Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-260

326 Az országgyűlés képviselőházának volt. Ha ennek a törvényjavaslatnak első formáját és ezt a mostani, nem tudom tizedik vagy tizenegyedik, itt a Ház előtt fekvő pél­dányát nézem, meg kell állapítanom, hogy bizony meglehetősen nagy eltérések vannak ebben a kettőben és meg kell állapítanom azt is, hogy talán némely paragrafus megváltoz­tatása nem vált éppen a törvényjavaslat elő­nyére. T. Ház! Nagyon örültünk nemzeti szem­pontból annak, hogy ez a törvényjavaslat legalább falun körülbelül tabula rasát teremt és faluhelyen az egész zsidókérdést meg fogja oldani azáltal, hogy faluhelyen zsidó nem lesz. Hiszen már az előbbi törvények folyománya­képpen falun igen sok helyen az történt, hogy egyes zsidók eladták az ingatlanailkat, bemen­tek a városba és ezáltal falun zsidó birtokok, zsidó háztulajdonok keresztény kezekbe kerül­tek. Ez nemzetpolitikai szempontból igen fon­tos volt, mert ameddig egy zsidó is lesz vala­mely faluban, addig mindig lesz ott egy nyug­talan elem, mindig lesz ott egy titkos központ, ahonnan a rémhírek jönnek és mindig lesz ott valami békétlenség, amely az egész falu nyu­godt véleményét, nyugodt érzéseit valamikép­pen megzavarja és a falut lázba hozaai. Az előbbi törvények folyományaképpen nagyon sok zsidó már eladta a házát és azt a kis föld­jét, amely ott a ház körül volt. Ezeket a szer­ződéseket ; legalább méltóztassék már jóvá­hagyni; igen sok ilyen kérvény van fent a minisztériumban, amelyeket most mind félre­tettek. Ezeket a szerződóseket, amelyeket még ez előtt a törvényjavaslat előtt kötöttek, (Meskó Zoltán: Aki ügyes volt, azt nem lehet jutalmazni!) méltóztassék már jóváhagyni és nem visszacsinálni, mert bizony ez a javaslat sok tekintetben bizonyos károkat okozott már a magyar földmívelő társadalomnak. Nálunk Somogyban is voltak birtokok, amelyek már fel voltak parcellázva, már ki volt tűzve a határidő, (Meskó Zoltán: Nagy árak mellett!) a zsidó és a kisember már kiegyeztek egymás­sal (Meskó Zoltán: De nagy árban!) és íme, benyújtották ezt a törvényjavaslatot és a meg­egyezés tárgytalan lett, (Meskó Zoltán: He­lyes!) a zsidó újra veti a földjét és a magyar kisember hiába készült egy évig arra, hogy beül a földbe, most egyszerre megint nem lett a dologból semmi. (Meskó Zoltán: Másik oldala is van ennek az éremnek!) Igen örülnék, ha ezután Meskó képviselő úr elmondaná ezt. (Meskó Zoltán: Aki ügyes volt. eladta és job­ban akar járni!) Elnök: Meskó képviselő urat figyelmezte­tem, hogy rövidesen módja lesz hosszú beszéd keretében elmondani mindazt, amit most köz­beszólás formájában akar elmondani. (Derült­ség.) Gr. Festetics Domonkos: Itt csak úgy mel­lesleg bátor vagyok megemlíteni azt, hogy ha már itt a földkérdésben rendet akarunk terem­teni és a földet végleg ki akarjuk venni a zsi­dók kezéből, akkor helyénvaló lenne, hogy a kormányzat igenis már most a házbirtokra, vo­natkozóan is valamiképpen megfogja a dolgo­kat. Mert a zsidó nagybirtokos most el fogja adni a földjét a törvényjavaslat alapján, s azért pénzt is fog kapni. (Kassay Károly: De­hogy kap! Kötvényt kap!) Voltak olyanok, akik szabadkézből eladták birtokukat, ha Rassay igen t. képviselő úr nem tudná. Itt va­lamit kell csinálni, a kormányzatnak meg kel­lene akadályoznia, hogy ezek házat vegyenek, vagy az iparba Dele vigyék a pénzüket. Valami 260. ülése 1942 június 2-án, kedden. tilalmi