Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-258

Az országgyűlés képviselőházának 258, ü\ beszédében külön kiemelte, hogy a harcba induló honvédeket az egész nemzet aggódó szeretete kíséri, és ugyanakkor azt is nyomatékosan hangoztatta, hogy mir© a honvédek a dicsőséges háborúból visszaérkeznek, egy boldogabb, jobb országot és hazát fognak itt találni. A miniszterelnök úrnak ehhez a megállapításához mi is készséggel csatlakozunk. Szeretetünk kíséri honvédeinket és mi iss azt mondjuk, hogy mialatt kint harcolnak, azalatt idehaza minden erőnkkel azon kell lennünk» hogy az ország jobb és boldogabb legyen, mire a honvédek visszaérkeznek. Az

/ előttünk levő javaslattal is bizonyára az. a célja a kormánynak, hogy biztosítsa a boldogabb, jobb magyar életet. A Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetségnek is kötelessége, hogy a javító, a szebbé tevő munkában résztvegyen. Ëzt a munkát mi kötelességnek tekintjük, de nagyon tévednénk, ha ebben a munkában nem az építő kritika eszközeit alkalmaznánk. Éppen ezért pártunk és pártszövetségünk az előttünk fekvő javaslatot a legnagyobb tárgyilagossággal és azzal az építő kritikával kívánja boncolni, mely a mai komoly időkben feltétlenül megkövetelendő. T. Ház! Amikor a Magyar Megújulás Pártja megalakult, határozott állásfoglalást szögeztünk le pártprogrammunkban a zsidókérdéssel kapcsolatban. Méltóztassanak megengedni, hogy ezt az álláspontunkat szórólszóra idézzem (olvassa): »Akarjuk társadalmunk békéjét, amelyet az ősi népi összetétel; hez és az évezredes keresztény erkölcshöz való visszatérés hozhat meg. Ezért akarjuk a zsidóság kivándorlásának és a zsidó vagyonok felügyeletének és felszámolásának a hazai termelés és nemzeti tőkeállomány csorbítatlan fenntartását biztosító és a visszaéléseket kizáró megszervezését, a zsidókérdés megoldásában az európai összmegoldásba való bekapcsolódást; addig is a zsidóságnak a magyar kulturális, szellemi és művészi életből azonnal teljes kiküszöbölését, a zsidó birtokoknak föld; birtokpolitikai célokra átvételét, a gazdasági életben pedig olyan intézkedések megtételét, amelyek a vezetést és a rendelkezési jogot haladéktalanul hozzáértő és szellemükben is magyar rétegek kezébe adják, hogy ilymódon előkészíttessék Magyarországnak a zsidó lakosságtól és a zsidó szellemtől teljes mentesítése«. Ezek a célok nem erőltetett stilisztikai gyakorlatok és egyéb írásművészeti lehetőségek között születtek meg. Ezek a célkitűzések, t. Ház, teljes összhangban vannak azzal a jogi felfogással, azzal a magyar szellemiséggel, amelyet ezeréves történelmünk a jogalkotás terén igen erélyesen kifejezésre juttatott. Szerény megítélésünk szerint azonban nem elég az, hogy mi olyan célokat tűztünk ki, amely célokban bizonyára— reményem szerint is — valamennyien megegyezünk. A célokkal mindig arányosan fel kell építeni azoknak az eszközöknek lehetőségeit is» amelyekkel mi a célokat el tudjuk érni. Ezt a szempontot hangsúlyozta pártunk, amikor nemzetszervezet felállítását tűzte ki célul, mint olyan szervet, amely hivatva van a nemzet érdekeit szolgáló programmok megvalósítását a gyakorlatban keresztülvinni és biztosítani. Erre vonatkozólag legyen szabad ugyan, csak idéznem idevonatkozó programpontunkat (olvassa): »Akarjuk az új, korszerű, gyökeréig szociális magyar munkaállam megvalósítását. Akarjuk az új Magyarország eszményeit tervvé és cselekedetté formáló katonás szelese 194-2 május 28-dn, csütörtökön. 