Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-255

244 Az országgyűlés képviselőházának 25 lett volna nyújtani, vagy pedig ebben a tör­vényjavaslatban kellett volna valamit csinálni, mert a közélet törvényessége csak ezzel az egész komplexussal együtt biztosítható. Így, külön egyrészt csak arról van szó, hogy a köz­tisztviselői, a megvesztegetési részre vonat­kozó rendelkezéseket rendszerbe foglaljuk, azo­kat súlyosbítjuk, másrészt pedig egy új terü­leten, — amiért a legnagyobb örömmel üdvöz­löm a javaslatot — a befolyásokkal való üzér­kedés területén törvényes jogszabályokat ho­zunk ennek meggátlására. T. Ház! A javaslatnak nem az az erkölcsi indoka, — legalább én egy pillanatig sem fo gom fel úgy — mintha most olyan volna a helyzet, hogy a közalkalmazottakkal szemben szigorítani kell a büntetőjogi szabályokat. Ezt egy percig sem lehet feltételezni, ez nem volt az igazságügyminiszter ÚT intenciója. Nem erről van szó, hanem arról, hogy itt bizonyos kérdések, új problémák rendezése miatt ezt a dolgot is rendezték. Én ezt tökéletesen elfoga­dom és aláírom, mert hiszen valóban nincs is olyan helyzet, amely miatt épp a köztisztvise­lők szigorúbb büntetése lenne indokolt. Minden egyes képviselő tudja jól, hogy pél­dául a bíróságok vagy az ügyészségek tagjai előtt a legnagyobb tisztelettel kell meghajolni, mert a legnagyobb erkölcsi megingások idején is sziklaszilárdan állottak. Bár már majdnem negyedszázada ügyvédkedem, a jelölteéggel egyetemben, példanélküli kevés esetről, Össze­sen két bíróról és egy vádhatóságí tagról tu­dok, akikkel valami baj történt, és mindegyik példásan elvette büntetését. Tehát csak hálás örömmel kell gondolni arra, hogy ilyen szikla­szilárd erkölcsi erővel állottak a bíróságok és a vádhatóságok ezekben a nehéz időkben is az ország szolgálatára. Ez példamutató arra, hogy tulajdonképpen törvényes szabályozás vagy szigorítás nélkül is maga a szellem, maga a nevelés, maga az akarat milyen hallatlanul kialakító erő az emberben. A másik területen, a közalkalmazottak te­rületén sem tudok olyan borzasztó díolgokról, amelyek indokolnák, hogy most sürgősen va­lami változtatással kellene jönni. Hangsúlyo­zom, hogy nem is ez az intenciója a javaslat­nak» mert hála Istennek, a közalkalmazotti kar a nehéz időkben is mindig megállta a helyét, és azok a szórványos esetek, amelyek előfor­dultak, egyrészt elvették méltó büntetésüket, másrészt, ha nem vették el, akkor nem tör­vény hiánya okozta, hogy nem vették el. A közalkalmazotti kar iránt a legnagyobb hálá­val kell lennünk és igenis gondolnunk kell azokra, akiket Szabó t. képviselőtársam emlí­tett, akik húzták az igát. Hiszen rendkívül sok olyan közalkalmazott van, aki dolgozik, dolgo­zik és szent meggyőződése az, hogy munkájá­val megy előre és nem összeköttetésekkel. Saj­nos, csalódik. Ezt a helyzetet ez a törvény­javaslat nem fogja teljesen megszüntetni. Esetleg gátat fog vetni a szellemnek, de a mai helyzetet teljesen megszüntetni nem fogja. Az ideális állapot az volna, ha mindenki biztos lehetne abban, hogy ha munkáját rendesen, becsületesen elvégzi, meg is kapja annak el­ismerését. Mezey t. képviselőitársam azt mondotta, hogy a mai közalkalmazotti kar szelleme — ô köztisztviselői kart mondott — sajnos már nem olyan, mint a reformkorszakbeli köztiszt­viselői karé volt. Én ezt nem tapasztalom, ez valami kardinális tévedés. Először is Mezey t. képviselőtársamnak — sajnos, úgy látszik, ki­. ülése 19A2 április 