vonalat kell hozni, hogy az a pénz. amelyet a zsidó a földbirtokért kapott, ne ke­rüljön bele ismét máshol a magyar nemzet gazdasági vérkeringésébe. De legyünk tisztá­ban azzal is, hogy ha most a falun kint hagy­juk a zsidót a házában és a hatszáz négyszögö] kertjében és az a zsidó semmifélével nem fog­lalkozhatik, akkor valószínűleg olyan dolgok­kal, olyan üzletekkel fog foglalkozni, amelye­ket a magyar törvény megtilt. Fog ott vala­mivel üzletezní, fog ott valamit csinálni egye­nesen azért, mert rákényszerítették, hiszen mit csináljon a házával és a hatszáz négyszögöl kertjével? Valamivel tehát fog foglalkozni é.« egészen bizonyos, hogy valami üzletet fog ott csinálni. (Rassay Károly: Öljük meg, ez a leg­egyszerűbb!) T. Ház! A 4. §-ban, talán nagyon tárgyila­gosan, a törvényjavaslat az 1941 :XV. tc.-re tá­maszkodik. Fel kell vetnem a kérdést, hogy nem kellene-e ezt az 1941 :XV. tc.-et az igazság­ügyminiszter úr meghallgatásával már "való­ban olyan precíz formába önteni, hogy min­denki megérthesse, mert itt a sok nagymama és nagypapa között annyi érthetetlen pont van, hogy bizony ember legyen, aki magát eb­ben kiismeri. Azután kötelességem a miniszter úr figyel­mét felhívni, vigyázzunk arra, hogy most ren­geteg keresztény nagymama és nagypapa fog születni. Aki a németországi viszonyokat ismeri, tudja, hogy ott is az ilyen döntő pilla­natokban a zsidóságnak hirtelenében csak úgy jöttek elő száz évre visszamenőleg a kereszt­levelei. Két-háromszáz márkáért lehetett eze­ket vásárolni, amíg azután az államhatalom rá nem jött és rendet nem teremtett. Vigyázni kell tehát és nagyon kérem a miniszter urat, üljön össze az igazságügyminiszter úrral és beszéljék meg alaposan, hogy végeredményben kik a zsidók és kik nem azok, mert ezt tudni kell. (Rassay Károly: Nem tudja senki!) És ne csak a kis zsidókra terjedjen ki a mi figyel­münk, hanem tessék a zsidó báróknál kezdeni és tessék a nemesség soraiban is rendet terem­teni. Az a körülmény, hogy valaki magyar ne­mességet, vagy báróságot kapott, ne legyen az illetőnek Freibrief arra, hogy valamiképpen mentesükön attól, hogy előliéinek egész soro­zata Benjámintól származott és zsidó volt évszázadokon keresztül. Mi azon az álláspon­ton állunk, hogy a zsidóság nem vallás, hanem abszolúte faj és ezért nem láthatom be, hogy emberek, akiknek két nagyapjuk, vagy három nagyapjuk zsidó volt, különböznek egymástól. A zsidó faj, éppúgy, mint a kínai vagy a néger; a különböző generációkban kiütnek a faji tulaj­donságok. (Kassay Károly: Hetedfokig-, mondja a zsidótörvény!) A zsidóság nemcsak a görbe orrban és a kajla fűiben nyilvánul meg, hanem igenis a zsidók kereskedelmi gesztióiban és világnézetében. Hiszen azt hiszem, ez a tör­vényjavaslat is azért szükséges, hogy valóban mmden időre eltüntessük a magyar nemzet testéből ezt a zsidó befolyást, ezt a zsidó men talitást, mint kórokozót. T. Ház! Tény, hogy én magam is hiába ke­resgéltem, a törvényjavaslatban semmiféle biz­tos adatot nem látni arra, hogy mi lesz azokkal a földekkel, amelyeket a zsidóktól elveszünk. (Rassay Károly: Megmondták, hogy faj védelmi törvény! Nem értem!) Vannak itt megjegyzé­sek, hogy a magyar nemzet rászoruló rétegei között fogják ezeket valamiképpen elosztani. (Rassay Károly: Verejtékével megmunkálja!) Amikor ma annyi százezer magyar ember várja a földet, nem lehetne-e azt a megoldást

Next

/
Thumbnails
Contents