Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-251

Az országgyűlés képviselőházának 251. Most azokkal a beszédekkel akarok foglalkozni, amelyek az elmúlt napon és ma hangzottak el. Köszönöm pártom elnökének, Lukács _ Bélának szavait, (Éljenzés a jobboldalon.) köszönöm azokat a hűségnyilatkozatokat, amelyeket a maga és minden barátom a párt nevében tett. Közös programmunk lévén, közös elhatározások előtt állunk és így nem tehetek mást, minthogy viszonzom annak az együttműködési készségnek kifejezését, amelyben ő részesített. (Taps a jobboldalon.) Köszönöm^ az erdélyi párt megnyilatkozását. Az erdélyi törekvéseket, és a speciális erdélyi törekvéseket is a lehető legnagyobb megértéssel és igyekezettel óhajtom támogatni (Éljenzés és taps az erdélyi párt oldalán.) Teleki Béla barátommal már beszélgettem ezekről a kérdésekről és amint egy pillanatnyi nyugalmi állapotba jutok» egyik első dolgom lesz, hogy ,a kérdés minden vonatkozásáról tárgyaljak. Én magam, ha nem is erdélyi, de partiumbeli ember lévén, azt hiszem, meg fogjuk egymást érteni. (Éljenzés és taps.) Ianrédy Béla t. képviselőtársam szavaival akarok különösen foglalkozni. Ö nagy felépítésű beszédében világnézeti síkon haladt. El tudom képzelni, hogy világnézetek kialakulása idején a világnézteknek apostolai, szószólói, szónokai vannak, de ez egy nemzetre csak akkor válik kötelezővé, s egy miniszterelnök és egy törvényhozás számára csak abban a pillanatban lesz érdekessé, ha e világnézet mögött a nemzet tömegei állnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások a szélsöbaloldalon: ÁUnak is!) A nemzet tömegei figyelik ezeket a kérdéseket. T. képviselőtársaim, ahogyan nem dőlt még el azonban a mi világunk, amikor a szociáldemokrácia harsogta a maga vélt és régen elmúlt igazságát, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ma is harsogja!) ugy ez a kérdés sem dőlt el még Magyarországon; majd eldönti a magyar nép, (Taps a jobboldalon és a szélsöbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Választást! amelynek szolgálatában állónak érzem magamat. És éppen ezért arra kérem Imrédy Bélát és pártját, ha ezen az állásponton van, akkor ne követelje a maga igazsága mellett erőszakos eszközök érvényesülését, (Helyeslés a báloldalon.) ne követelje a kizárólagosság jogát, ne követelje ezt se elméleti síkon, (Rajniss Ferenc: Nem is tette!) sem azon a síkon, amelyen az alkotmányos tényezők a nemzet befolyása szempontjából rendelkezésre. állanak. Azt mondotta Imtrédy Béla, némítsam el a sajtót és az általa kifogásolt propagandát. (Egy hang a balközépen: Ez igaz!) Határozott kérdést intézett etekintetben hozzám, hogy törzsökös magyarokat, újságokat és nem tudom kiket... (vitéz Imrédy Béla: Ez tévedés. Csak egyes »törzsökösöket«.) Bocsásson meg a képviselő úr, ez türelmetlenség. Vívjuk meg harcunkat (Maróthy Károly: Jogos türelmetlenség!) az elméleti, vagy a gyakorlati politika síkján, de ne akarjuk egymást kipusztítani. (Nagy taps a jobboldalon, a középen és a balközépen.) A magyar közéletnek — hadd mondjam meg nyíltan — nagy vesztesége, hogy egy Imnrédy Béla most nem vesz részt az ország munkájában. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jó helyen van! A legjobb helyen van!) Ezen az úton tovább ne menjünk. Ez tőlem nem kedveskedés akar lenni, hanem egy elvi álláspontnak egy névhez való alkalmazása. