Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-251

120 Az -országgyűlés képviselőházának 251 diplomáciai sikereket tudjunk biztosítani. ; (Szöllősi Jenő: Itt a nagy ágyú!) És ezért nemcsak itt, hanem másutt is szembefordultam minden olyan törekvéssel, amely a magyar kormányt az áldozatok vállalása tekintetében messzebb és messzebb útra akarta kényszeríteni. (Zaj a szélsőbaloldalon. _ Bodor Márton: Ö volt a biztosító fék!) Elnök: Bodor képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly: Erről a kérdésről nem beszélhetek, mert kénytelen volnék bizonyos kötöttségeket megsérteni. De legyen szabad Imrédy t. képviselőtársamat naájr másodszor kérnem, — egyszer a külügyi bizottságban kértem — hogy ne méltóztassék zárt tárgyalásokon elhangzott vitákról, vagy azok lényegéről, vagy rezüméjéről nyilatkozni, mert ezáltat igen kényes helyzetbe hozza azokat, akik a bizottságok titoktartását meg akarják tartani. (Baky László: Hol volt ez? Micsoda gyanúsítás! — Keck Antal: Ez olyan súlyos vád, hogy ezt meg kell mondani!) Természetes, képviselő úr! Csak várjon nyugodtan, ne vegye el az időmet! Meg fogja hallani! A tegnapi napon a t. képviselő úr azt mondotta, hogy a kormány külpolitikáját azon a helyen, ahol azt hivatalosan tárgyalják, mindig ők támogatták másokkal szemben, akik ezt a politikát támadták. (Rajniss Ferenc: Hát ez jó! Ez így van! — Felkiáltások a szélsőbal oldalon: Mit akar ezzel?) Elnök: Rajniss képviselő urat rendreutasítom. Rassay Károly: Rám nézve igen hálás feladat lenne, ha foglalkoznék ennek a támogatásnak a tendenciájával, irányával és értékével,^ és ugyanakkor foglalkozhatnék a mi kritikánknak a céljával és lényegével. Nem tehetem meg, ezért tehát csak azt kérem az igen t. miniszterelnök úrtól, — én úgy tudom, hogy a külügyi bizottság üléseiről gyorsírói jegyzetek vannak felvéve, ami ott lefolyt, az a történelemnek egy része — gondoskodjék róla a miniszterelnök úr, hogy a jövő számára ezek a tárgyalások a maguk teljes egészében megőriztessenek, és annakidején a történelem igaz megvilágítása céljára felhasználhatók legyenek. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Már megint spekulál! Mire spekulál? — Keck Antal: Mi lesz, ha az angolok győznek?!) Az én véleményem szerint, t. Ház, a kormányzat vétene a nemzet érdekei ellen, ha a háborús kabinetről folyó természetes szükségleteken túlmenően vitás politikai kérdések megoldásának útjára kalandozna. (Maróthy Károly: Na! — Keck Antal: Szóval a zsidóbirtok elvétele nem kell! — Rapcsányi László: Még maga is kineveti!) Nem azon nevetek, hanem azon az artikulálatlan hangon. Én őszintén sajnálom, hogy ilyen derűs momentumok vegyülnek ebbe a tárgyalásba. (Rapcsányi László: A libik mást xígy sem f tudnak ebben a Házban!) A tegnapi ülés az én meggyőződésem szerint nem mutatta azt a képet, amely a miniszterelnök úr bejelentései nyo-mában egy a felelősséget átérzett törvényhozás termeiben kellett volna, n hogy jelentkezzék. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Hiszen végeredményben a miniszterelnök úr azt jelentette be, hogy teljes erővel háborúba megyünk bele. (Rajniss Ferenc: Ezt már tudjuk két éve, azért nemi vagyunk meglepve! — Keck Antal: Miért fékezi Ön mondja, hogy fékezni akar!) ülése 1942 március 20-án, pénteken* Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot türelemmel meghallgatnií Nincs joguk állandó kérdésekkel zavarni! Rassay Károly: Ilyen tragikus bejelentés történelmünkben tudtommal csak kétszer történt. Egyszer 1848 július ILén... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért tragikus?) Nem tragikus, hogy egy nemzet háborúba megy? (Élénk ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Védelmi háború! — Baky László: Védelmi háború! Mégis csak borzasztó! Szégyene a parlamentnek! — Keck Antal: Büszkén megy a nemzet a háborúba, amikor a saját életéről van szó! Micsoda disznóság ilyet beszólni! — Gosztonyi Sándor: Nem tragédia! Kötelesség! Vegye tudomásul! — Maróthy Károly: Nem támadó háború!) Elnök: Gosztonyi Sándor és Keck Antal képviselő urakat rendreutasítom, mert a pattot verve kiabáltak. Rassay Károly: Én képtelen vagyok a beszédemet befejezni, ha még a szavak helyes értelmét is meg kell magyaráznom (Egy hang a szélsőbaloldalon: Meg kell várni, míg az oroszok bejönnek Budapestre!) Bocsánatot kérek, azt mondottam, hogy tragikus esemény. Engedelmet kérek, akár önvédelmi harc — amit nem vontam kétségbe — akár más háború, de á háború maga mégis egy nemzetre tragikus esemény. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Piukovich József közbeszól. — Maróthy Károly: Legfeljebb drámai, de nem tragikus!) Elnök: Piukovich képviselő urat rendreutasítom. Rassay Károly: Én így fogom fel, és azt hiszem, mindenki így fogja fel, aki súlyos elhatározások súlya alatt döntésre kényszerül, de éreznie kell a döntés súlyát és következményeit. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: A legokosabb volna kimenni, uraim, azután beszéljenek egymásnak!) Nagyon helyes, nem rossz ötlet. (Rajniss Ferenc: Akkor azután majd egymás között beszéljenek! — Rajniss Ferenc vezetésével a szélsőbaloldalon ülő képviselők közül többen elhagyják az üléstermet. — vitéz Martsekényi Imre: A frontra kimenni! — Baky László: Oda is kimegyünk! Maga nagyon jól tudja, hogy mi megtettük a kötelességünket! Szegyei je magát, hogy ilyeneket mond nekünk! Mindenkor megtesszük a kötelességünket ott is! — Maróthy Károly: Mindenkor megtesszük a kötelességünket ott úgy, mint maga! Szegyeiheti magát! — Baky László: Csodálatos, hogy éppen öntől, aki vitéz, jön ilyen megjegyzés! — Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget.)^ Rassay Károly: T. Ház! Én őszinte részvéttel néztem tegnap a miniszterelnök úr szereplését, mert láttam ÍIZ a határozottságot és azt. az erős törekvést, hogy a nemzet lelkét rádöbbentse arra, hogy milyen súlyos, nehéz ós áldozatos idők elé kell mennie. És amikor egyrészt ezt próbálta, többszer megismételve. belevinni a képviselőház és a nemzet közvéleményébe, ugyanakkor kénytelen volt kicsiny taktikai célokból olyan intézkedéseket bejelenteni, amelyek, meggyőződésem, hogy a miniszterelnök úr programm jához tartoznak, hittel csinálja, de senki sem állíthatja^ nekem. hogy ebben a kritikus időben olyan ^ intézkedések, amelyek a nemzet ellenállóerejét, lelkinyugalmát és teherbíróképességét növelik. (Keck Antal; Csak a zsidókét nem! — Rap-