Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-259

294 Az országgyűlés képviselőházának 259. meiben is gépesíthető lesz. Mezőigazdasági termel vényeinknek elhelyezése a belföldi fogyasztásban is könnyebb lesz* arra nagyobb lehetőségek nyílnak. Külföldi vonatkozásban pedig az eddig jól bevált magyar-német gazdasági együttműködési szerződés és a velünk hasonlóan baráti nexusban lévő más államokkal való gazdasági szerződések útján a gazdatársadalom boldogulását biztosítva látom. így szem előtt kell tartani az előbb felemlített földterületek későbbi felhasználásánál mindazokat a tapasztalatokat és eredményeket amelyek éppen a mostani fontos időkben mutatkoznak és amelyeket különféle gazdaságtípusok népeltartó erejével kapcsolatban a nemzet szempontjából is felmutatnak. Nem tar. torn fölöslegesnek kitérni dr. Quante Péternek, a német birodalom statisztikai hivatala vezetőjének éppen a napokban Budapesten elhangzott előadására, amelyben ismertette azokat a tapasztalatokat, amelyeket a nagy-, közép- és kisbirtok tekintetében a velünk csaknem azonos ilyirányú arányszámokkal rendelkező Németországban a Keichsnährstand adatgyűjtései nyújtottak. Ezek szerint a német parasztgazdálkodás emelkedett színvonala ellenére is ott a nagyobb üzem jóval nagyobb terméseket ér el, s a fogyasztópiacnak a gazdasági terményekkel való ellátásában döntő szerepet visz. (Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) A legújabb kutatások adataival pedig megvilágította azt a körülményt, hogy a német nagy- és középbirtok a munkaerőt és igaerőt milyen gazdaságosan használja fel. Rámutatott annak a ténynek szociális jelentőségére, hogy a nagyobb üzem állandó családos munkaerői, akiknek természetbeni járandósága önellátó gazdálkodásukat és népes családjuk eltartását is lehetővé teszi, mennyivel előnyösebb helyzetben vannak a szolgalegényt alkalmazó kisgaz' dáik munkásainál. Előadásának végeztével leszögezte azt a nálunk is minden tekintetben helytálló tényt, hogy a mezőgazdasági nagyobb és kisebb üzemek termelési iránya; megfelelően kiegészítik egymást, hogy a mezőgazdaság .belterjesebbé tételénél milyen fontos szerep vár a nagyobb birtokokra és hogy azoknak a jövő nagy térgazdálkodásában milyen jelentős feladatokat kell vállalnia. Tehát nem egyoldalúan nagyvagy kisüzemre való beállítás a helyes, hanem egy vegyes rendszer kívánatos, amint ezt < a német Erholfgäsetz indokolása is mutatja. Mindezeken túl méltóztassanak tisztában lenni azzal, — én a magam részéről tudom — hogy mit jelent Magyarországon a magyar földnek kisbirtokosok részére való juttatása a népi és nemzeti szempontok tekintetében. Hasonlóak a tapasztalatok nálunk is. E tapasztalatokat sajr nálatosan egészítik ki a legutóbbi idők tülnagyszámú törpegazdasági juttatásai, amelyek túl; nyomóan a mezőgazdasági lakosoknak valami módon földhöz juttatása szempontjából álltak elő, amely birtok'típms lehetséges, hogy pillanatnyilag tulajdonosának jelenlegi megélhetését megkönnyíti, de a jövőben semmiképen sem folytatható föld'birtokpolitika. Megítélésem szerint olyan parasztbirtoktípus létesítése kell, hogy már most tervbevétessék — és e terveket az egyes vidékekre ki kell dolgoztatni — hogy az a birtok akkora legyen, hogy azon szorgalmas munkájával ne osak a tulajdonos mindennapi életének tengetése legyen biztosítva, hanem mód adassék neki arra is, hogy nagyobbszámú családot is tudjon felnevelni, (Úgy van! Ügy van! jobb felől.) a családtagok egyrészét