Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

Az országgyűlés képviselőházának 225. vitele azonban megakadt és ez a szabályozás valóban nem volt megvalósítható. Nagyon jól tudom, hogy a Rony va mennyi kárt okoz árvizeivel, milyen vad folyó ilyen szempontból és hogy valóban nemcsak mezőga'zdasági károkat okoz, amelyek szintén elég nagyok, hanem sokszor még Sátoraljaújhely belsőségeit is el szokta önteni. Azt is tudom, hogy az államvasútat mintegy 5 kilométer hosszúságban sokszor veszélyezteti, úgyszintén a kö-aútat is. Éppen ezért, mihelyt az első bécsi döntés megtörtént és ez az egész a Ronyvával kapcsolatos rész Magyarországhoz visszakerült, már elrendeltük a tervek elkészítését. Ezek el is készültek. De nemcsak elkészültek ezek a szabályozási tervek, hanem ezeket már jóvá is hagytuk. En elismerem és érzem a dolog sürgősségét és közérdekű voltát, (Helyeslés jobb felől.) A vízitársulat, ahogyan én tudom, négy-öt év alatt vette tervbe és szeretné eTit a folyót szabályozni. Erre azonban elég nagy összeg, mintegy 2—2*5 millió pengő szükséges, mint ahogyan ezt képviselőtársunk is említette. Belátva a dolog sürgősségét és szükségességét, erre a célra már a folyó évben is 180.000 pengőt bocsátottam rendelkezésre. (Helyeslés a jobboldalon.) A jövő évben a'zonban és a következő években évi 240.000 pengőt szánok erre a célra. (Élénk éljenzés a jobboldalon.), még pedig ebből 160.000 pengőt segélyképpen és 80.000 pengőt kölcsönképpen gondoltam a társulat rendelkezésére bocsátani. (Taps a jobboldalon.) A szükséges összeg többi részét azután a társulat hitelművelet útján szerezheti meg. Erre nézve a társulattal már nagyjából meg is állapodtunk. Ugyancsak meg kell emlékeznem még arról is, hogy abba a nagy vízi beruházási tervbe, amely — amint a költségvetési beszédemben is említettem — már szintén elkészült ugyan, de a fedezet még nincs meg rá, tehát még nem tudom benyújtani, szintién felvettük a Ronyya teljes szabályozását. Ha ez a vízi beruházási terv megvalósításra kerül, mielőtt még ez a folyó szabályozást nyerne, — mint ahogyan remélem is, hogy a közeli jövőben mégis csak sikerülni fog erre a megfelelő fedezetet törvényhozás útján biztosítani — abban az esetben a még hátralévő munkákat ennek keretében fogjuk elvégezni, vagyis a költségeket egészen átvállaljuk. Kérem a válaszom szíves tudomásuvételét. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Felteszem a kjérdést, méltóztatnak-e a földmívelésügyi miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következnék Közi Horváth József képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, amelynek elmondására azonban a képviselő úr halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért halasztást megadja. Következik Jurcsek Béla képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úr hoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. (Matolcsy Mátyás: Miniszterbuktató beszéd!^ Zeöld Imre Péter jegyző (olvassa): »Inter pelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszterhez a zsidó haszonbérletek tárgyában. 1. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a gazdasági albizottságok most a zsidótörvény végrehajtása idején is több haszonbérletet hagytak jóvá? 2. Hajlandó-e a miniszter úr, s ha igen, milyen intézkedéseket szándékozik tenni a ülése 19 ki november 26-án

f szerdán. 83 zsidó haszonbérletek megszüntetése tárgyában?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a sző. Jurcsek Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megbocsátani, hogy ismét zsidókérdést hozok ide a t. Ház elé. {Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — vitéz gr. Teleki Mihály: Ez aktuális!) Sajnos, ez állandóan viszatérő kérdés, (vitéz gr. Teleki Mihály: Ügy van! Ez a hiba)) De nem is any nyira a zsidókérdés érdekel bennünket, mint az a gátló visszahatás, amelyet a zsidóság itteni térhódítása és szerepvállalása a magyar társadalomra, a magyarság terjeszkedésére és fejlődési lehetőségeire gyakorol, (vitéz gr. Teleki Mihály: A suttogó propagandisták!) Amikor az egész közéletben és az egész társadalom életében látjuk az elkülönülés utáni vágyat, amikor éppen a legutóbbi időben rokonszenvvel láttuk az ifjúságnak olyan értelmű tüntetését, hogy a zsidókat a maga soraiból teljesen el akarja különíteni, amikor állandóan halljuk, hogy miként kell a zsidókat különféle megjelölő foltokkal magunk közül elkülöníteni, akkor sajnálatos módon egyes intézmények és egyes emberek nem akarják megérteni ennek a kornak követeléseit. (Matolcsy Tamás: Elég szomorú!) Amikor ilyen közhangulat van, amikor törvényt hoztunk, hogy a magyar fajtát meggyalázni nem szabad és aki meggyalázza, azt fajgyalázásért ítélik el, akkor még mindig vannak olyan földbirtokosok, akik földjeiket zsidóknak adják haszonbérbe és ezzel a.magyar földet meggyalázzák. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Igaza van! — Matolcsy Mátyás: Sokan vannak!) T. Képviselőház! Én kimerem itt jelenteni azt, hogy aki a földjét haszonbérbe adja, az nem szerelmese a magyar földnek, (Maróthy Károly: Sőt elárulója!) az a magyar földben csak árucikket lát, jobban mondva jövedelmi forrásnak tekinti, ha pedig valaki zsidónak adja haszonbérbe a földjét, (Baky László: Azt nyugodtan mondhatjuk hazaárulónak!) igazán nem tudom, miért kell bármiféle kisajátítástól is kímélni a területeit. Ugyanakkor kérdezem a földmívelésügyi miniszter urat, van-e tudomása arról, hogy azokon a területeken kívül is történtek haszanbérbeadások, amelyekről természetesen tudomással bír, mert hiszen a földmívelésügyi minisztériumban kerül jóváhagyásra ezeknek az ügyeknek egy része (Kölcsey István: Nem mindegyik!) és itt jóváhagyásra került 1939 óta is 34.900 hold. (Maróthy Károly: Mennyi?) 34.900 hold. Ebből 15 percentet kisbérletbe adtak le és az így fennmaradt 30.600 katasztrans holdból is időközben vissza adatott 12.600 katasztrális hold. Meg kell tehát állapítanom, hogy a földmívelésügyi minisztérium illetékes osztálya mindent elkövet arra vonatkozólag, hogy a zsidó bérlőket, amennyire lehet, visszaszorítsa. Ugyanakkor meg kell azonban állapítanom azt is, hogy a vármegyei gazdasági albizottságok a saját hatáskörükben is intézkednek és hagynak jóvá zsidó bérleteket. (Kölcsey István: Ott vannak hibák! — Zaj a jobboldalon. — Kölesey István: Itt van sok hiba!) Kérdem a miniszter urat, van-e tudomása erről, óhajt-e és milyen módon óhajt ezzel fo:; lalkozni és hajlandó-e a miniszter úr és írtilytn intézkedéseket szándékozik tenni, hogy a zsidó 11*