Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-254
Az országgyűlés képviselőházának 25U, ülése 194-2. április të-èn, szerdán. 19Ö kritériuma lesz: a nemzeti szocializmus és a -Asidómentesség — mondotta Hitler Adolf. Néhai Teleki Pál 1940 december 4-én a parlamentijén megállapította, hogy a zsidókérdés európai kérdés és hogy nálunk is ebben ia keretben fogjuk megoldani, ha ilyen rendezés lesz. Lássuk be. hogy a zsidókérdés egy égetően sürgős,.megoldandó kérdés, annál is inkább, mert Magyarországon ez számításom szerint nem 800.000, hanem 1,200.000 embert fog a beházasodottakkal együtt érdekelni. A zsidóság gazdasági térfoglalását szabályozó úgynevezett első és második számú zsidó törvények csak gyenge kísérletek voltak a nagy kérdéskomplexum szabályozására. Éppen ezért először csodálkoztam azon, amikor Kállay Miklós miniszterelnök úr egyik bemutatkozó beszédében azt mondotta, hogy a zsidó-kérdést szociális kérdés keretéiben tartja megoldhatónak. Viszont nagyon megörültem, amikor március hó 19-én parlamenti bemutatkozó beszédében a parlamenti napló 96. oldalának tanúsága szerint megállapítja a zsidókér. •lésről a föl'dbirtokkérdéssel kapcsolatban: »mi nem szavakkal és biológiai meghatározásokkal, hanem a faj védelmi törvény alapján fogjuk a földbirtok igénybevételét végrehajtani.« Azonkívül a későt)biekb en a miniszterelnök úr azt is mondotta, hogy reméli, hogy ma már senki sem vitatkozik azon, hogy a zsidóság nem felekezet, hanem faj. A miniszterelnök úr ugyanakkor gyors munkát igért. Tudom, hogy a harmadik zsidótörvény, — amelyet mindnyájan áhítunk és az, egész magyar nemzet egyhangúan vár, kivéve azokat, akik talán érdekelve lesznek ebben a törvényben, — kodifikációja és előkészítése hosszas adminisztrációs munkát igényel. Éppen ezért a miniszterelnök úr figyelmét erre a bizonyos Ígéretére ,a gyors munkára és cselekvésre óhajtom felhívni. Ennek kapcsán szeretnék itt olyan kérdéseket előadás tárgyává tenni, amelyeket egyszakaszos törvéuyecskékkel, vagy gyors miniszterelnöki rendeletekkel keresztül lehetne vinni s amely törvények és rendeletek a magyar nép egyöntetű örömével és hálájával fog; nak találkozni. Az új Magyarországért harcoló véreink, a mi egész multunk és jövőnk ezeknek gyors elintézését követelik. . Eléje akarok vágni azokinak a megjegyzéseknek, hogy hiszen háború van és háború alatt nem szabad megrázkódtatást csinálni. Éppen ezért, mert háború van é& a megrázkódtatás mindig veszedelmes egy országra, éppen ezért a háború alatt most hétről-hétre, de fokozatosan valami lépést ebben a kérdésbefii is kell előre tenni, mert nem szabad megvárni azt, hogy az új Európa megszületése napján egyszerre kelljen mindent végrehajtani. Tisztán szociális szempontból a zsidóiknak is előnyös, hogyha már most megcsináljuk ellenük az óvóremdszabályokat, ha előkészítjük őket arra a hosszú útra, amire el vannak hivatva. (Derültség.) Itt elsősorban a sajtóra kell kitérnem. 