Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-254

* Az országgyűlés képviselőházának 25

It. bad meghagyni, hanem azokba más cikkeket kell tördelni. Csak egészen ritkán történik meg, — akkor, amikor már nincs idő.— hogy benthagyumk egy olyan cikket a lapban, amelyet a cenzúra kihúzgált, de az többé már nem cikk, hanem tulajdonképpen egy szörnyszülött. Egy vezércikknél például, — amelyet azzal a célzattal ír meg a cikk írója, hogy a cenzúrának kedvében járjon, tehát bekalkulája előre azt, hogy cenzúra van és éppen ezért a sajtóellenőrzésre való tekintettel megalkuvásként megkockáztat bizonyos .számú dicséretet a kormány számára — megtörténik, hogy a cenzúra természetesen bennhagyja a dicséreteket a cikkben, viszont minden mást, ami kritikát és bírálatot jelent, kihúz belőle. Ilyenformán az eredmény az lesz, hogy megjelenik egy nemzetiszocialista lapban egy cikk, amely csöpög a kormány iránti lojalitástól, és amely agyondicséri a kormányzatot. (Derültség és zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Ezt sokkal ügyesebben is meg lehetne csinálni. (Egy hang jobbfelől: A lényeg benne van! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Maró

thy Károly: Számtalan ízben megállapítotttik a kormánynak azt a jogát, hagy háború idején irányíthatja a sajtót. Ez nem vitás. Mi csak azt kérjük a kormánytól, hogy ne éljen vissza ezzel a jogával és főleg belpolitikai viszonylatban ne éljen vele vissza a saját hatalmának növelésére. Testvérnépünk, a finn nemzet belpolitikájában meglehetősen divergens elemekkel kormányoz és ez rá divergens elemekiből álló finn nép, amely három éven: keresztül felváltva háborúban állott, veszélyben volt, és mindkét esetben valósággal a halál torkában volt, három esztendőn keresztül nem vezette be az előzetes cenzúrát. Csak akkor vezete be 1941 július 20-án. amikor másodszor is kitört a finn-orosz háború és a német-szoivjet háború. Amikor pedig Németország keleten és nyugaton egyszerre, úgyszólván az egész világgal állott szemben, s valóban élet-halál harcát vívta, ebben a hallatlanul fontos és -döntő pillanatban Németországban nem vezették be a cenzúrát. A mai napig sincs Németországban bevezetve az előzetes cenzúra. (Zajos ellentmondások a jobboldalon.) Vannak sajtókonferenciák, amelyeken megbeszélik a sajtó helyes irányítását, (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) de a német kormány megbízik abban a német újságíróban, rábízza az ország sorsát és nem is csalódik benne. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon! Maróthy Károly: Ugyanakkor Magyarországon, amikor a német-lengyel'háború kitört és amikor mi a háborús konfliktustól még két és fél év távolságában voltunk, a m. kir. kormány már akkor, 1939 szeptember 2-án azonnal igénybevette a teljes kivételes hatalmat és a sajtótermékeket előzetes cenzúrának vetette alá, mégpedig teljes cenzúra keretében minden sajtóterméket, az apróihirdetéseket és a mozihirdetéseket egyaránt s csak amikor a lengyel háború befejeződött, utána pár hónapra, 1939 december 9-én törölte el a teljes cenzúrát, hogy azt azután 1940 augusztus 28-án ismét behozza. T. Ház! Azóta mi a régebbi kormányoktól többrendbeli ígéretet kaptunk arra vonatkozólag, hogy legalább a korlátozásokat elviselhetőbbé teszi a kormány. Kaptunk arra nézve megnyugtatást, hogy a sajtó és a cenzúra közt felmerülő surlódásokat valamikép majd kikü* KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. ülése I91t2. április 29-én, szerdán. 221 szöböli a kormány. 1940 november 20-án néhai Teleki Pál a Házban interpelláeiória adott válaszában tett ígéretet arra nézve, hogy bizonyos rendelettervezet máris fekszik az asztalán, amely enyhítéseket tartalmaz. Már szóltam arról, hogy ez alatt a két és fél év alatt a magyar sajtó hivatalos és törvényes képviselete, a Magyar Sajtókamara többízben tett felterjesztést a kormányhoz és pártállásra való tekintet nélkül egyhangúlag minden egyes alkalommal tiltakozott a sajtócenzúra mai gyakorlata ellen. Hangsúlyozom, pártállásra való tekintet nélkül egyhangúlag tett felterjesztésekben, írásban és szóban isme-' telten és ismételten ostromolta a Sajtókamara a nv kir. kormányt és annak illetékes szerbét, a sajtófőnököt, hogy enyhítsen a kibírhatatlan sajtócenzúrán. Bár elismerték az illetékesek, hogy á

