Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-260

318 Az országgyűlés képviselőházának 51%-ot? (Maróthy Károly: Olyan nincs! A" zsidó mindig 51%!) A 3. § negyedik bekezdése azzal a kivétellel foglalkozik» amely megilleti azokat, akik az 1914—1918-as világháborúban különféle magas vitézségi érmeket érdemeltek meg, vagy legalább 75%-ig rokkantán jöttek vissza, vagy pedig a kommün alatt, tehát a forradalmak idején olyan magatartást tanúsítottak, amely életük kockáztatásával vagy szabadságvesztéssel járt. Én azt a kérdést intézném tisztelettel a* miniszter úrhoz, hogy mi történik a jelenlegi világháború rokkantjaival? Mert vannak az 1939 : IV. te. szerint kereszténynek minősülők, akik tisztek ugyan nem lesznek, úgy tudom, de katonai szolgálatot teljesítenek. Ezek végtére megjöhetnek a háborúból 75, sőt 100 százalékos rokkantsággal is. És mi lesz az ebben a háborúban elesetteknek özvegyeivel és árváival, akikről az olasz törvény olyan bőkezűen és előnyösen gondoskodott? És ha kivételezik azokat, akik az 1918-as forradalmi időkben bizonyos érdemeket szereztek, akkor miért nem kivételezik azokat, akik a megszállás alatt ugyanilyen, vagy talán még sokkal > nagyobb érdemeket szereztek. Én gondolom, hogy ilyen nem lesz sok, de hiszen az erdélyi párt igen t. szónoka is megállapította, hogy ilyen tényleg van egy-kettő. Mi lesz ezekkel? Az egyenlő elbánás elve a magyar nemzet ló vagias gondolkodása és viselkedése, amire éppen a kormánypárt vezérszónoka is rámutatott, ezekkel szemben is bizonyos előnyös elbánást tesz indokolttá és méltányossá. (Általános mozgás a szélsőbaloldalon.) A 4. § első bekezdése szerintem helyes, csak talán nem is lehetne komplikáltabb, mint amilyen a mostani formájában. Én azt gondolom, hogy ez a bekezdés sokkal egyszerűbben hangzanék, ha a következő fogalmazásban jelenne meg: Í>A 3. § (1) és (2) bekezdése alapján nincs helye átengedésre kötelezésnek olyan zsidó ingatlana tekintetében, aki származásra és vallásra nézve az 1941 : te. 9. §-ának utolsó bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelel és zsidóval házasságot nem kötött.« A fundus instructus átengedés! kötelezettségéről szintén van itt rendelkezés. Mondhatom, hogy ez bizonyos enyhe csalódást keltett bennem, mert hiszen mi, akik annakidején komolyan küzdöttünk ugyanebben a szellemben, már 30—40 évvel ezelőtt folyton sürgettük, hogy ne legyen szabad keresztény tulajdonosnak zsidó részére bérbe adnia a birtokát, tessék azt a birtokot keresztény részére adni bérbe. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Papi birtokok is zsidó kézben vannak!) Kérem én azért nem vagyok felelős. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Csak kollektive!) Annak idején is kifogásoltam és most is kifogásolom ezt. De miért kell . azoknak, akik zsidóknak adták haszonbérbe a földet, egy ilyen, — hogy úgy mondjam, — nemzeti ajándékot adni? Sokkal előny ösebb helyzetben van az, aki zsidónak adta bérbe a földjét, mert a fundus instructust, az élő és ihblt felszerelést hat évi részletfizetésre átveheti, míg az, aki kereszténynek adta bérbe földjét, ettől a kedvezménytől természetszerűleg elesik. (Zsámboki Pál: Milyen jó nekünk! Azért sorvadunk, hogy kapjunk felszerelést! — Simon Ferenc: Egyházi birtokokat is kaptak!) Ezek volnának azok a megjegyzések, amelyeket ehhez a törvényjavaslathoz a részletekben fűzni szeretnék. Ami a végrehajtást illeti, nagyon