27:3 iemű, egységes és egyetlen nemzetszervezet kiépítését, amelyet a kenyér sorskozasségén kívül a lelkek egyetértése fűz egybe. A nemzetszervezet hivatása, hogy a hősiesség és áldozatosság szellemét ápolja, a társadalmi válaszfalak lebontásával az igazi népi egységet megteremtse, a nemzet erkölcsi és anyagi boldogulásának szolgálatában a felmerülő feladatokat kellő időben felismerje, megoldásukat elősegítse, a nemzeti munka lendületét ébrentartsa és biztosítsa együtthal adásunkat az új európai fejlődéssel«. T. Ház! Ha a célkitűzést vizsgáljuk, kétségtelen_ dolog, hogy az előttünk fekvő javaslat célkitűzésében teljes mértékben egyezik azzal a felfogással, amelyet pártunk programiába felvett. Mégis akkor, amikor mi a javaslatot bonckés alá vesszük, az az érzésünk, hogy kötelességünk a javaslattal szemben öszszes észrevételeinket megtenni, annál is inkább, mert a javaslatnak a zsidó birtokok és vagyonok elvételével kapcsolatos célkitűzése semmiképpen sincs összhangban azokkal a végrehajtási lehetőségekkel, amelyek véleményünk szerint legalább olyan fontosak, mint az a szándék, amelyet a törvényjavaslat kifejez. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Abban a pillanatban, amikor a miniszter úr javaslatában kifejti, hogy a javaslat nem birtokpolitikai természetű, hanem elsősorban nemzetpolitikai 'célokat szolgáló fajvédelmi javaslat, amelynek rendeltetése az, hogy a zsidóságot kirekessze a magyar föld birtoklásával kapcsolatos jogi és gazdasági hatalomból és biztosítsa ezt a hatalmat a nemzeti közösséghez tartozó gazdatársadalomnak, mondom, mikor a miniszter úr ezt a célkitűzést látja maga előtt, — javaslatában ezt különös nyomatékkal hangsúlyozza — természetes dolog, hogy nekünk az összhangot kell keresnünk a cél és a végrehajtás lehetőségei között. Amikor a javaslat nem földbirtokpolitikai hanem egy ennél magasabb szinten álló célt tűz ki maga elé és ez a nemzetpolitikai érdekeket szojgáló fajvédelmi szempont, akkor őszintén meg kell mondanunk, hogy a mi bizalmunk teljes mértékoen hiányzik, éspedig azért, mert az 1940 :IV. te. esetében, amely kifejezetten földbirtokpolitikai törvény, a végrehajtási utasítást a leglényegesebb részekben a mai napig sem láttuk, (Ügy van! a szélsSbalold'alon.) sőt éppen itt a parlamentben hangzott el erről a miniszter úrnak az a felfogása, hogy ezt a végrehajtási utasítást nem is adja ki. Az az érzésem, hogy ha az 1940:IV. tokéi kapcsolatosan . még a végrehajtási utasítás kiadásáig sem^ jutott el a miniszter úr, akkor egy ilyen, amint az előadó úr mondotta •*•magasabb nemzeti erkölcsi szempontokat szolgáló, javaslat bírálatánál bizalmunkkal semmiképpen sem csatlakozhatunk a parlament egyéb pártjaihoz, (Maróthy Károly: Törvényhalmozás, utána malmozás! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Legyen szabad nekem, éppen erre a.komoly aggodalomra hivatkozva, a földbirtokpolitikai szempontok felé emelkedve és a zsidó ingatlanok elvételét célzó faj védelmi javaslatnál visszanyúlni azokba a történelmi korokba, amelyek világos utasítást adnak a magyarságnak immár ezer esztendőn át abban a tekintetben, hogy egyrészt a magyar föld használata, másrészt a magyar föld tulajdona és nem kis mértékben a magyar föld védelme szempontjából melyek voltak azok a zsinórmértékek, amelyeket feltétlenül tiszteletben kell tartanunk. Ha ezt a három szempontot vizsgálga-