Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-253

Äz országgyűlés képviselőházának 253. latot ezeknél az okoknál fogva nem fogadom el. (Éljenzés, helyeslés és taps a szélsőjobbotdaíOn.) Emök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Incze Antal jegyző: Tusa Gábor. Elnök: Tusa Uábor képviselő urat il'aíi u szó. Tusa Gábor: T. Házi Előttünk fekszik a pénzügyminiszter úr törvényjavaslata az 1914—11*18. évi hadikölcsönök rendezéséről. Ehhez a törvényiavaslathoz kívánok hozzászólni az Erdélyi Párt nevében és megbízásából. Ez a törvényjavaslat lényegileg nem más, mint a magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló, 1928-ban kihirdetett XII. te. 8. Vában foglalt egy törvényhozási ígéret., egy törvényhozási rendelkezés valóraváltása. Ez a törvény ugyanis annakidején kizárta az átértékelésből a kötvényeken, a közforgalom tárgyát képező értékpapirokon és szelvényekén alapuló pénztartozások átértekelését, de a törvényhozás már akkor érezte, hogy a hadiköicsönjegyzésevel az állampolgárok olyan hazafias kötelezettséget teljesítettek, amelyet honorálni kell; honorálni kell a pénz időközi értékromlása folytán bekövetkezett leszegényedést és ezért a törvényhozás kijelentette, hogy ezeket az akkor már' nosztrifikált és az eredeti jegyzők, valamint azok örököseik tulajdonában lévő államadóssági címleteket át fogja ér lékelni és ebben a kérdésben később fog háta rozni. Mi történt időközbeni Az ország szerencsés kiegészülése folytán mi erdélyiek is odaérkeztünk, hogy ma előttünk fekszik egy olyan törvényjavaslat, amelyben a kistőkéneh — miután Erdély nein nagy tőkével, hanem kis tőkével rendelkező országrész volt — u jegyzései is átértékelésre kerülnek. Ezért elvi leg ehhez a törvényjavaslathoz nincs sok hozzászólni valóm. A magunk részéről örömmel üdvözöljük, mert tisztában vagyunk azzal, hogy a pénzügyi kormányzat a méltányossági és szociális szempontokból indokolt ezen átér tékelést az állam teherbíró képességeinek ha tárain belül fogja eszközölni. Itt természetszerűleg imaginárius számok is feküsznek i\ pénzügyi kormányzat előtt, mert hiszen, hogy Erdélyben mennyi hadikölcsönjegyzés történt és ebből a hadikölcsönjegyzésből mi az, ami az ősjegyzés, illetve 1918 október 31. napja előtt történt szerzés folytán ebbe az átértékelésbe bele fog menni és illetőleg bele mehet, ezt a pénzügyi kormányzat ma még nem túri hatja. Mivel nem is annyira elvi szempontból, hanem inkább gyakorlati szempontból kíván nék foglalkozni a törvényjavaslat egyes ren delkezéseivel, azért méltóztassanak megengedni, hogy a gyakorlati élet bizonyos példáit hozzam fel itt és kérjem a pénzügyminiszter urat, hogy a javaslat tárgyalásánál a lehető séghez képest legyen gondja arra, hogy n;> csak a javaslat elvi kijelentés élnél érvénye süljön a méltányosság és a szociális szempont hanem főleg a kis ős jegyzők jogának érvényesítésénél, illetőleg az érvényesítési lehetőségeknél is. (Helyeslés a balközépen.) Hogy âz erdélyi viszonyokat véve alapul, lássuk, hogyan néz ki ez a kérdés, méltóztassék megengedni, hogy kissé kitérjek a 25 évvel ezelőtti jegyzési viszonyokra és arra, hogy attól fogva mi történt ezen a területen a hadikölcsönkötvényekkel. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy a pénzügyi kormányzat nagy :.!üíése Í9U2. április 28-án, kedden. 