Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-258

Az országgyűlés képviselőházának 258. Gábor: Móricka érdeklődik!), de felvetem a kér­dést, hogy az árpolitika és az annak kormány­zásával megbízott tényezők milyen munkát vé­geitek eddig, ha ezeket a problémákat még csak most óhajtja a pénzügyminiszter úr, mint gaz­dasági csúosminiszter felülvizsgáltatni. Nem akarok evvel a témával foglalkozni, die ez maga elegendő a legteljesebb bizalmatlanság felkel­tésére. T. Ház!! Tudom, hogy valahányszor ilyen problémák felmerülnek, mindig a pengő érték­állósága és vásárlóereje kerül előtérbe. Nyilván­való t. Ház* hogy mindnyájan szívünkön hord­juk a pengő sorsát. Felvetem azonban azt a kérdést, hogy a Ház nyilvánossága előtt és sze­retném, ha a pénzügyminiszter úr választ adna erre, hogy vájjon ő meg van-e elégedve a pengő mai vásárlóéritékével, megvédettnek látja-e ő a pengő vásárlóerejét már eddig, eddigi intézke­seivel, igen, vagy nem? (Rajniss Ferenc: Mi lesz a szegény fixfizetésesekkel, ha ez így megy to­vább?) Ez a kérdés maga megérdemelné, hogy a Ház foglalkozzék vele. De az én bizalmatlan­ságom igazi alapja az, hogy^ itt délibábbkon nyugvó gazdasági és termelési politikát látok. Papirelképzeléseket érzek, márpedig meggyő­ződésem szerint valótlanságokra nem lelhet fel­építeni egy nemzet termelési politikáját, ilyen eszközökkel nem lehet egy termelési csatát meg­nyerni. (Ügy van! ügy van! a szélsőbalo l dalon.) Én csak két momentumot ragadok ki, amely elsősorban nagyon fontos a felelősség szempont­jából. És itt hangsúlyozni kívánom, jhogy óriási felelősség terheli a gazdasági osúcsminiszter urat az ország termelési és árpolitikájáért, vi­szont ami a termelést illeti, mérhetetlen a, föld­mívelésügyi miniszter úrnak a felelőssége is akkor, amikor ő hozzájárult és vállalta a fele­lősséget azért az árszintért, amelyet a gazdasági csúcsminisKiter úr a múlt év őszén itt megmere. vített és bevezetett. (Zsámboki Pál: Senki sem tartja be már! — Zaj. — Mnök csenget.) Itt két papírelképzelés van előtérben. Az egyik az úgynevezett organikus árszint, ame­lyet a csúcsminiszter úr vezetett be, 4 ami azt jelentené, hogy a mezőgazdasági és ipari cik­kek közt összhang uralkodik. A másik pedig az, hogy a gazdiasági csúcsminiszter úr a föld­mi velésügyi miniszter úrral együtt bevezetett egy olyan mezőgazdasági munkabérrencteert, amely szerintük szintén organikus Összefüg­gésben van az előbb már érintett organikus árrendszerrel. Itt két olyan papírelképzeléssé i állunk szemben, amelyet az élet már régen át­tört és ezért tartom szükségesnek és sürgős­nek, hogy a kérdést itt a Ház nyilvánossága előtt tárgyaljuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nézzük az organikus árszintet. Állítom, hogy nincs itt sem organikus, sem anorgani; kus, eem pedig semmiféle árszint. (Rapcsanyi László: Fekete árszint van! — Ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Van egy papírforma, egy (hivatalos árszint és van egy valóságos árszint, amely azonban a hivatalos árszinttől lényegesen elüt és egészen más. Szóval van valamilyen hivatalos árszint, _amely azonban semmiképpen sem organikus s ezzel szemben áll a magyar) parasztnak egy másik árszintje, amelyről én azt mondom, hogy sokkal inkább elfogadom organikusnak, mint a csúesminisz­ter úr beállítását, mert a paraszt és általában a termelő mezőgazdasági réteg egy emberöltő­kön keresztül kialakult árszintre hivatkozik, KÉPVJSE* ÖHAZl NAPLÓ Xili ülése 191*2 május 28-án, csütörtökön. 