1942-ben még tele vagyunk zsidó, félzisidó, vagy zsidó érdekeltségű, árjásított, vagy lefedezett zsidó sajtótermékekkel. Itt van például a közelmúltból egy eset. Éppen a tegnapi újságok közlik a Transcontineint Press április 28-iki berlini közlését, amely megrója a Magyar Nemzetet, amelyik egy érdekes tudósítást közöl azokról az újfajta repülőgépekről és fegyverekről, amelyeikkel Franciaországot egy nap alatt egy támadással el lehet pusztítani. Megértem, hogy ezekre a Zs-vitaminokra a Dob-utca, a Rombaeh-utca és kapcsolj részein szükség van, hogy amikor a zsidó a dunyháját magára húzza, nyugodtan és szép álomban tudjon elaludni. Kérdezem, hogy a honvédség érdekeit nem sértik-e, hogy ha ilyen cikkek a cenzúra tudtával és beleegyezésével megjelenhetnek? Éppen ezért kérem a miniszterelnök arat, méltóztassék sürgősen egy parlamenti vegyesibizottság kiküldését elrendelni, amely állapítsa meg azt, hogy melyek a zsidó érdekeket, nemzetellenes érdekeket szolgáló napilapok és tessék ezekre a Mogen-Dovid jelvényt rányomtatni ha már semmikép sem akarják betiltani ezeiket, nehogy megrázkódtatás legyen, hogy amikor a villamoson, a vasúton viszik és olvassák a tisztviselők, az állami emberek, akiket a magyar nép fizet keserve, sen kenyeréből, adójából, gondolják meg azt, hogy zsidó újságot, mételyező sajtóterméket vegyenek-e a kezükbe. (Helyeslés.) Azonkívül legyen ;elrendelve a zsidóság számára héber, vagy jiddis nyelven írt újság, hadd olvassák és tanuljanak, hadd készüljenek elő az új zsidó hazára, mert ott úgyis héberül vagy jiddis nyelven kell beszélniök. A következő lenne a sárga folt kötelező elrendelése. Erről már tételes magyar törvényeink évszázadokkal ezelőtt intézkedtek. Továbbá kívánatos lenine addig is, amíg a radikális megoldás ideje eljön, elrendelni egyöntetűen a zsidó férfiaknál a pajesz kötelező viselését (Derültség.) Akkor sok magasrangú állami tisztviselő, vagy más magyar meggondolná, hogy zsidó barátjával elmenjen-e például az Operaházba, vagy egy előkelő dunai vendéglőbe, cirkuszba vagy kultúrhelyre, a Gellértbe vagy máshova 1 ? Tekintettel arra, hogy zsidóknak rövidesen el kell tűnniök Magyarország életéből, sürgősen meg kell tiltani, hogy négy középiskolán felül, egyetemeken és főiskolákon zsidók tanulhassanak (Helyeslés.) Nekünk fel kell készülnünk az új Európára, nekünk keresztény és magyar mérnökökre, orvosokra van szükségünk és nem lehet az, ihogy csak egyetlen zsidó is egy magyar fiú helyét elvegye. Őrömmel olvastam Hóman kultuszminiszter úrnak azt a tervét, hogy 600 tehetséges szegény paraszt diákot kikeres és a főiskolákra küld. Ez nagyon kevés. Sokkal többet, sokkal nagyobb áldozatot kell ezen a téren hozni és az egyetemeiket, a köizépiskolák négy felső osztályát csakis őskeresztény, magyar tanulóknak szabad a rendelkezésére bocsátani. (Zaj.) A zsidó üzletek megjelölése is szükséges lenne, mégpedig olyan értelem'ben, hogy az a zsidó üzlet, vagy árjásított üzlet, amelyikben a 6 százalékos zsidó arányszámnál sokkal több zsidó alkalmazott és töke van, feltűnő helyen tűzze ki a Mögen Dovidot, hogy a derék, becsületes magyar tudje. ha be akar menni: vigyázz, zsidó üzlet, ne lépj be. Ilyen eszközökkel nagyon hamar fel lehetne emelni az új keresztény magyar kereskedelmet, amelyikre olyan nagyon nagy szükség van. Egy rendelettel meg lehetne szüntetni a magyar címer használatát. Ne történhessék meg az, hogy az árdrágításért jogerősen elítélt zsidó Brammer még ma is a magyar koronás címert használja. (Rajniss Ferenc: A kormányfőtanácsosok még mindig élnek!) Régi kúriai döntvényeink megállapítják, hogy a zsidóság nem faj, hanem felekezet. Valósítsuk meg a miniszterelnök úrnak azt a mondását, hogy ezen már nincs vita.^ Annyi sok magyar vérünket ítélték el hosszú idők alatt azért, mert a zsidókérdést meg merték piszkálni, azért, mert a zsidók ellen mertek írni vagy beszélni. Ebben a tárgyban a zsidó hit37*
