Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-258

Az országgyűlés képviselőházának 258. mezői- és erdőgazdasági ingatlanairól szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 645. sz.) (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt az előadó úrnak megadnám a^ szót, a t. Ház tudomására hozom, hogy a javaslathoz az egyes pártok a kön vetkező vezérszónokokat jelentették be: a Magyar Élet Pártja Juresek Béla, Vay Miklós báró és Gesztelyi Nagy László képviselő urakat, az Erdélyi Párt Braunecker Antal báró képviselő urat, a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetség Piukovich József képviselő uîat, a Nyilaskeresztes Párt Tatár Imre képviselő urat, az Egyesült Keresztény Párt vitéz Makray Lajos képviselő urat, a Szociáldemokrata Párt Szeder Ferenc képviselő urat és végül a Polgári Szabadság Pártja Apponyi György gróf képviselő urat. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Bejelentem a t. Háznak, hogy a földmívelésügyi' miniszter úr a javaslat képviselőházi tárgyalására miniszteri megbízottul dr. vitéz Vass Elek országos telepítésügyi főigazgató (Éljenzés jobbfelől) és dr. Hajdú István miniszteri osztálytanácsos urakat jelentette be. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Meixner Emil képviselő urat illeti a szó. Meixner Emil: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!} A kormányzat fajvédelmi politikájának céltudatos rendszerében, amellyel a szegedi ellenforradalom eszméit és elgondolásait kívánja a magyar életben a nemzet érdekében yalóraváltani, a földmívelésügyi miniszter úrnak ez a t. Ház előtt fekvő és a zsidók mezőés erdőgazdasági ingatlanairól szóló törvényjavaslata újabb elhatározó és rendkívül nagyjelentőségű. A javaslat a zsidóság térfoglalását és elhelyezkedését a hazai föld birtoklásában az előző törvényes rendelkezéseken túlmenően nemcsak korlátozza, hanem teljesen ki is zárja, használatában, azaz haszonbérletében és haszonvételében erősen korlátozza. A magyar föld birtoklásával és használatával kapcsolatos s a zsidóságra vonatkozó rendelkezésekkel történelmünk folyamán többízben találkozunk. Ezek a törvények és rendeletek az akkori közfelfogásnak megfelelően a zsidók földbirtoklási lehetőségét nemcsak korlátozzák, hanem akadályozzák is. Szent László dekrétumainak I. könyve 10. fejezete szerint keresztény zsidóhoz szolgálati viszonyba nem szegődhet. Zsidók és kereszté, nyék között tilos a házasságkötés, zsidónak keresztény rabszolgája nem lehet. Kálmán király dekrétumainak I. könyve 74. és 75. címei ezeket az elveket fenntartják és kiemelik, hogy a zsidók saját földjeiket csakis pogány rabszolgák által müveihetik és bár ingatlanokat szabadon bírhatnak, mivel a zsidók a püspökök felügyelete alatt állnak, másutt nem, csupán a püspökök székhelyein lakhatnak. Az Árpádházi királyok alatt a vallási és egyházi szempontokat figyelembevevő az a tilalom, hogy zsidók keresztény rabszolgát nem tarthatnak, a zsidók földbirtoklását is megnehezítette, mert elvonta tőlük a föld megmíveléséhez szükséges munkaerőt. Vegyesházbeli királyaink közül Nagy Lajos a zsidókat az országból eltávolította, kiűzte és javaikat, amelyeket záros határidőn belül nem értékesítettek» a kincstár lefoglalta. 1465ben Mátyás király a keresztény ingatlanoknak zsidó kézre jutását meggátlandó, megtiltotta Pozsony város lakóinak, hogy ingatlanaikát zsidóknak elzálogosítsák. Később a Habsburg-házbeli uralkodók rendelkezései sem kedveztek a zsidók földszerzéssé 194-2 május 28-án, csütörtökön. 265 sének, mert rendeleteik szerint zsidók »nem részesei az ország — a regnum — jógáinak«, márt pedig; e jogok közé tartozott a föld birtoklása is. II. József, az úgynevezett felvilágosult, szabadgondolkodó uralkodó is csak azt az engedményt tette a zsidóságnak a mezőgazdálkodás terén, hogy jobbágytelkekét bérelhetnek az esetben, ha azokat sajátkezüleg művelik meg. Közel 500 éven keresztül az ősiség néven ismeretes jogintézmény, szabályozta hazánkban a földbirtoklás rendjét. Nagy Lajos király 1351-ben kiadott dekrétumával megerősítette II. Endre Aranybulláját, kivéve annak 4. pontját, amely szerint nemes, ha fiúörököse nincs, a leányt illető egynegyedrészen felül birtoka többi részével szabadon rendelkezhetett. Ezt a pontot a király hatályon kívül helyezte és megszüntetve a nemeseknek birtokaik feletti szabad rendelkezési jogát, a nemzetiségi — szállás — és az adománybirtokokat az egyéni rendelkezési jog korlátozásával a jogközösségben levők jogával korlátozott kötött családi tulajdonná tette. Az ősi vagyonban csak a lemenők, meg pedig jogegyenlőség esetén nemre való tekintet nélkül, jogegyenlőtlenség esetén és az úgynevezett fiági javaknál pedig csak a férfilemenők örökölhették a birtokot. Ilyenek nemlétében a birtok a felmenőkre és ezeknek jogközösségben levő utódaira szállott, vagyis az oldalági atyafiságra. Az egyenes és oldalági atyafiság kihaltával pedig a Szent Koronara. mint minden birtokjog forrására háramlott a birtok. „ . . , , A rendiség alapját kepezo ]Ogi es gazdasági kötöttségek — amelyek a birtokszerzésre egyedül képes nemesi osztály tagjainak sza; bad) intézkedési jogát igen szűk határok közé szorították és a földet félezred éven keresztül kötött családi tulajdonban tartották — okai annak, hogy magyar földbirtok a múlt századig tulajdonként nem juthatott zsidók birtokába. Időleges birlalója lehetett zsidó a földinek mint záloghitelező és a XVIII. századtól kezdve használója mint haszonbérlő. Tulajdonosa csak azoknak a városi ingatlanoknak és telkeknek lehetett, amelyeiknek megszerzését, illetve (birtoklását az egyes városok abban az időben engedélyezitek. Az 184ö:XXIX. te. sem megy tovább, mint hogy megállapít ja: ahol ez a gyakorlat, —tudniillik polgári fundusoknak izraeliták által való szabad megszerzése — fennállott, azokban a városokban ez a jövőre is fennmaradt Az 1844:1V. te., amely a nemesi javak birhatását nem nemesekre is kiterjeszti, a birtok; képesség előfeltételéül a bevett valláshoz való tartoaást köti ki, s ezzel kizárja a zsidóságot nemesi ingatlan tulajdonának megszerzéséből. Lényegesen megváltozik a helyzet a zsidóság szempontjából a rendi kötöttség megszűntével az 1848^as mélyreható reformok után. Az 1860 február 18_án kelt császári rendelet, majd a zsidóik egyenjogúságáról szóló 1867:XVII. te. a birtokszerzésüket akadályozó korlátozásokat megszüntette és e törvény életbeléptétől kezdve egészen 1939 május 5-éig, az 1939:IV. te, az úgynevezett második zsidlótörvény életbelépéséig zsidók bármilyen ingatlant szabadon szerezhettek. A zsidó tőke egy részének földvagy ónban való elhelyeződését a jogi korlátozások lebontásain kívül nagyban elősegített© a nemesi