30-án, csütörtökön. ment az ülésteremből — felhívom a figyelmét arra, hogy a reformkorszak óta példának okáért^ Magyarországon egy Trianon volt, an­nak minden borzalmával és nyomorával, amely­nek szenvedéseit elsősorban a közalkalmazotti kar szenvedte el. (Ügy van! Úgy van! a szélső­baloldalon.) Mindenki nagyon jól tudja, — hi­szen a túloldalon több olyan képviselőtársunk ül, aki előzőleg közalkalmazott volt, — hogy micsoda hősi erőfeszítésre volt szükség a2 1920-as években és 1933—1934 körül köztiszt­viselőnek lenni (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és különösen a korona teljes megingása idején milyen nagy lelkierőnek, hitnek és bizalomnak kellett lennie a köztisztviselőkben, hogy a he­lyükön maradjanak és kötelességüket teljesít­sék. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Megállapítom, hogy nagyon szépen és rende­sen teljesítették a kötelességüket. Tehát nem voltak méltatlanok erkölcsileg sem a reform­korszak közalkalmazottaival szemben, de nem méltatlanok szellemileg sem, mert igenis a legnagyobb részük képzett, törekvő, minden tekintetben a helyére termett köztisztviselő. Ügy hiszem, megegyezhetünk, egy kérdés­ben és etekintetben a miniszter úr is egészen biztosan osztozni fog felfogásomban: a bün­tetőtörvénykönyv eddigi rendelkezései szerint is a vesztegetést a bíróságok igen szigorúan megtorolták, tehát a bíróságok teljesítették a kötelességüket. De állapítsuk meg azt is, — és hiszem, hogy a miniszter úr ebben a megálla­pításban szintén osztozni fog — hogy a legjobb törvény is csak akkor ér valamit, ha végre­hajtják. Én, — anélkül, hogy állást foglalnék a bűnösség kérdésében — mély tisztelettel bá­tor vagyok ennek a törvényjavaslatnak tár­gyalásával kapcsolatban is a miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy rendkívül nagy rombolást okozott a Kacsóh-ügy elintézésének a módja. Hangsúlyozom: a módja! Minél na­gyobb állást tölt be valaki, ha a gyanú ráirá­nyul, annál szigorúbban kell vele szemben el­járni és annál inkább úgy kell eljárni, hogy maga a végső megoldás kifogástalan legyen. Mert ha nem így járunk el, hiába hozzuk a legjobb törvényt, akkor megint azt fogják mondani az emberek, hogy a kicsikre vonatko­zik, a nagyokra nem. , Kacsóh államtitkár urat a vizsgálóbíró, , a vádtanács súlyos gyanúokok alapján letartóz­tatta, a királyi ítélőtábla kieresztette. Tehát végeredményben mindenesetre voltak olyan súlyos gyanúokok, ^ amelyek miatt az illető urat feltétlenül bíróság elé kellett volna állí­tani és ha a bíróság felmentette volna, az jobb lett volna neki is, de a közélet törvényessége és tisztasága szempontjából elengedhetetlen feltétel lett volna. (Úgy van! Ügy van! a ssélső­baloldalon.) Nagyon szeretném hinni, hogy többet, ilyen eset nem adódik, 'db ha sajnos adódnék, remélem, az elintézési mód nem az lesz, ami ennél az ügynél volt, mert én bízom abban, hogy a nagyokat a legszigorúbban és a legminuciózusabban fogják bíróság elé állí­tani és büntetni. Mély tisztelettel kérem a miniszter urat és felhívom a figyelmét, ,hogy az árdrágítási és valuta ügyek jogerős ítéletei végrehajtása te­rén tegyen valamit. Én nem akarok, senkit bántani, én nem akarok senkit gyanúsítani, de én az életben élek és látom azt a rengeteg sok nyugtalanságot és panaszt, amd az árdrágítási és [ valuta ügyekben hozott jogerős ítéletek hiányos végrehajtása miatt tapasztalható. Ha új törvényt hozunk, amelynek 5. §-a a befolyás-

Next

/
Thumbnails
Contents