Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-251
116 Az országgyűlés Mpwselöházának .251 a szélsőbaloldalon: Ügy is vo.nl — Rassay Károly: Közelebbről meg kell mondani!) Ha helyesen idézek, miért méltóztatnak közbeszólni? (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) A képiviselő úr még 1 azt sem tudja, hogy mit fogok mondani és már csodálkozik. (Ifj. Zimmer Ferenc: Gondoljuk!) Nem is gondolhatja. Nem említeném ezt a problémát. ha Imrédy Béla képviselő úr abban a felszólalásban, amelyet itt előttünk elmondott, nem említette volna meg csak úgy odavetve .a törzsökös magyarok nevét. Nyugodtan beszélhetek erről a kérdésről, soha nem voltam egyetlen vacsorán, összejövetelen, amelyen törzsökös magyarok vettek részt, bár származásilag valóban törzsökös magyar vagyok, én azonban nem tartom helyes dolognak, sőt el is ítélem, ha magát azt a tényt, hogy valakiben, tiszteletreméltó magyar emberekben, Magyarországon fellobog ia származási öntudat érzése ezekben^ az időkben, amikor elég disszimiláns jelenségnek vagyunk tanúi valaki bírálatban részesíti. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon. — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Félremagyarázza! — Egy hang a jobboldalon: Miért fáj ez maguknak?) Elnök: Csendet kérek! (Ifj. Zimmer Ferenc: »Bizonyos« törizsökösökről volt szó. — vitéz Imrédy Béla közbeszól.) Tildy Zoltán: Máris elértem részben, amit akartam, kiderült, hogy Imrédy képviselőtársam nem a törzsökös mozgalomról, hanem bizonyos törzsökösökről 1 beszélt. (Zaj.) Elnök: A képviselő' uraknak nincs joguk a szónok minden mondatát megjegyzésekkel kísérni. Méltóztassanak csendben maradni. Tildy Zoltán: Kendben van, ezt a kérdést tisztáztam. Mivel ezekről a »bizonyos« törzsökösökről nekem tudomásom nincs, nem is vagyok hivatva, hogy ezeket védjem, magát a gondolatot azonban védelemben részesíteni kötelességemnek tartottam (vitéz Imrédy Béla: Senki nem támadta!) és így ezt a kérdést nyugodtan lezárom. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nagy on hálásak lesznek!) Lehet! Ellenzéki párt vagyunk, nincs semmi okunk ezen az állásponton változtatni, de ismerjük ellenzéki oldalon is azt a felelősséget, amellyel az országnak tartozunk bírálatunkban, s ennek a felelősségnek feltétlenül meg fogunk felelni. Tudjuk, hogy nincs két magyar sors, csak egy van és ez alá az egy magyar sors alá mindnyájan odatartozunk. (Úgy van! Ügy van!) T. Ház! Ezt az egy magyar sorsot akarjuk komoly alkotó bírálattal innen ellenzéki oldalról is szolgálni. Erősehb nemzetet, tágabb hazát és boldogabb népet ebben a tágabb hazában! (Éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon. A szónokot üdvözlik. — Mozgás a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Az ellenzékit megtapsolják a kormánypárton! Szép kis ellenzék! —Mátéffy Viktor: Aszerint ellenzék vagy nem, amint a kormány a magyar hazát szolgálja! —- Egy hang a szélsőbaloldalon: hem erről van szó! — Maróthy Károly: Még egy ilyen bölcseséget!) Elnök: Szólásra következik*? Árvay Árpád jegyző: Mátéffy Viktor? Kínok: Mátéffy Viktor képviselő urat illeti a szó. ..'.'»*.,' Mátéffy Viktor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr négy ízben fejtette ki elgondolásait, amelyeknek jegyében miniszterelnöki tisztségét betölteni kívánja. Nehéz időkben állt a kormány rúdja mellé. Ezt ő maga is : ülése 1942 máreius 20-án, pénteken. kihangsúlyozta, de mindannyian érezzük, hogy a magyar nemzet talán alig élt át nehezebb időket, mint amilyeneket a legutóbbi harminc esztendőben élt át és amilyeneket az elkövetkező időkben fog átélni. Ezért bizonyos tisztelettel kell néznünk azokra az emberekre, akik ezekben a súlyos időkben feláldozták magukat, hogy hazájukat szolgálják. A miniszterelnök urat is így nézem, de így nézem mindazokat, akik az elmúlt nehéz esztendőkben a magyar nemzet szolgái voltak. Kivétel nélkül tisztelettel hajlok meg lélekben a magyar nemzet kormányzásában részt vett miniszterek , előtt, mert az a meggyőződésem, hogy ez a tisztség ma nehéz, áldozat és kötelesség. (Ügy van! Ügy van!) Elmultak, elköltöztek közülök egynéhányan és közöttünk élnek meg közülök egynéhányan. A halottakról kegyelettel emlékezem, az élők felé tisztelettel nézek. Azt hiszem, ebben az érzésben nincs közöttünk különbség. Teleki Pál gróf személye felé, Gömbös Gyula munkássága felé és Darányi Kálmán lelke felé mindannyian tisztelettel nézünk és a most lelépett miniszterelnök úr munkája és egyénisége, azt hiszem, mindannyiunk előtt tiszteletben kell hogy álljon és maradjon. Ezekben a nehéz időkben meg kell, hogy fogja lelkünket az Erdélyi Párt viselkedése, megnyilatkozása nemcsak itt a parlamentben, hanem a parlamenten kívül is azért, mert azzal & figyelmeztetéssel fordultak a nemzet összessége felé, hogy iparkodjunk a lelki egységet megteremteni, minden pártpolitikai szenvedélyt kiküszöbölni és megteremteni a Treuga Deit. Azt hiszem, a miniszterelnök úr elgondolása ennek a felhívásnak első visszhangja és a miniszterelnök úr mindent el fog követni, hogy ezekben a nehéz időkben valóban lelki egység kössön össze bennünket annak a nagy munkának elvégzésében, amely előttünk áll kint és bent. Én az egész ország munkáját és a kormányzatok programmját állandó folyamatban lévőnek tekintettem mindig és tekintem ma is. Nem jölhet kormány úi| programmal. Itt egy Programm van, amelyért minden magyarnak dolgoznia kell és ez a független, nagy, keresztény Magyarország. (Élénk helyeslés.) A módokra nézve lehetnek közöttünk különbségek, de a lényegben mindig egynek kell lennünk és ha ez mindig igaz volt, akkor igaz ma is, amikor háborút viselíink kint és háborút viselünk bent is. Meglepett a miniszterelnök úrnak az a bejelentése, hogy »mától vagyunk háborúban«. Azt hiszem, mi már régeíbben hadban lévők vagynnk és régebben vesszük ki becsülettel és hűséggel részünket abból a harcból, amelyet a baráti hatalmak a bolsevizmus ellen folytatnak- Mivel az a háború már az elmúlt esztendőben is folyt és áldozatot követelt nemcsak anyagiakban, hanem emberéletben is, azt hiszem, kötelességet teljesítek, amikor kegyelettel emlékezem meg azokról, akik az elmúlt esztendőben, a háború eddigi szakában életüket tették a haza oltárára. (Helyeslés.) Ezt az áldozatot a jövőben is mindannyian magyar becsülettel kívánjuk meghozni. Ebben a kérdésben közöttünk nem volt, nincs és nem lesz soha különbség és nézeteltérés. Tartozzunk (bármilyen párthoz, tartozzunk bármilyen társadalmi osztályhoz, ebben az egy kérdésben mindig egyek vagyunk.