Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-254

204 Az országgyűlés képviselőházának 254. Azt hiszem, hogy elérkezett az a pillanat, hogy a földmívelésügyi miniszternek döntenie kell abban a tekintetben, hogy vagy hajlandó azonnal nyíltan, becsületesen és gyorsan ezt a kérdést a mezőgazdasági termelés érdekében megoldani, vagy pedig vonja le a konzekvenciákat olyan irányban, mint amilyen irányban egynéhányszor már láttunk ilyesmit, hogy szépen visszavonult, olyan mezőgazdasági termelési vonalakon és területeken, amelyek kifejezetten a földmívelésügyi miniszterhez tartoznak. Itt nem lehet várni, itt nem hatásköri túllépésekről, vagy hatásköri féltékenységekről van szó, itt arról van szó, hogy a magyar mezőgazdaság kérdéseit éppen az áir és a munkabér területein a legsürgősebben hozzuk egyensúlyba. Éppen ezért az organikus árfejlesztésnek minden egyes intézkedése teljesen illuzórikus. Nem kételkedem a közellátási miniszter úr jóindulatában, bár itt is meg kell állapítanom, hogy az agrárszempontok nem igen érvényesülnek abban a 294 ármegállapítási rendeletében, amelyet átnéztem. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Sajnálom, hogy ezt meg kell állapítanom, azonban még mindig szerencsésnek tartom, ha egy kézibe kerül az áf- és bérkérdésnek végleges és a termelés szempontjából szükséges szabályozása. Erre vonatkozólag kérem a miniszter úr döntő és gyors intézkedését. (Éljen zés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Biró István képviselő úr interpellációja a közellátási miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Inteírpelr láció a m. kir, közellátásügyi miniszter úrhoz a székelyföldi korpaellátás tárgyában. Van-e tudomása a közellátásügyi miniszter úrnak arról, hogy a Székelyföld korpaellátása ügyében a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete, mely korpakiutalásokkal van megbízva, nem állította fel a Székelyföldön a szükséges szerveket, s ezért a nagy mennyiségben felhalmozott korpához nem tudnak hozzájutni a székely kisgazdák? Milyen intézkedéseket szándékozik tenni a miniszter úr ennek a tarthatatlan helyzetnek megszüntetésére és a székely kisgazdák korpaellátásának biztosítására?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Biró István: T. Ház! Tudom, hogy nagyon háládatlan dolog a közellátásügyi minisztériumot interpellálni. (Rapcsányi László: Dehogy! A leghálásabb! — Zaj a szélsőbaloldolon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Biró István:... tekintettel arra, hogy minden egyes nehézség dolgában azt a választ kapja az interpelláló, hogy háború van és a háborúval mindent meg lehet indokolni. De a közellátásügyi minisztériumot éppen ez a rendkívüli állapot, hozta létre. A közellátásügyi minisztériumnak tehát elsősorban is az volna a feladata, hogy a rendkívüli állapotban az adott lehetőségek határain belül, de minden lehetőségnek százszázalékos kihasználásával könnyítsen és segítsen a közellátási bajokon. Az egész ország területén, de főképpen és elsősorban a Székelyföldön óriási nagy volt az elmúlt esztendőben és ennek következtében természetesen most is a takarmánythiany. A korpát, amint méltóztatnak tudni, ugyancsak zárolták és a közellátásügyi minisztérium államülése 1942. április 29-én, szerMn. titkárának Maros-Torda vármegye főispánjával, mint a Székelyföld, tehát a négy székely vármegye közellátásügyi kormánybiztosával kötött megállapodás értelmében a Székelyföldről ezt a korpamennyiséget nem szabad más területekre kiszállítani. E en dk ívül helyes volt ez az elhatározás és lent a Székelyföldön mindnyájan igen nagy örömmel fogadtuk, mert arra gondoltunk, hogy a Székelyföldön az így visszamaradt korpamennyiséggel pótolni tudjuk majd az igen nagymérvű erőtakarmányhiányt. Ezzel szemben mi történt? A közellátásügyi minisztérium megbízta a korpakiutalások eszközlésével és ennek a kérdésnek egész adminisztrálásával a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetét. (Mozgás a szélsőbaloldalon.— Csoór Lajos: Rosszabb kézbe nem adhatta volna!) Ez is az egykezek egyike. Ha jól látná el a feladatát, akkor egy szavam sem lenne. Én is úgy vagyok azonban a szövetkezettel és általában ezekkel az egykezekkel, mint ahogyan az egyik debreceni szakember panaszolta kiadott nyilt levelében: annyi egykéz van már, hogy ezek a szövetkezetek egyenesen kisebbfajta Buddha-istennek is beállhatnának már. (Gr, Festetics Domonkos: Ebben van valami!) Természetesen arra gondoltunk, hogy a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete megfelelő szervezetet fog majd a Székelyföldön felállítani és a székely kisgazdák jogos korpaigénylését ki fogja elégíteni. Ezzel szemben nem ez történt. Van ugyan Marosvásárhelyen egy megbízott, erről azonban az érdekeltek tudnak a legkevesebbet és a Székelyföldön kisközségekben lakó kisgazdák egyáltalán nem tudják, hogyan is történik a korpaigénylés. Alig* történik igénybejelentés, azért, mert az igényeket Budapestre az Alkotmány-utca 29. szám alá kellene annak a szerencsétlen székely kisgazdának elküldenie, neki azonban természetesen fogalma sincs arról, hogy ez hogy és mint történik. Azt sem tudja, hol van ez az Alkotmány-utca 29. szám alatt székelő hivatal. (Pándi Antal: Itt van a közelben!) De ezt nem tudja az a háromszéki kisgazda! Éppen itt van a baj! (Pándi Antal: Fel kell világosítani!) A korpaigénylésekkel tehát nem történik semmi. Az eredmény természetesen kébenfekvő. Az emberek elmennek a közellátásügyi kor mánybiztoshoz és kérik, hogy legyen szíves és járjon közbe, hogy megkapják a korpát. A közellátásügyi kormánybiztos továbbítja ezt a kérést, sőt később személyesen tárgyal a minisztériumban, ahol megígérik, hogy igenis, a Ma gyár Mezőgazdák Szövetkezete, 'éppúgy, mint a Futura, — bocsánatot kérek, nem példaképpen hozom elő a Futurát, (Egy hang a szélsőbalul, dalon: Hozhatja! — Pándi Antal: Egész nyugodtan! — Gr. Festetics Domonkos: Nyugodtan! — Elnök csenget.) fel fogja állítania maga szervezetét, ; ahogyan a Futura felállította, amely szintén megbízottakkal dolgozik. (Pándi Antal: Részvénytársaság!) Elnök: Pándi képviselő urat figyelmeztetem, ne szóljon közbe. Biró István: Ez azonban nem történt meg. hanem az időközben tárolt korpa olyan menynyiségben gyűlt össze, hogy a rendelkezésre álló raktárakban nem tudták már elhelyezni, kint hagyták az udvaron, (Pándi Antal: Ejha!) letakarták ezzel is, azzal is, rossz ponyvákkal és nem tudom, miféle deszkákkal. A rossz időjárás miatt veri az eső, romlik a korpa. (Csoór Lajos: Most is?) Közben a korpát igénylő kisgazdák nem tudnak hozzájutni ehhez a takar mányhoz. (Pándi Antal: Ez gazdasági szabó-