Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-260

320 Az országgyűlés képviselőházának amely majd visszavándoroltat ja a népet a magyar földhöz. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Reklám-javaslat!) T. Ház! Ezzel a törvényjavaslattal bár­mennyire is szeretnék leplezni, de^ valójában mégiscsak a II. zsidótörvény csődjét bizonyít­ják. Igaz, hogy a kormány ma már nem mer generális törvényjavaslatot idehozni, hanem részletekben akarja ezt a kérdést megoldani, de mégis utalok az ügyvédi kamarai és az or­voskamarai törvényre, a vérkeveredést eltiltó törvényre, a zsidó hitre való áttérést tiltó tör­vényre és most erre a földtörvényre. Ezekből nyilvánvaló, hogy a II. zsidótörvény tulajdon­képpen teljes mértékben csődöt mondott és itt van, ha részletekben is, a III. zsidótörvény. T. Képviselőház! Hozzá kell azonban még ehhez tennem, hogy a zsidókérdést a kormány nem a szabad megvitatás lehetősége mellett akarja megoldani, nem a közvélemény birá­lata alá bocsátása, mellett kívánja megoldani, nem a legjobb megoldást keresi, a kétoldalú, szembenálló vélemények exponálásával, ha­nem, propagandaeszközzé tette ezt a kérdést. Számtalan ízben idehoztam a Ház elé, hogy a kormány a zsidókérdést nem engedi a cenzú­rán át. Nem lehet arról írni, hogy mi a zsidó­kérdésben az álláspontunk. Nemcsak a ma­gyarországi zsidókat és a magyar helyzetet védi meg a cenzúrán keresztül a sajtóban, ha­nem megvédelmezi a külföldi zsidókat is. Nem szabad Magyarországon azt tudni, hogy Szlo­vákiában milyen zsidótörvényt hoznak, nem szabad tudni, hogy Bulgáriában 20—30%-os va­gyonváltsággal sújtották az ottani zsidókat, nem szabad tudni arról, hogy Franciaország­ban a Kotschildok vagyona már régen a fran­cia parasztok kezén van. Amikor mi szeret­nénk ezt az újságokban megírni, akkor ezek veszedelmes dolgok, ezek nagyon veszedelmes és csábító példák volnának a magyarság szá­mára. Most azonban a kormány egyszerre be­nyújtja a javaslatot. A miniszterelnök úr ki­jelentheti, hogy a zsidókat ki akarja telepí­teni, tehát csak a kormánynak szabad ezzel a kérdéssel foglalkoznia, senkinek másnak, méar a törvényhozóknak sem szabad. Biztosra veszem, hogy beszédem, amelyet itt a képviselőház színe előtt mondok el, < — méltóztassanak majd megfigyelni — a sajtó­ban szégyenszemre mennyire megcenzurázva kerül ki majd a képviselőházból. (Zaj a jobb oldalon.) Ügy látszik, az a veszedelem, amely akkor van csak jelen, ha mások foglalkoznak a zsidókérdéssel, rögtön nem veszedelem, ha a kormány foglalkozik vele. A nap süt tovább, a Duna és Tisza vize nem apad le s Isten hét csapása nem jön el a, magyarságra rögtön, mihelyt a koymány akarja megoldani a zsidó­törvényt, csak akkor, ha esetleg a másik ol­dalon teszik ezt szóvá. Amikor mi szólunk róla, az rögtön az ország veszedelmét jelenti, tehát a cenzúra által kihúzandó. A miniszterelnök úr hangsúlyozta, hogy ez a törvény fajvédelmi törvény és hozzátette, hogy nem birtokpolitikai törvény. Én mégis azt mondom, hogy ezzel a javaslattal a ma­gyar földkérdés kopogtat be a képviselőház kapuján. Azzal, hogy a zsidóktól foglaljuk vissza ezt a földet, kétségtelenül érintünk egy másik nagy problémát, a zsidókérdést, amely éppen , olyan fontos sorskérdése a ma­gyarságnak, mint maga a földkérdés. Ez a két kérdés a megoldatlanságában, a körülötte való kísérletezésekben, s abban a félénkségben, amellyel körüljárjuk, de hozzányúlni nem me­260. ülése 19U2 június 2-án, kedden. rünk, tulajdonképpen egymással azonos. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Némakor ás ez!) Most legújabban az a jelszó a& általános belpolitikai helyzet vezetése és irányítása té­rén, hogy: a termelés a fontos, valamint á belső béke. Ezt mi is aláírjuk, közben azonban mit látunk? Azt, hogy szorgalmasan játszunk a szavakkal s a szegedi gondolatot a magyar nemzeti szocializmusnak tituláljuk. (Ellen­mondások a jobboldalon.) Bocsánat, az önök oldaláról az önök vezérszónoka. Lukács Béla mondotta ezt sat. képviselőtársam talán ép­pen beteg volt, amikor ő ezt mondotta. A má­sik oldalon azonban az igazi magyar nemzeti szocialistákat internáló táborokba és munkatá­borokba küldik. A nemzeti egységet hirdetjük, s ugyanakkor kettévágjuk magát az egységet. A zsidót, bár ő maga üzent nekünk háborút, nem merjük kitaszítani a nemzet kebeléből s ugyanakkor a magyar nemzeti szocialista tö­megeket fizikai, erkölcsi, közigazgatási és bün­tetőjogi drótsövény mögé zárjuk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, szívesked­jék a szőnyegen levő törvényjavaslattal foglal­kozni. Maróthy Károly: A szőnyegen levő tör­vényjavaslattal kapcsolatban mondom, hogy a zsidókat nem merjük gettóba tömöríteni s itt is még kivételeket adunk nekik ebben a* törvény­javaslatban, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalol­dalon.) ugyanakkor a magyar nemzeti szocia­listákat szeretnénk drótsövények mögé zárni. Pedig ez a javaslat éppen azoknak a magyar testvéreinknek igazolására nyújtatott be, akik talán a zsidó faj ellen való izgatásért megjár­ták a börtönöket s az internáló táborokat. T. Képviselőház! Ezen a javaslaton keresz­tül, ha ez fajvédelmi javaslat is, igenis a ma­gyar nép üzen, és a magyar nép azt üzeni, hogy elég volt már a félmegoldásokból. Nem tudom, egészen helyes-e a szavakkal való az a játék, hogy ez fajvédelmi törvény és nem bir­tokpolitikai törvény? Amikor ezt a miniszter­elnök úr szájából hallottam, eszembe jutott a kisgazdapárt emigrált vezére, aki 1939 január­jában ezt mondotta, (olvassa): »Nincs zsidó kis­gazda, így bennünket a zsidókérdés tehát nem érint, ' nem kell vele foglalkoznunk.« (Tost László: Ezért emigrált!) Nem tudom, ezt az igen t. képviselőtársam bizonyára jobban tudja, (Zaj. — Elnök csenget.) azonban kétség­telen dolog, hogy a kisgazdapártnak és a szo­ciáldemokrata pártnak ennélfogva evidens és - logikus volt az álláspontja, amely pártok most nem állítottak ennél a vitánál szónokot, mert az ő számukra nincs zsidókérdés, mint ahogy Makray t. képviselőtársaim számára is, úgylát­szik, nincs fajvédelmi, faji kérdés, legalább is a beszédéből ez állapítható meg. (Tost László: Hogy lehet ilyet állítani? — vitéz Makray Lajos: Egészen világosan megmondottam!) Természetes dolog azonban, hogy a föld­i kérdés és a zsidókérdés- a legmélyebben össze­függ egymáss'al. A két kérdésnek egyszerre valói feltűnése egyáltalán nem a véletlen dolga, mert egy és ugyanazon erő sarkalja a megol­dását: az izzó nemzeti érzés. Nemcsak ott függ össze a zsidókérdés és a földkérdés, hogy a zsi­dótól el kell venni a földet, hanem öntudatos nemzeti érzésünk elválaszthatatlan alapkíván­sága és egyszerre kiáltó legnagyobb fájdalma ez a két megoldatlan kérdés. A magyar nemzeti szocializmus felfogása szerint a szervezett nép a nemzetet jelenti, a szervezett föld az országot jelanti és minden

Next

/
Thumbnails
Contents