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ismétlem, nem szabad tovább mennünk ezen a téren. Kevesen vaülése 1M2 március 20-án, pénteken, 127 gyünk. Mindnyájunkra szükség van. Értsük meg egymást, győzzük meg egymást, (Nagy taps a jobboldalon, a középen, a balközépen és a baloldalon.) de ne bántsuk egymást magyarok, mert mi pusztulunk el; ők és mi és mindegyik, aki szemben áll egymással. (Nagy taps a jobboldalon, a középen, a balközépen és a baloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: A Népszavára nincs szükség!) A türelmetlenség ellen tiltakozom. Nem az ellen, hogy mindenki a meggyőződését vallja. Nem, a türelmetlenség ellen. E türelmetlenség és az elvi ellentetek mögé ne állítsuk magunkat egymással szembe, mint akik az amúgyis annyira igénybevett magyar lelket és magyar erőt marcangolni akarjuk. (Németh Andor: Szóval a szociáldemokraták maradnak!) Elnök: Kérem Németh képviselő urat, száveskedjék csendben maradni, különösen az ide nem tartozó megjegyzésektől tartózkodni. Kállay Miklós miniszterelnök: Maróthy tisztelt képviselőtársam a kilencvenöt ponttal foglalkozott különösen és azt mondotta, hogy azok egyes részükben ósdiak és elmaradottak. Közel tíz évvel ezelőtt készült a 95 pont s mint mindennek, ennek jellegét^ jellemét, karakterét iis csak abba a korba beillesztve lehet megítélni. A 95 pont azt jelenti, hogyan gondolkoztam tíz évvel ezelőtt, amikor mások talán még nem úgy gondolkoztak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Maróthy Károly: Ezért nem lehet ma programúiba állítani!) Azt, hogy ma hogyan gondolkozom, most elmondott programmbeszédem határozza meg és írja körül. A 95 pontra való hivatkozásom csak egy karak iterisztikus vonása akart lenni annak, hogy tíz évvel ezelőtt hogyan gondolkoztam, ne méltóztassék tehát ennek a mai időkben már valóban túlhaladott egyes álláspontjait úgy tekinteni, mintha ahhoz én még ragaszkodnám. Méltóztattak még számos kérdésről beszélni. Nagyon érdekes megállapítások voltak a közellátás terén. A kisgazdapárt szónokának beszédében szerepelt a kisember önellátásának problémája. Ez olyan kérdés, amit különösen helyesnek, megszívlelendőnek és a lehetőség határain belül betartandónak vélek. Van tudniillik az önellátásnak: még egy jelzője:_ az Önellátás biztosításának lehetősége a mai viszonyok között csak a szűkös önellátásig mehet el. Az egyik felszólaló, azt hiszem, a keresz ténypárt részéről azt mondotta: ne ígérjek sokat. Én elég sokat jgértem a szegénység, az önmegtartóztatás, a háborús bajok, a háborús nehézségek terén, de más örömöt nem igen ígértem. Ami pedig azt illeti, hogy a zsidóbirtokok elvételének a latifundiumok szempontjából jelentősége van, ezt senki sem tagadja. Ha ezen túlestünk, a másik kérdés is közelebb jön hozzánk. (Peyer Károly: ÍTgy van! Nagyon helyes!) Megmondottam tegnap a felsőházban, hogy abban a pillanatban, amikor ugyanolyan értékű termelő egyedet tudok kisemberben a nagybirtokos helyébe állítani egy pillanatig sem lehet gondolkodni azon, hogy ez meg ne valósuljon. (Maróthy Károly: Bravó! — Nagy taps a jobboldalon, a középen és a balközépen.) Itt pedig azt mondoittam, hogy a, telepítés lényegének az értékes kisbirtokos elemek teremttését tartom. (Maróthy Károly: Lássuk a javaslatot! Törvényjavaslatot róla!) Törvényjavaslatokban sem csinálhatunk inflációt. Egyelőre talán ne vegyük le a napirendről a zsidóbirtokolkról szóló törvényjavaslatot csak azért, hogy ezt a