Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-254
214 Az országgyűlés képviselőházának 25 U és az a hatalom, amely a kormány kezében van, módot ad a gyors intézkedésre. A miniszterelnök úrtól eddig- .azt láttuk, hogy ott, ahol radikális és gyors intézkedések szükségesek, ezeket az intézkedéseket igyekszik meg is valósítani. Ezen. a kérdésen ma esak úgy lehet segíteni, ha kormánybiztost rendel ki, aki kint a helyszínén megállapítja a legalkalmasabb' helyet, azt igénybeveszi és azonnal megindítja azon .az építkezéseket. Szeretnék ebben a tekintetben megnyugtató választ kapni a miniszterelnök úrtól, mert ez nemcsak Csanád vármegye problémája, ez az egész ország problémája, az Összes árvízsujtotta részeknek problémája, mert e nélkül nem tudják megindítani az új építkezéseket. Tudomásom van arról is, hogy a múlt évben tervezett új házépítések azoknak a helyeknek nagy részében, ahol a múlt évben tönkrementek a házak, mindezideig nem tudtak megindulni éppen azért, mert a megfelelő és legalkalmasabb házhelyeket nem tudták igénybevenni. Ezért kérem a miniszterelnök urat, hogy rendeljen ki kormánybiztost, aki radikálisan, a helyszínen, azonnal igénybeveszi a szükséges házhelyeket, hogy meginduljanak kellő időben ezek az építkezések, és az a sok ezer család — úgy tudom, Csanád megyében mintegy tízezer van, de az egész országban még ezenkívül is sok ezer van — télire megfelelő hajlékhoz jusson. Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Csorba János képviselő úr interpellációja a földművelésügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Mocsáry Ödön jegyző (oIvassa) : »117.822/1942. szám alatt kibocsátott rendeletével a földmívelésügyi miniszter úr Csanád vármegye egész területét felosztotta az egyes belvízszabályozó társaságoknak, és ezáltal az egyesített vármegyék egész területét társulati vízszabályozási járulék fizetésére kötelezte. Van-e tudomása arról a miniszter úrnak, hogy a vízszabályozási járulék legtöbb esetben megközelíti a föld összes adóterhét, sőt néha azt meg is haladja, és ezen intézkedése által Csanád—Arad—Torontál k. e. e. vármegyék amúgy is vízkatasztrófának kitett területét további közterhekkel sújtja? Hajlandó-e ezen rendelkezését újabb megfontolás tárgyává téve megváltoztatni, a belvízkatasztrófa elhárításához szükséges munkálatok fedezetét állami hozzájárulásból fedezni és a munkálatok vezetésére kormánybiztost kirendelni! — Csorba János s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csorba János: T. Ház! A földmívelésügyi miniszter úr körülbelül egy héttel ezelőtt rendeletet adott ki, amellyel Csanád vármegyének egész területét bevonta a belvízszabályozó társaságoknak érdekkörébe, és akként rendelkezett, hogy az egész vármegyére azonnal rójják ki a belvízszabályozási 'járulékot. Nem tudom, a miniszter úr számolt-e azzal, hogy milyen terhet jelent ez a vármegyére. Ez ideig is jelentős területek voltak bevonva a belvízszabályozási járulék fizetésébe és a legtöbb helyen ugyanannyit tettek ki a belvízszabályozási járulékok, mint a földnek összes adója. Hangsúlyozom, nemcsak a földadó, hanem az adó összes járulékaival^ együtt. Tehát a földmívelésügyi miniszter ürnak ez a rendelkezése azt ülése 194-2. április 29-én, szerdán, jelenti, hogy ez a vármegye, amely amúgyis nagymértékben van sújtva a belvizekkel, amelyet olyan nagymérvű katasztrófa ért, kétszeres közterheket kénytelen viselni ebben az esztendőben, de nemcsak ebben az esztendőben, hanem a jövőben örökké, mert hiszen ezt a, belvízi járulékot a jövőben állandóan kell majd fizetniök. Azoknak a létesítendő új csatornázásoknak költségét, amelyek most tervbe vannak véve, és amelyek szükségesek ahhoz, hogy a, belvizeket legalább valamennyire is le tudják vezetni, a vármegyében mintegy három-négymillióra becsülik. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy ezek a költségek megkétszereződnek, amikorra ezek az új csatornák elkészülnek, és amikorra a régieket is kibővítik. Ez olyan terhet jelentene ma a vármegyére, amelyet a vármegye képtelen ma elviselni. Ez a rendelkezés annál is inkább nagy elkeseredést keltett az egész vármegyében, mert a, különféle belvízlevezető társaságok teljesen telhetetleneknek bizonyultak a mostani árvízkatasztrófával szemben. Az embernek önkénytelenül kedve volna fölvetni a felelősségnek kérdését. El kell ismerni, hogy emberemlékezet óta olyan belvízkatasztrófa nem volt, mint amilyen ebben az évben érte a vármegyét, azonban olyan műszaki hibák tűntek ki a belvízlevezetéseknél. amelyek gondolkozóvá teszik az embert, hogy ez a rendszer egyáltalában alkalmas-e arra. hogy továbbra is a kezében maradjon ez az ügy. Már az egész nyár folyamán olyan magas volt a talajvíz színtje, amilyen magas azelőtt soha sem volt, és amely a két évi nagy belvíz után nyilvánvalóvá tette, hogy újból nagyszabású belvizekkel kell számolnunk. Hogy erre semmi sem történt az egész nyáron, azt egy pár példával kívánom igazolni. Ott van például az egyik, mintegy harminc kilométer hosszú csatorna, a sámson— apátfalvai csatorna, amelyet néhány évvel ezelőtt kibővítettek, éspedig olyan méretűre, hogy gravitációs úton másodpercenkint 8 köbméter vizet tudjon levezetni. Ennek ellenére volt ezen a csatornán vagy húsz híd, amelyeknek áreresztő képessége alig egyharmad része volt a csatorna levezető képességének, úgy, hogy most tavasszal ki kellett hányni ezeket a hidakat. Egyrészük olyan alaposan volt megépítve, hogy nem is volt mód ezek kihányására és ezért a hidak mellett külön csatornákat ástak, hogy le tudják vezetni a vizet. A szakemberek számítása szerint a csatorna egész hosszában ezek hidak mintegy másfélméteres vízduzzasztást okoztak. A kevés előrelátásra egy másik példa az, hogy Makó ott van a Maros partján, ennek ellenére Makó belvizeit Makó belterületéről és környékéről 29 kilométer hosszú csatornán át sétáltatják le a Tiszába és ott legnagyobbrészt szivattyúval emelik át, minthogy a Tisza vízszintje évente átlag hét Ihíónapig nem teszi lehetővé azt, hogy oda gravitációs úton vezessék be a vizeket, — állandóan olyan magas a Tisza vízszintje — ezzel szemben a Maros vízszintje rendes körülmények között egy évben átlag csak 17—18. napon keresztül olyan magas, hogy nem lehetne oda a vizet gravitációs úton bevezetni. Nem is csoda, t. Ház, ha ilyen össze-vissza intézkedések vannak akkor, ha tudjuk, hogy például Csanád vármegye belvizei levezetésének kérdését öt faktor intézi. Ezek közül három belvízlevezető társaság, még pedig az első