Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-251

Az országgyűlés kéjmiselohdzaïïiak 251, Európa kereszténysége a vörös rém és a vörös veszedelem ellen. (Ügy van! Úgy van!) Mi magyarok már saját vérünkből kitermelt szérummal, védőanyaggal és szerrel szolgálhatunk a művelt nyugatnak. De sajnos, hiába beszélünk, mert a művelt nyugat még mindig nem érti meg, hogy ma minket fenyeget a vörös veszedelem, d'e •— ne adja az Isten — elérkezhet az azi idő, amikor ők lennének ennek áldozataivá. r T. Ház! Háborús időket élünk, nagyon természetes tehát, hogy az ellenzék hangja is meg van határozva és hogy az ellenzék — szem előtt tartva az ország egyetemes érdekeit — bizonyos hangfogót tesz bírálatára, de méltán és jogosan elvárhatja, sőt megkövetelheti a magyar királyi kormánytól, a kormánypárttól, hogy az\ ellenzéknek ezta hazafias álláspontját honorálja és a maga részéről is kerül miniden olyan dolgot, amely a pártviszályt ebben az országban bárhol, bárkivel szemben kiélezheti. (Ügy van! a középen.) A miniszterelnök úr külpolitikáját illetőleg beszéde minden pontjával, felfogásával teljesen egyetértek. Tengelybaorátok voltunk* tengelybarátok vagyunk és azok is maradtunk. de e mellett' mindenkor és mindenkivel szemben öncélú, önérzetes és öntudatos magyar politikát óhajtunk folytatni. Évszázadokon át vérzett a fiatal, lovagias magyar nemzet a vén Európáért, jogos tehát a követelésünk, hogy az új Európában mint szabad, független nemzet megtaláljuk a helyünket. A történelem folyamán nem egyszer százezerszámra hullt a magyar ember s folyt a magyar vér az európai nagy gondolatért, az európai kereszténységért és a kultúráért, de ezért a múltban a magyar soha elismerést nem kapott, soha hálával irántunk nem viseltettek, ellenben mindezekért a nagy véráldozatokért nekünk Trianonnal fizettek. Ezt sohasem szabad szem elől tévesztenünk akkor, amikor a külpolitikában állást foglalunk, (vitéz Magasházy László: Nagyobb tűzzel, Zoltán! — Derültség.) Nem tudom, hogy a képviselő úr micsoda tűzhöz van szokva. (Felkiáltások a jobboldalon: Tábortüzhöz!) Nagyon Örülök, hogy nyugalmazott tábornok korában is a tüzes beszédeket szereti. (Élénk derültség.) T. Ház! Ami a nemzetiségi kérdést illeti, (Ralisuk! Halljuk!) én ebben is (teljesen osztozom a mélyen t. miniszterelnök úr felfogásában. A nemzetiségi kérdésben az egyik nemzetiséggel megvannak a megfelelő megállapodásaink, bár én a magam részéről azt hangoztatom, amit már másoktól is hallottam, hogy az egész kérdést^ egyöntetűen és nem kivételezetten kell elintézni. A nemzetiségek ebben az országban — és ezt nem győzzük eléggé hangoztatni, nem győzzük kifelé elégszer mondani — itt soha rossz bánásmódban nem részegültek és minden mód, minden lehetőség megvolt a részükre, hogy akár vallásukat, akár nyelvüket szabadon gyakorolják. Vagyont szerezhettek és szereztek is a magyarság rovására. (Rassay Károly: Magas állásokat!) Azt is meg kell állapítani, hogy ha valakinek rossz volt a dolga, a magyarnak mindig egy fokkal rosszabbul ment a sora. (Úgy van! Ügy van! — Taps Jobbfelöl.) A nemzetiségek részéről tehát — bármelyik legyen is az — hálátlanság, sőt^ tovább megyek, gyávaság az, ha a magyarság és a Magyarország mai nehéz helyzetében hűtlenek lesznek hozzánk, cserbenhagynák bennünket, amikor esetleg azok, akik ma hangoskodnak, amikor jól ment itt a soruk, meghunyászkodtak. Aki nem akarja alávetni KÉPVISELŐHÁZI ÉRTESÍTŐ. ülése 1H2 március 20-án, pénteken. 