f kért kisebb könnyítések minden veszély nélkül keresztülvihetők, ezek a könnyítések immáron két esztendő óta váratnak ma gukra, sőt meg kell mondanunk őszintén, a helyzet határozottan rosszabbodott ez alatt a esztendő alatt. Miért Î Azért, mert a másfél évvel ezelőtt utoljára tartott sajtókonferencia óta a kormány ilyen értekezletet nem tartott. Itt a Házban elmondott interpellációim teljesen sikertelenek maradtak, sőt ezen túl a Sajtókamara országgyűlési képviselő tagjai hiába próbálták személy szerint is a kormányt meggyőzni arról, hogy ilyen cenzúrára nincs szükség, ez eredménnyel nem járt. De romlott a helyzet amiatt is. mert a sajtófőnökség, amely régebben a miniszterelnökségi palotában működött, ahol megvolt a teljes személyzeti apparátusa, most átköltözködött a külügyminisztérium sajtóosztályára. A külügyminisztérium sajtóosztályának vezetősége és a sajtófőnökség egy személyben egyesült. Ezt a dupla munkát az amúgyis teljesen túlterhelt külügyi sajtófőnök természetesen úgy oldotta meg, hogy az egyikkel tudott törődni, a másikkal, a cenzúra ügyével pedig nem tudott törődni. Tudjuk jól, hogy a külügyi sajtófőnök úrnak egy másik épületbe kell eljárnia, hogy referáljon a miniszfcerelnök úrnak, aki a külügyeket ugyan ideiglenesen, de annál huzamosabban látja el. Már most mi a helyzet? Az a helyzet, hogy ugyanakkor a külügyi sajtófőnök úr helyettese nincs, felhatalmazva arra, hogy sajtó- vagy cenzúraügyekben intézkedjék. Sokszor megtörténik, hogy a sajtófőnök konferencián van, vagy egyéb helyen és napokig nem tud vele érintkezni a magyar sajtó, nem áll a magyar sajtó rendelkezésére. T. Ház! Ennek következményeként az a helyzet, hogy a sajtóbizottságok elnökei maguk ismételten újra és újra ki jelei tik, bogy ők csak végrehajtó szervei a rendeleteknek, következésképp ők kénytelenek végrehajtani, ami a szabályrendeletben ki van adva, hogy erről é« erről a témáról írni nem szabad. A cikkek rugalmas elbírálása tehát teljesen ki van zárva. E panaszokat megfelelő helyen és időben a napilapoknak sokszor két napig nem lehet a sajtófőnökhöz eljuttatniok, az eredmény tehát nem lehet más, mint a magyar sajtó süllyedése. Hogy miképpen védekezik azután a magyar sajtó ez ellen és miképpen uniformizálódik, miképpen süllyed le a Kolonial-Presse-k nívójára, arról 15 percen belül nincs időm beszélni. Most azonban gyakorlati példákkal akarom bebizonyítani, hogy hova fajzott el a nemzeti honvédelem és a köz egye40