Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-240

4 Az országgyűlés képviselőházának 2^0, egyhangúan elfogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a felsőházhoz teszi át. Következik napirend szerint a miniszterelnök úrnak az 1939 : VI. te. 2. §-a alapján tett indítványa az országgal egyesített kárpátaljai területek^ országgyűlési képviselői létszámának meghívás útján való kiegészítése tárgyiáiban, (írom: 595 ez.) Kérdezem, kíván-e valaki az indítványhoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a miniszterelnök úrnak ezt az indítványát is inaf.ukévá tenni? (Igen!) A Ház az indítványt elogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a felsőházhoz teszi át. Következik a miniszterelnök úrnak az 1941 : XX. te. 2, §-a alapján tett indítványa à visszacsatolt délvidéki területekről az országgyűlés képviselőházába képviselők meghívása tárgyában. (írom: 596 sz.) Kíván-o valaki az indítványhoz hozzászólni? Porubszky Géza jegyző: Szögi Géza! Elnök: Szögi Géza képviselő urat illeti a szó. Szögi Géza; T. Ház! (Halljuk! Halljuk a szélsőbaloldalon.) A nyilaskeresztes párt is osztozik abban az ünnepi érzésben és örömben, amelyet a miniszterelnök úr indítványa jelent. Minden igaz magyar ember a legnagyobb örömmel üdvözli ezt a napot, amikor végre a visszaszerzett Délvidék képviselőinek behívásáról tud

1 a t. Ház határozni. Felszólalásom tehát a világért sem akar a legkisebb mértékben sem ünneprontás lenni. Pártom résztvett az 1941 : XX. te. ünnepi tárgyalásában és bírálatát ugyanilyen elgondolás vezette. Ez az elgondolás vezette azért, mert az alkotmányosságot nemcsak érezni, nemcsak hirdetni, nemcsak védeni kell, hanem gyakorolni is kell. A miniszterelnök úrnak mostani indítványa beterjesztésére az idézett törvény 2. §-a biztosította az alkotmányos jogot. A nyilaskeresztes párt, mint ma is harminc fővel bíró ellenzéki parlamenti csoport, joggal elvárhatta volna azonban, hogy a miniszterelnök úr a javaslatba hozandó személyek kijelölése tekintetében a nyilaskeresztes párt vezetőségét is meghallgassa. (Ellenmondások a jobboldalon.) Joggal elvárhatta, hogy most az 1942. év elején, a legrégibb, magyar nemzetiszocialista gondolatot reprezentáló nyilaskeresztes pártot ne elhanyagolható tömegként kezelje a miniszterelnök úr. (Zaj a jobboldalon.) Ebben az elgondolásunkban az alkotmányosság gyakorlásának helyes útjaira óhajtunk csak rámu- , tatni, mert alkotmánysértőnek tartjuk azt, hogy immár több mint a századik, a törvényhozás határozatával, de a miniszterelnök indítványára behívott képviselővel egészítsék ki a 'képviselőházat. Ez a törvényhozás ilyen összetételben tehát nem képviselheti az igazi szuverenitást és éppen ezért legalább annyit elvárhattunk volna, hogy a személyek tekintetében a nyilaskeresztes párt is olyan számarányban tehessen javaslatot, amilyen arányban 1939 pünkösdjén a nyilaskeresztes párt megválasztott képviselőinek száma az akkori képviselői létszámhoz, a 245

j

ös számhoz igazodott. Harmincegy képvi• selőnk volt akkor a 245 közül, lehet mondani telhát, hogy a behívandó képviselők egynyolcadrészének olyan személynek kellene lennie, vasra. (Zaj a jobboldalon.) ülése 19U2 február 6-án, pénteken. T. Képviselőház! Amikor ezt elmondottam és ugyanezt elmondhatnám a többi pártok, akár a szociáldemokrata párt és akár a Rassay-féle polgári szabadságpiálrt érdekében is, kifejezésre kellett juttatnom, hogy az alkotmányosság megkívánja a mai parlamentáris életünk mellett, (Zaj a jobboldalon) miszerint ugyanazok a pártok képviselhessék a felszabadított területeken is a magyar alkotmányosságot, amelyet az anyaországban lévő pártok már képviselnek. Amikor a magunk részéről ezirányú aggályunknak, illő tisztelettel a miniszterelnök úr személye és a kormányzat iránt is kifejezést adtunk, mégis, mint mondottam, a legnagyobb örömmel jiáirulunk hozzá a miniszterelnök úr indítványához, még pedig azért, mert meg vagyunk róla győződve, hogy a kiválasztott személyek így is kibírják a legerősebb kritikát. Abban a reményben azonban, hogy a jövőre nézve a miniszterelnök úr, a többségi párt és a kormányzat meghallgatja szavainkat s ilyen fontos és ünnepi kérdésben nem fogja a nyilaskeresztes pártod elhanyagolható tömegként kezelni, meg kellett tennünk ezeket az észrevételeinket. , Az indítványt magam és pártom nevében ünnepélyesen elfogadom. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki az indítványhoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom». Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a miniszterelnök úrnak ezt az indítványát elfogadni? (Igen!) A Ház az indítványt elfogadja s tárgyalás és hozzájárulás céljából a felsőházhoz teszi át. Áttérünk a következő napirendi pontra: »a nemzet nagyjaira, úgyszintén a szentekre és az egyházak nagyjaira utaló megjelöléseknek az ipari és kereskedelmi tevékenység körében való használatáról« szóló törvényjavaslat tárgyalására. (Zaj. — Elnök csenget.) (írom: 507 sz.) Mielőtt az előadó úrnak a szót megadnám, a t. Ház tudomására hozom, hogy e javaslathoz az egyes pártok a következő vezérszónokokat jelentették be: a Magyar Élet Pártja Szabó Gyula képviselői urat, az Erdélyi Párt Bálint József képviselő urat, a Nyilaskeresztes Párt Rapcsányi László képviselő urat. A Hiálz a bejelentést tudomásul veszi. Tornyos György előadó urat illeti a szó. Tornyos György: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Egy szerény, háromszakaszos törvényjavaslatot kell ez alkalommal a t. Ház előtt ismertetnem, amely a maga szerény külsőségével nem mutat arra, hogy erkölcsi jelentőségében és nemzetnevelő hatásában a törvényhozás kiemelkedő törvényalkotásai közé fog tartozni. Ez a törvényjavaslat egy régi fájdalmas mulasztá.st is pótol, a sokszor tetemrehívott liberális korszak mulasztását, amely a maga anyagé ílvűségével csak a materiális érdekek védeln aére gondolt, az erkölcsi értékek védelmét pedlig elhanyagolta, sőt egykedvűen tűrte, hogy a liberális eszmeáramlat miképpen távolítja el a*i magyar társadalmat ^legszentebb eszményeitől és miképpen semmisíti meg az erkölcsi értekeket. A liberális irányzatban gyökerező g/azdasági szabadverseny az üzleti világban, ar£ ipari és a kereskedelmi életben is megtermetté a maga kinövéseit. Megtermetté a maga kr-növéseit többek között az áru kelendőségét fo?fcozó szédelgő feldícsérések, az úgynevezett r< jklámok különböző alakjaiban. B te-