153 dozatokat hoz akkor, amikor a békeszerződés 188. cikke ellenére, amely az úgynevezett utódállamok birtokában és az utódállamok állampolgárainak birtokában lévő hadikölcsöntartozásokért nem tette Magyarországot felelőssé, most a mi szerencsés visszatérésünk folytán a pénzügyi kormányzat az erdélyi jegyzésekért is vállalja az átértékelési kötelezettséget. Itt azonban méltóztassanak figyelemmel lenni arra is, hogy a békeszerződés kötelezie ugyan az utódállamokat arra, hogy két hónapon belül ezeket a hadikölcsönkötvényekét lebélyegezzék, azonlban ez a lebélyegzés, amely nem jelentett az utódállamokra nézve különösebb fizetési kötelezettséget, Romániában nem történt meg, illetve helyesebben mondva, azt gyakorlatilag nem vitték keresztül. 1921—22-ben a román állam is felhívta a hadikölcsönjegyzőket, hogy mutassák be a hadikölcsönkötvénye ket. A kölcsön jegyzők egy jelentős része le is tette ezeket hol a királyi adóhivataloknál, hol pedig a bankokon keresztül közvetve az állampénztárba, azonban ezeknek a lebélyegzése csak részben történt meg. Mivel nem hajtották végre a békeszerződésnek azt a rendelkezését, hogy ezeket az utódállamoknak a jóvátételi bizottsághoz kell átküldeniök, később a nosztrifikálásra, helyesebben a lebélyegzésre bemutatott ezen hadikölcsönkötvényekét a román állam visszautalta a bemutatókhoz. Minthogy azonban ezt gyakorlatilag nem lehetett keresztülvinni, az eljárás úgy érvényesült, hogy a nagyobb pénzintézetek 3egyzéket kaptak, amely jegyzék alapján hozzájuk olyan hadikölcsönkötvényekét is vissza utaltak, amelyeket nem a pénzintézetek helyeztek letétbe. Előállt tehát az a helyzet, hogy ma, amikor a huszonöt évre visszamenő ősjegyzést, .illetőleg az 1918. év október 31-i napja előtti szerzést kellene igazolni, ezeknek a hadikölcsönkötvényeknek egy jelentős részénél még azt sem lehet igazolni, hogy azok a román állam részére lebélyegzés végett bemutattattak, illetően a bemutatás után ezek a kötvények ma hol fekszenek. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy itt előfordult az az eset, hogy az időközben csőd'bement pénzintézetek irattárában e kötvények ma már fel sem találhatók. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Előfordult az az eset, hogy a Dél-Erdély területén fekvő pénzintézeteknél jegyzett vagy általuk bemutatott hadikölcsönkötvények tulajdonosai ma a magyar államhoz visszatért területen laknak, akik tehát szintén ilyen átértékelési igényt érvényesíthetnek a törvény szerint. Ezért tisztelettel arra kérem a pénzügyminiszter urat, hogy a törvényjavaslatba akár a közigazgatás részére méltóztassék egy felhatalmazási rendelkezést belevenni, akár pedig ezek. nek a régi hadikölcsönjegyzéseknek újabb bejelentési lehetőségével módot adni arra, hogy mindazok, akik akár a már előbb felsorolt okokból kifolyólag, akár pedig azért, mert az 540— 1941. rendelet alapján előírt letételi kötelezettségnek nem tettek vagy nem tehettek eleget, szintén beleessenek a javaslat alapján előírt feltételekbe. Ezzel kapcsolatban méltóztassanak megergedui, hogy a 2. § utolsó bekezdésére szintén felhívjam a pénzügyminiszter úr figyelmét. Ez tudniillik előfeltételképpen állítja fel az átértékelési igény érvényesítésénél azt, hogy a had> kölcbönkötvény letétbe helyeztetett, vagy pedig bejelentetett.^ Az 500/1941.. M. E. rendelet pedig letétbehelyezésre utalja mindazokat a címleteket, amelyek a jegyzőnek vagy a jegyző nevében egy harmadik személynek a birtokában, illetőleg tulajdonában vannak. Ugyancsak ez a