különféle iskolákban járatva, az anyülése 19U2 május 29-én, pénteken, nyira szükséges szaktudást megkívánó gazdasági ágban a középosztály számbeli növekedését szolgálja és olyan középosztály álljon elő, amely állandó összeköttetésben álíva, testvérei és rokonai útján a magyar földdel és néppel, mindig érezze mindannak szükségességét, ami a magyar föld felvirágoztatását más rendelkezésekkel kapcsolatban is biztosítja. (Ügy van! Ügy van! Tam a jobboldalon.) Ugyanakkor biztosítandó megfelelő hitelműveleiekkel e birtolktípusok és általában a birtoktípusok oszthatatlansága is, nehogy az egyke igyekezzék e birtoktípusokat osztatlanul egy üt tartani, mert mindenen túl a föld! a haza, a hazában él a nemzet, a nemzet, amelynek érdekeiért, ha kell, mindenünket feláldozzuk. Azokkal szemben, akik most távol vannak az országtól és talán legértékesebbjüket, életüket áldozzák a haza védelmében, hálás lesz, és hálás kell, hogy legyen ez a nemzet és mindannyiuk részére megfelelő jó életkörülményeket kell visszatérésük idejére előkészítenünk és a megfelelő terveket megvalósítanunk. Ehhez azonban, ismételten hangsúlyozóm, szükségesek az idevonatkozó tervek. Nem idegenutánzás a hosszabb időkre szóló tervek elkészítése, mert tervszerűség nélkül eredményes munka semmi módon nem képzelhető el. Tervek nélkül az adódó helyzetet kell jobban vagy rosszabbul megoldanunk s e megoldás utólagos. Mi azonban megfelelő előrelátással előkészített tervekkel irányíthatjuk magunk részére a jövőt és így az utólagosan megoldandó kérdések nehézségeit sokkal csekélyebb százalékra csökkenthetjük. Tehát elébe kell fognunk az eseményeknek és nem általuk kell, hogy tolassuk magunkat. Mi is beszélünk tervgazdálkodásról, de a terveket nem ismerjük (Derültség a szélsőbaloldalon.), beszélünk irányításról, irányítás nélkül (Derültség a szélsőbaloldalon.), sőt beszélünk készletgazdálkodásról is (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Készletek nélkül!), a készleteikről pedig jobb nem beszélni. Márpedig' az, hogy a tervéket és az irányítást hosszú időre előre mindazok tudják, ismerjék, akikre ez vonatkozik, az az országnak és az egyeseknek elsőrendű érdeke, mert ezek a tervek és ezek az irányítások nem azért történnek, hogy az egyént gátolják teljesítőképességének, erejének teljes kifejtésében, hanem azért, hogy segítsék és megmutassák neki, hogy mely gazdasági területek azok, amelyeken az egyén a nemzet érdekével azonos érdekekből a saját erdőkéit is legmegfelelőbben szolgálhatja. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hosszasan lelhetne foglalkozni a zsidókérdés felszámolásával kapcsolatban azokkal a szükséges tervekkel, amelyek a hitelélet, a gazdasági élet vonatkozásában ós igazságügyi vonatkozásban változtatást kívánnak. Ezek a változtatások mindenkor a nemzet erőkifejtésének fokozása szempontjából és összhangban valósítandók meg. Nem szabad azonban aggódnunk, ha egyes rendelkezések előző másokat megszüntetnek, mert az Ősi alkotmány elég példát mutat erre az aranybulla ellenállási szakaszának megszüntetéséről az 1848-as reformtörvények beiktatásáig, amikor egyeseknek a jogai megvonattak és azt hiszem, ez volt az igazi ősi alkotmány! Egvebekben az a régi római felfogás érvényes máig is, amely szerint minden szerzett joggal szemben a salus rei publicae suprema lex esse oportet. Hogy ez az immár kétezeréves vagy talán még régibb megállapítás mitsem változott, azt bizonyítja a Németbirodalom vezére legutóbbi beszédének