Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-254

216 Az országgyűlés képviselőházának 25U Azt hiszem, ez annyira ' fontos és súlyos probléma,- hogy az iparügyi és a kereskedelemügyi kormányzatnak eddigi álláspontját feltétlenül revízió alá kell vennie. Remélem, hogy bár a miniszter úr nem lehetett jelen interpellációmnál, ez a revízió hamarosan meg fog történni, mert egyébként a kormányzatnak nem volna joga önmagáról azt mondani, hogy keresztény és szociális elvek alapján akar kormányozni. (Helyeslés és taps a balközépen.) Elnök: Az interpelláció kiadatik az iparügyi miniszter úrnak. Következik Közi Horváth József képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a miniszterelnök úrhoz a nyugdíjas közalkalmazottak családi pótlékának felemelése tárgyában. Módjában és szándékában van-e a miniszterelnök úrnak odahatni, hogy a nyugdíjas közalkalmazottak családi pótléka is felemeltessék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! Az idei esztendő legkomolyabb szociális alkotása a közalkalmazottak családi pótlékának felemelése volt. Kormánypárton és ellenzéken a magyar közvélemény egyformán elismerte azt, hogy ez valóban komoly szociális lépés volt. Elismerik maguk ia közalkalmazottali: is. Amilyen megnyugvással vette azonban a tényleges közalkalmazottak társadalma a családi pótlék tetemes felemelését, éppen olyan megdöbbenést keltett a nyugdíjas közalkalmazottak sorában az a tény, hogy rájuk bizony nem terjed ki a családi pótlék felemelése. Az első pillanatban magától értetődőnek, természetesnek tetszik az. hogy anyugdí jasolkra nem terjesztették ki családi pótlék felemelését, mert általában a nyugdíjba menő közalkalmazottnak már nincs neve letlen gyerekük. Az első pillanat benyomása azonban nagyon is csalóka. A valóságban nem ilyen egyszerű a dolog. Vannak sokan nyugdíjas közalkalmazottak, akiknek néha háromnégy gyerekük is^ van. Magam is ismerek olyanokat, akiknek Öt-hat neveletlen gyermekük van és éppen azok a nyugdíjas közalkalmazottak vannak abban a szerencsétlen helyzetben, hogy nem részesültek a családi pótlék felemélésében, akik korán voltak kénytelenek nyugdíjba menni, vagy baleset, vagy rokkantság, vagy betegség következtében 15—20 évi szolgálat után, úgyhogy ma munkát már nem vállalhatnak, tehát azt a kicsike nyugdíjat, amit kapnak, nincs módjukban kiegészíteniök. Ezeknek a helyzetét felesleges ecsetelni. Csak egyetlen példára mutatok rá, amiről magam is meggyőződtem. Az egyik ilyen szegény nyugdíjas közalkalmazottnak, akinek mindössze 120 pengő nyugdíja van, két fia jár az egyetemre. Tessék elképzelni, mit jelent ez: két gyermeket iskoláztatni és közben megélni 120 pengő nyugdíjból! Értesülésem szerint — nem tudom, helyes-e, nem helyes-e — azért nem terjesztették ki a nyugdíjas közalkalmazottakra a családi pótlék felemelését, mert sok olyan közalkalmazott van, aki friss erőben hagyta ott a közpályát és elment a magángazdaságba azért, mert ott jobb jövedelmet remélt és kapott is ténylegesen. Az tehát a megokol ás. hogy ha egyszer kiterjesztenék s,

f nyugdíjas közalkalmazottakra a családi pótlék felemelését, akkor ülése 1942. április 29-én, szerdán. azok is részesülnének benne, akik pedig azt nem^ érdemlik meg, mert hiszen jobb anyagiak reményében otthagyták a közszolgálatot. Az indokolásnak ezt a részét magamévá teszem. Valóban azok, akik anyagiak miatt otthagyták a közpályát, nem érdemlik meg, hogy családipótlékemelésben részesüljenek. Ezzel szemben áll azonban a probléma második fele: miért érdemlik meg a büntetést azok a tisztességes közalkalmazottak, akik betegség miatt voltak kénytelenek nyugdíjba menni és akik most meni kapják meg a családi pótlék felemelését azért, mert mások nem úgy gondolkoztak a közszolgálatról, ahogyan gondolkozniuk kellene? Szerény véleményem szerint a probléma nagyon könnyen megoldható és ha így oldjuk meg, akkor segítünk ezeken a szegény családokon, de egyúttal a közvélemény szívéből fullánkot is húzunk ki. Megoldható lenne a kérdés olyanformán, hogy azok, akik jobb anyagiak reményében otthagyták a közszolgálatot, necsak emelést ne kapjanak, de nyugdíjat se kapjanak (ügy van! Ügy van!) és akkor az állam megoldhatná egyetlen fillér költségvetési többlet nélkül ezt a problémát. Azt a nyugdíjat, amelyet nem adnak meg azoknak, akik ezer, kétezer pengőkért otthagyták a közszolgálatot, éppen a legnehezebb időkben, tessék odaadni ezeknek a szegény családoknak,, hogy gyermekeiket felnevelhessék abban a szellemben, amilyen szellemben ők maguk szolgálták az államot. (SzöTlosi Jenő: Nyugdíjat élvező közjegyzőt ismerek!) Ha ez a probléma megoldható, különösen anyagiak nélkül megoldható és úgy megoldható, hogy a közvéleményben lévő jogos elégedetlenség elcsittuljon, akkor meg kell oldani nem holnap, de meg kell oldani ebben a pillanatban, mert minden magyar gyermek testi és lelki egészsége a magyar jövendő egy-egy oszlopa. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Elnök: Követíkezinék Rajniss^ Ferenc képviselő úrnak 29. számú interpellációja, a képviselő úr. azonban azt kérte, hogy ezt cseriéijük fel a 30-as számúval, amely szintén az övé. Tekintve, hogy mindkét interpelláció az ö'sszkormányhoz van intézve és közvetlenül egymást követi, a cseréhez hozzájárultam. Következik tehát először a 30-as. számú interpelláció. Kéreim a jegyző urat. szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Incze Antal jegyző (olvassa): »Interpelláció a zsidótörvény növeli ári s módosítása tárgyában az összkormányihoz. 1. Van-e tudmása a m. kir. kormánynak arról,, hogy a zsidótörvény kibúvói a közerkölcs s a tisztesség uralmát veszélyeztetik és súlyos károkat okoznak a magyar közgazdaságnak? 2. Hajlandó-e a m. kir. kormány a visszaéléseket bőven termelő törvényszakaszok sürgős revíziójára? Rajmiss Ferenc s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rajniss Ferenc: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A zsidótörvény alkalmazása az tulajdonképpen, ahol a magyarság gazdasági érdekeit ezekben a súlyos időkiben roppant sérelmek érik. Ez alkalommal három ügyről, a töryényalkalmazás három módjairól kívánok beszélni és kérem minden emóció nélkül a magyarságnak, az igazi magyar kereskedelemnek, a valóban magyar dolgozóknak érdekében a