kérem, hogy ez a keresztény igazság és igazságosság szellemében történjék, mert ez 260. ülése 1942 június 2-án, kedden. a regnorum fundamentum, ez az állami és közösségi életnek alapja és mint a miniszterelnök úr Kolozsváron kijelentette, erre kötelez minket a mi kultúránk, a mi kereszténységünk és a mi európaiságunk. A másik dolog, ami ezzel kapcsolatban most eszembe jut, az, hogy ennek a törvényjavaslatnak indokolása, s amint említettem, az előadó úr beszéde is aposztrofálta a néppártot. A néppártnak ez, a harca emlékeztet a hősi időkre (Meskó Zoltán: így van!), amikor egy egész világgal, a közfelfogással és az állami hatalom minden tényezőjével szemben kellett ezeket az alapvető keresztény- és nemzetvédelmi igazságokat hirdetni. (Meskó Zoltán: így van!) Azóta nagyot változott az irány ós a világ, azóta bekövetkezett a reakció. Csak vigyázzunk arra, hogy a reakció lázában ne ragadtassuk magunkat ugyanolyan igazságtalanságra és ugyanolyan szektárius elfogultságra, mert akkor nem volna a két irányzat és a két világ között semmi különbségEz a törvényjavaslat intézkedik a zsidó birtokok igénybevételéről. Nem intézkedik a juttatásról, de a juttatással kapcsolatban azért mégis szeretnék pártom nevében tisztelettel előterjeszteni egy határozati javaslatot és annak elfogadását kérem. Ez a határozati javaslat a következő (olvassa): »Mondja ki a t. Ház, hogy az 1881 : XLI. te. elveinek szemmeltartásával az igénybe veendő zsidó birtokokat a kormány kizárólag földmíveléssel foglalkozó magyar állampolgároknak juttassa kis- és középbirtokok alakítására, illetőleg kiegészítésére és erről évenként a földmívelésügyi minisztérium költségvetésének tárgyalásakor a Háznak jelentést tegyen.« (Szöllősi Jenő: Ez rendben van! — Helyeslés és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezt elfogadjuk!) Ennek elfogadását azért kérem, hogy ennek az igénybevételnek, illetőleg az utána történő juttatásnak az elintézése ne csalódást, hanem megnyugvást keltsen és tényleg a nemzet fundamentumának megerősítésére, megszilárdítására szolgáljon. Igen t. Ház! Ezek voltak ezzel a törvényjavaslattal szemben a keresztény-pártnak és magamnak is az elvi megállapításai és megjegyzései és tisztelettel kérem a miniszter urat, méltóztassék ezeket a megjegyzéseket szíves figyelmében részesíteni. A javaslatot elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Több vezérszónok nincs. Szólásra következik? Árvay Árpád jegyző: Maróthy Károly! Elnök: Maróthy képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: Igen t. Képviselőház! Örülök, hogy közvetlenül Makray t. képviselőtársam után szólalhatok fel, mert így legalább egy-két kardinális tévedésre azonnal rámutathatok. Legyen szabad elsősorban arról beszélnem, hogy az igen t. képviselő úr egy egészen más világnak a nyelvén beszélt, (Felkiáltások a baloldalon: Ez igaz! — vitéz Makray Lajos: Ezt akceptálom!) mint amelynek szelleméből miaga az előttünk fekvő törvényjavaslat is fakadt. A miniszterelnök űr maga is kijelentette, hogy ez fajvédelmi törvényjavaslat. A dolog természete szerint tehát, amikor itt fajok harcolnak egymással szemben, akkor ebbe a faji küzdelembe nem lehet beráncigálni olyan szempontokat, mint például a keresztelés kérdése. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Igen t. képviselőtársam jól tudja, (vitéz Makray Lajos; Nem!) hogy a második zsidótörvényuek minden hibája abból származott, hogy a