Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-259

2Ô0 Az országgyűlés képviselőházának 21 abban, hogy fajtestvérei a tulajdonként kisebb jövedelmet biztosító birtokokat a lehetőséírek szerint haszonbérbe vehessék, amikor is az ingatlanba fektetett tőke alig pár százalékos kamatozása helyett — amely jövedelmet földjáradékokként ismertünk — ugyanezen összegnek a sokkal nagyobb jövedelmet biztosító forgótőkeként való felhasználásával haszonbérletül nagy területeket szerezzen meg magának. E birtokok nagyrészében — szemben az előzőkkel, ahol a zsidóság meg akarta mutatni a tulajdonnál, hogy ő a magyar föld birtokában milyen gazdasági lehetőségeket tud megvalósítani, amit a rendelkezésére álló töméntelen pénzzel töibbé-kevésbbé nagyon sok helyen sikerült is elérnie, — tehát a bérbirtoknál a munkauzsorának olyan jelenségeit láthattuk, aminőkre aligha volt máshol példa. Például magam, is tapasztaltam és láttam, hogy ugyanabban a borgazdaságban az azonos munkát végző kocsisok vagy béresek Ibére nem. volt azonos, hanem az egyes megszorult emberek helyzetét kihasználva, minden emberrel külön alku tárgyát képezhette és képezte annakidején a mezőgazdaságban való foglalkoztatás, A miniszterelnök úr határozott kijelentésével szemben, amely szerint a magyarországi zsidóságot teljes egészében ki fogjuk telepíteni (Gr. Festetics Domonkos: Ez a helyes!), megítélésem szerint nem hoz ellenmondást a 3. § akkor, amikor az 1914—18. évi háborúiban az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartás sáért és az ellenforradalmak idején a nemzeti mozgalmakban életük kockáztatásáért kitüntetettek, vagy legalább 75%-ban rokkantak részére, ha azok zsidók is, életfogytiglani tulajdonképpen száz katasztrális holdat, esetleg részükre a száz holdon felül négyszáz holdat bérletképpen meghagy. A zsidók részére, akik annakidején a magyar föld és a magyarság védelmében kitüntették magukat» a lovagias magyar nemzet ilyen módon óhajtja leróni azt a vélt kötelességét amelyet — úgy érzi — velük szemíben teljesítenie kell. Meg vagyok győződve arról, hogy ezek számszerint igen kevesen vannak. Ügy látom, hogy ezek lesznek azok a zsidók, akik majd dísz-zsidóknak itt fognak maradni, mert ezek nem lesznek természetesen kitelepítve, minthogy életfogytiglan jár nekik ez a föld. A száz holdon felüli négyszáz katasztrális hold életfogytiglani haszonbére csak akkor jelenti a kívánt cél elérését, ha a birtoktest nem nagyobb körülbelül 500 holdnál. Mert, ha ez a birtoktest 500 holdnál nagyobb, akkor a zsidó birtokában maradó száz hold, az azon lévői major és a hozzátartozó 400 hold bérlet egy nagyobb birtoktestnél természetesen egy épületek nélküli területet hagy fenn. E területnél természetesen csak az azonnali elpareellázás hozná meg az eredményt, hogy ez a többnyire épület nélkül álló és így csak a száz, illetve immár ötszáz holdas birtoktesttel együtt kezelhető földbirtok több területe is haszonbérlet formájában ezen kedvezményezett haszonbérletében ne maradjon. El tudtam volna képzelni a magyarság hálájának és lovagiasságának más úton való megnyilatkozását is ezekkel szemben, akik arra rászolgáltak. Ez az lenne, hogy ezek a városokba bekerülve nem tartózkodnának többé a nép között, mert ottartózkodásuk, amikor már zsidó nem. lesz» igen feltűnő lesz és kirívó. (Derültség.) Felesleges itt rámutatnom arra is. 9. ülése Í9U2 május 29-én, pénteken. hogy az, aki tudja, hogy egy ilyen birtoktest haszonélvezésének lehetősége csak az ő élete fogytáig biztosíttatik, milyen kevéssé fog olyan befektetéseket eszközölni, amelyek a birtoktest későbbi jövedelmezőségének szempontjából jöhetnének figyelembe, vagy a termelés folytonosságát biztosító épületek karbantartását és esetleges megújítását szolgálnák. (Vgy van! Ügy van! jobbfelől.) Amennyiben az 1941. évi XV. te. alapján állunk, amely szerint megtör

ténhietik, hogy egy zsidónak nem egészen zsidó unokája vagy gyermeke is van, természetesnek tartom, hogy a törvényes gyermekre vagy unokára a zsidó vagyon egy része örökösödés útján átruház; ható legyen, különösen akkor, ha az előző zsidó tulajdonos a gazdaság további vezetésébe nem folyik bele és természetes, hogy ha az örökös így gyámra szorulna, úgy az nemzsidó legyen. (Helyeslés jobbfelől.) Valahol szét kell választanunk egy határvonallal az esetleges keverékeket és amennyiben az 1941. évi törvény ezt a határvonalat így vonta meg, szívesen állunk a törvény rendelkezéseinek alapján, különösen akkor, ha ezeket a rendelkezéseket a másik oldalon, ahol a visszaszorítást célozzák, szintén ilyen határozott formában hajtják végre. (Helyeslés jobbfelől.) Rámutathatnék a megváltási - összeg kérdésére is. A megváltási összeget különösen a háború óta szerzett (birtoktesteknél túlságosan magasnak tartom (Ügy van! Úgy Van! jobbfelől.), amennyiben bele van kontemplálva egy jelenlegi, magasabb földár és egy konjunkturális ár, amely nem szeretném, ha valamikor azokat terhelné, akiknek az a föld juttatásképpen a kezébe kerül. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat rendelkezései folytán a kisajátítást szenvedőnek, a birtokon bérlőként való meghagyását minden esetben lehetetlennek vélem mind gazdasági, mind erkölcsi tekintetben. (Börcs János: Na, hála Istennek!) Gazdasági tekintetben azért, mert ez a meghagyás nem hozna egyebet, mint az ott lévő vagyon lehetőség szerinti további likvidálására való törekvést (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,), erkölcsileg pedig azért, mert a magyar nép nem látná, hogy itt tulajdonképpen a mindennapi életszükségleti cikkeket előállító termelési eszközöknek a zsidóság kezéből való kivétele a valóságban meg is történt. (Felkiál tások a szélsőbaloldalon: így van! .— Szöllősi Jenő: Itt a kiskapu!) A bérlettel kapcsolatban megfontolandónak vélném, hogy a zsidó bérletből a visszavételre csak a tulajdonosnak legyen-e joga vagy pedig, ha arra jelentkező alkalmas egyének, vagy kisemberek — természetesen magyar emberek — vannak, azok részére is nem lehetne-e ugyanazokat a kedvezményeket biztosítani, amelyeket a birtokos részére biztosítottak? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem hogy »nem lehetne-e«, hanem kell!) A zsidóság kezéből visszaváltandó haszonbérleti instrukció megváltása tekintetében is némi ellentmondást látok. Itt ugyanis az öszszeg hat éven belül fizettetik vissza a zsidó haszonbérlő kezébe. Ha az ügyet meg méltóztatnak vizsgálni és méltóztatnak nézni azt, hogy egy nagyobb haszonbérlet instrukciója összegszerűen esetleg többet ér, mint egy közép- vagy sokszor egy nagybirtok vételára és instrukciója is (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.), akkor látnunk kell, hogy ezzel nem érjük el a