285 arra a csereárszintre, amely a gabona ára és az iparcikkek ára között fennáll. (Rajniss Fe­renc: Jól is teszi!) Ez organikus árszint, mert évtizedeknek a tapasztalata produkálta ezt az árszintet. (Rajniss Ferenc: Többet keres a zsidó tőke, mint azelőtt!) Amikor a gazda azt mondja: Én nem ismerhetem el igazságosnak azt az árszintet, amelyet úgy alakítottak ki, hogy én búzában ma a háromszorosát, négy­szeresét, sőt az ötszörösét fizetem annak, amit az elmúlt évtizedben fizettem... (Rajniss Fe­renc: Többet keres a zsidó tőke, mint azelőtt!) Elnök: Rajniss képviselő urat ismét figyel­meztetem, szíveskedjék csendben maradni! Szöllősi Jenő: ...akkor én azt mondom, hogy a parasztnak a felfogása az organikus árszint, az az igazi, mert az életből származik. (Ügy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon. — Rap­csanyi László: A csizmából! — Piukovich Jó­zsef: A csizma-búzából!) Eddig azt hittük, hogy a pénzügyminiszter úr talán csinál majd valamit, mert a tavalyi tárgyalásoknál mindig azt hozta fel, hogy most létesítik. Vártuk az árszintet, azt hittük, hogy az iparcikkek tekintetében történik valami. (Piukovich József: Lépcsőzetesen!), de most már látjuk, hogy nem történt semmi életbe­vágó intézkedés és ezért lepett meg bennünket szörnyen a pénzügyminiszter úr bajai beszéde. Ebből nyilvánvalóvá vált, hogy most már ő maga sem hisz abban hogy az árszint, ame­lyet ő létesített, organikus (Zsámboki Pál: Anarchikus!), mert ha a pénzügyminiszter úr tavaly, a pénzügyi tárca költségvetési vitája során azt mondotta, hogy »Az egész vonalon bevezetem az árnívót és azt azután minden erő­vel tartanunk kell«, itt egy imperatívusz van, mert ha előveszem az ő bajai beszédét, ott már azt látom igen szelíden megfogalmazva, hogy törekedtünk egy bizonyos árszint elérésére. Ebből a törekvésből — úgylátszik — a pénzügy­miniszter úr akképen óhajt kimenekülni, hogy előre bemondja még azt is, hogy lehetségesek nagyobb áremelkedések is. T. Ház! Ebből csak az látszik, hogy a csúcs­miniszter úr gazdasági politikája teljesen cső­döt mondott, (Egy hang a sgélsőbalolda l on: Megbukott!), sőt már maga a miniszter úr is el akar térni tőle mert látja, hogy márt nem tarthatja ezt az árszintet. (Égy hang a szSsö­baloldalon: Ha soká tartami leszünk oda!) T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy a munka­bérpolitikát illető megjegyzéseimet, amelyek sokkal kegyetlenebbek, mint ezek, nem mond­hatom el. De kétségtelen, hogy ma, amikor olyan gazdasági politikában élünk, amely a mezőgazdaság vállain akarja elsősorban elő­teremteni a háború költségeit, akkor, amikor a gyáripar és a bányaipar teljes mértékben dolgozik és keres ... Elnök: Kérem, szíveskedjék befejezni be­szédét, képviselő úr! Szöllősi Jenő: ... — befejezem egy mondat­tal — ... ennek az organikus árszintnek, mint a kormány politikája alapjának elismerését meg kell, hogy tagadja a Ház. Én azért kérem a pénzügyminiszter úr nyilatkozatának napi­rendre tűzését, mert ez igenis alkalmas lesz a legfontosabb, legégetőbb kérdések tisztázására. Kérem a napirendi indítvány elfogadását. (He­lyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat méltóztatnak-e Szöllősi Jenő képviselő úr kiegészítő indítvá­50

Next

/
Thumbnails
Contents