Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-255

228 Az országgyűlés képviselőházának 25 természetesen egészen korrekt esetet véve alapul — viszont feltétlenül korrupt protezsálásnak kell tekintenem azt, ha valakit érdemtele nül akarok bizonyos állásba, bizonyos helyre bevinni. Meg vagyok győződve arról, a magyar igazságszolgáltatás szigorúan őrt fog állni, hogy valóban csak az ilyen esetekre húzzák rá a büntető szankciókat és ne fordulhasson elő az, — amit a tegnapi vezérszónokok, ügyvéd-képviselőtársaink kifejtettek ~ hogy az ügyvédi foglalkozásra is bizonyos esetekben ráhúzhatjuk a büntető szankciókat és ezzel megakasztják az ügyvéd korrekt, becsületes eljárását. T. Ház! A törvényjavaslat a 10. §-ban a hamis tanuzásra vonatkozóan is tartalmaz rendelkezéseket. r

A választási ügyekben elkövetett hamis tanuzást a büntetőjogi szabályok alkalmazása szempontjából a törvényjavaslat szerint úgy kell tekinteni, mintha azt a Btk. 213. §-ának 1. bekezdésében meghatározott bűnvádi ügyben követték volna el. A hamis tanúzással kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy a büntetőtörvénykönyv szigorúan bünteti a hamis tanuzást. tlgy érzem azonban, hogy a közélet tisztaságáról és törvényességéről szóló javaslatba feltétlenül be kell venni általánosságban is a hamis tanúzás büntetését. Sajnos, közéletünkben napról-napra burjánzanak fel professzionista hámi« tanúk. (Ügy van! Ügy van! q középen.) Az ügyvédek nagyon jól tudják, hogy az ítéletek alapját képező tanúvallomások igen gyakran professzionista hamis taniík jól megfizetett hazudozásai. A bíró a legnagyobb jóhiszeműség mellett sem tud helyesen ítélni az ilyen tanúskodiásokból s ha szükséges^, az ilyen tanú minden irányban kapható tanúskodásra akár gyilkosságra, akár másra vonatkozóan, de természetesen a bűncselekmény súlyossága szerint különböző tarifa mellett. Hogy tehát közéletünk tisztasága e tekintetben is megóvassék, nagyon szeretném, ha ebbe a törvényjavaslatba általánosságban is bevennék a hamis tanuzást és a legszigorúbb büntetőszankciókat akalmaznánk a hamis tanúzókkal szemben. T. Ház! Az előadó úr bejelentette, hogy a részletes tárgyalásnál bùsonyos^ módosításokat fog előterjeszteni és ezeket majd ennek alkalmával fogja ismertetni. Ügy érzem, hogy ez a törvényjavaslat igen jó abból a szempontból, ami benne van, de vannak ennek a törvényjavaslatnak hiányai, A közéletnek egyik súlyos rákfenéje a különösen a volt utódállamokban elharapódzott denunciálás. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ha a közélet tisztaságát meg akarjuk óvni és bele tudjuk venni a javaslatba a vesztegetést, a tiltott ajándékozást és más dolgokat és azok ellen gátat tudunk emelni, úgy érzem, hogy ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan a denunciálásnak is gátat kell vetnünk. (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon és a középen.) Helyesnek, becsületesnek, férfiasnak látom, ha valaki kiáll és megmondja nyiltan, szemtől szénibe, hogy: én ezt vagy azt, valakinek a kinevezését vagy alkalmazását vagy nem tudom, miféle jogoknak megadását rosszallom, mert tudom erről vagy arról, hogy mondjuk, a megszállás alatt így és úgy viselkedett, tudom, hogy ennek ilyen és olyan erkölcsi defektusai vannak, de amikor a névtelenségben búvok el és egyenesen kéjelgek a névtelen levelek megírásában, hogy embereket