak emelkedése indokolttá tett volna, azért ez a dolgozó emberben mégis azt az érzést kelt­hette,volna, hogy nincsen teljesen magára^ ha­gyatva és hogy van valaki, aki megvédi őt a konjunktúrát a gyors meggazdagodásra al-

Next

/
Thumbnails
Contents