129 . magát a magyar áliameszmének, a szenfcistváni birodalmi gondolatnak, annak ebben az országban helye nincsen. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől és a középen.) T5n magának Göring vezértábornagynak a kijelentését idézem, aki egy alkalommal, amikor itt járt Magyarországon, azt mondotta, hogy: »Ha nagyon ugrálnak itt és a nemzet ellen vétenek, küldjék ki őket hozzám, majd én elintézem - odakinn a bajukat«. Szó szerint ezt mondotta Göring, szó szerint idéztem. Megértésre van szükség ebben az országban minden magyar állampolgárral, szeretettel kell viseltetnünk egymás iránt, becsüljük is meg egymást, de megvetjük azokat, akik a magyarság szent ügyét nehéz, időkben cserbenhagyják. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Mélyen t. Képviselőház! A belpolitika terén elérkezett a szociális igazságtalanságok jóvátételének utolsó órája. A miniszterelnök úr említette néhai Gömbös Gyula programmját, említette a 95 pontot, de — ha jól emlékszem — volt akkor még egy másik Programm is. Az a nagy magyar álmodozó egy idegen szót használt, ami. kor sofort-programmnak nevezte el a pontoknak azt a részét, amelyeket azonnal meg lehet és meg kell valósítani. A háíborúban a törvényhozás munkája tekintetében tényleg gátolva van, de szükségesek lehetnek olyan intézkedések, amelyek, ha megtétetnek, semmiféle irányban sem befolyásolják a háború menetét, sőt ellenkezőleg, lelkesítik azokat, akik odakinn vannak és megnyugtatják azokat, akik a kinmlevőkért aggódnak. Én itt mindenekelőtt a nem, zet sejtjére, a családra gondolok. A miniszterelnök úr — lehet, sőt valószínű, hogy Programm jában benne van —ezt a részt nem domborította ki vagy legalább nem abban a kellő formában, mint azt mi itt jogosan elvárhattuk volna. Pedig a családvédelem kérdése a leglényegesebb ma ebben az országban. A nemzet sejtje a család. Ha családjaink nem boldogulnak, magának a nemzetnek a léte van megtámadva. A családvédelmi törvények egész so rozatára van égető szükségünk. Harc kell az egyke és az egyse ellen. Ezt nem szólamokkal, nem propagandairatokkal lehet elintézni, hanem igenis, szociális intézmények útján kell lehetővé tenni, hogy a fiatalság idejekorán családot nevelhessen. Vannak itt büntető szánk, ciók is. A magzatelhajtást szigorúbban kell büntetni. En mindenkit, aki ilyent tesz, halállal büntetnék, hogy aki halált okoz, az halállal büntettessék. Azonkívül a többgyermekes családoknak bizonyos kedvezményeket és előnyöket kell juttatni. Többek között — hogy egypár dolgot említsek ebből a gondolatkörből — a népnevelésről beszélt nagyon helyesen az igen t. kultuszminiszterelnök úr. Itt van a családi tandíj kérdése. 5—6 gyermekes családok vannak, ahol a gyermekek közül egyik-másik eset. leg okos, kiváló ember lenne, ha a szülőknek alkalmuk lenne taníttatni őket. Nem volt alkalmuk. Tessék módot adni rá, hogy a harmadik vagy negyedik gyermek ingyen taníttassék végig, egészen az egyetemig. Ez egy nagyon fontos kérdés lenne. Itt vannak azután az adókedvezmények. Most már ugyan igyekeznek eleget tenni a többgyermekes családok érdekében ennek a követelménynek, de ennél a kérdésnél is sokkal radikálisabban kell eljárni s nagyobb adókedvezményt kell adni a többgyermekes családoknak. Azonkívül az alkalmazásnál, a tisztviselők és egyéb alkalmazottak felvételénél egyenlő 26