teszek tönkre és tragédiákat csinálok és a magyar nyomozó hatóságoknak felesleges munkát adok, amilyen százeizerszámra- nyomja őket, 5. ülése Ù'lf.2 április 30-án, csütörtökön. akkor úgy érzem, hogy a közélet tisztaságának törvényjavaslatába feltétlenül bele kell venni a denunciálást is. (Elénk taps a baloldalon és a középen.) T. Ház! Van egy másik kérdés, amelyet szintén belevennék ebbe a törvényjavaslatba, a strómanság kérdése. (Helyeslés a középen és a szélsőbaloldalon.) A közélet tisztaságának és 'törvényességének megóvását nem tudom elképzelni anélkül, hogy a gazdasági életben — amely szintén közélet, sőt a közéletnek igen ; fontos rész© — ne biztosítsuk feltétlenül a i törvényességet ég a tisztaságot. A strómankodás, az aladároskodás a legnagyobb veszedelme a gazdasági életnek. (Ügy van! Ügy van!) Mert ha az a tisztességes és becsületes keresztény fiatalember, aki erre a pályára akar menni, akinek ez a foglalkozása és aki hajlik a kormányzat irányítására és az általános felfogásra, azt mondja: nem megyek egy íróasztal mögé, nem búvok el az állam palástja alá, kiállók az életbe, szabad pályán, gazdasági pályán akarok működni, — mondom, ha ez a fiatalember belekerül a gazdasági életbe és egy kicsit érzékenyebb lelkű, akkor — éppen azért, mert a gazdasági pálya tele van strómanokkal, tele van aladárokkai, — az első refus-re, amikor valamit tisztességesen és becsületesen el akar intézni ég esetleg felteszik róla a gyanú árnyékát, hogy vájjon nem stróman-e', visszavonul és átadja a helyét azoknak, akik vastagabb bőrűek (Egy hang a középen: Az igazi strómanoknak!), akik nem olyan érzékenyek ós nemcsak, hogy a strómanság gyanúját nem veszik magukra, hanem ha be is bizonyítják róluk, hogy százszázalékos strómanok, ezt sem fogják nagyon érzékenyen venni. T. Ház! A közélet tisztaságát a strómariság megbüntetésével feltétlenül alá kell támasztanunk. A stróman közéletünknek olyan bomlasztó, destruáló jelensége, akit onnan minden áron, a legszigorúbb módon, a legdrá'kóibb kegyetlenséggel ki kell üldözni, ki kell irtani. (Élénk helyeslés. — Incze Antal: Gyerünk a kiirtással! — Füssy Kálmán: Erre nem tapsolnak !) i T. Ház! Az 1914—1918 közti első világháborúban láttuk, hogy a világháborúnak ezek a szomorú nehéz napjai sok embert félrelépésre vettek rá. Egy világháború mindig olyan lehe. tőséget nyújt a gyenge karakterű embereknek, hogy annak pillanatnyi előnyökért, anyagi javakért való kihasználását kézenfekvőnek találják. A közvéleményt kell átitatni a közélet tisztaságának szükségességével, mert a világháborúban azok az emberek, akik idehaza maradtak — természetesen itt is legnagyobb százalékban zsidók voltak, — vámszedői lettek kint a frontokon küzdő és vérző honvédeknek, ezek gazdagodtak, a közvélemény pedig nem ítélkezett felettük, hanem a kabarétréfákban, az orfeumokban, színpadokon ne! vetséges figurák voltak a proccék, a hadigaz' dagok és ezeket úgy állították oda, mint egy ( ügyes embertípust, aki jól ki tudja használni a lehetőségeket. Ezek azonban nem kereskedőzsenik voltak, ezek aljas vámszedői voltak a lehetőségeknek, a háború alatti nehézségeknek. Közvéleményünket kell átitatni a közélet tisztaságának szükségszerűségével. (Ügy van! Ügy van!) tJgy érzem, hogy az ilyen emberek | destruálása, ami 1918-hoz vezetett, megint E 1918-hoz vezetne, mert ez a típus, a hajlandó-