Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

72 Az országgyűlés képviselőházának 225. telem meg, méltóztassék az igen 1 kultuszminiszter úr a maga tekintélyének megerősítésére is odaJmtni, hogy a filmügyek egyetlenegy minisztériumba, a kultuszminisztériumba koncentrál tassanak (Gr. Festetics Domonkos: Nem Wlassics kezébe!) és a felügyeletet ne ötféle, hanem egy irányban gyakorolják, azután pedig gondoskodjék arról, hogy miután minden hatalom ebbe» az ügyben az ő

: kezébe került, a »Lángok«-at messze meghaladó magyar kultúrfilmek hirdessék az ország dicsőségét odakint, és hirdessek idebent az országban a magyar nyelvet és a magyar nyelv szépségeit. (Éljenzés és

r taps a ssélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak. Következik Maróthy Károly képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a interpelláció szövegét felolvasni. Zeöld Imre Péter jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz a köz- és magánalkalmazottak drágasági és családi pótlékának rendezése tárgyában. 1. A m. kir. pénzügyminiszter úr ismeri a közalkalmazottak és magánalkalmazottak napról-napra súlyosbodó, tarthatatlan helyzetét. Ezért kérdezem: 2. Hajlandó-e törvényhozási intézkedéssel olyan drágasági segélyt biztosítani a fixfizetéses alkalmazottaiknak, hogy ezzel a drágaságot számukra elviselhetővé tegye? 3. Hajlandó-e különösen a családi pótlékot véglegesen rendezni és kiterjeszteni? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Kép viselőiház! Nem pártpolitikai, sőt egyáltalán nem politikai kérdést hozok a Ház elé, hanem egy olyan: kérdést, amelyben, azt hiszem, a képviselőház minden oldala nagyjából egyetért. A köztisztviselőknek és a drágaságnak egymáshoz való viszonyát, a köztisztviselők nehéz helyzetét hozom ide a Ház elé. T. Ház! Hivatkozom arra, hogy a pénzügyminiszter úr a bizottságban ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy a kérdést igenis meg akarja oldaini,'mégpedig olyképp, hogy a fősúlyt a családi pótlék emelésére kívánja helyezni, az alsóbb kategóriákban pedig bizonyos kiegyenlítést fog elvégezni. Azt hiszem, ez a pénzügyminiszteri nyilatkozat mindnyájunkat megnyugtat, mert hiszen természetes dolog az, hogy ha valakinél emelni kell a fizetést, ha valami segítséget kell nyújtani, elsősorban is a sokgyermekes családapa szorul rá. Ebből a szempontból tehát a miniszter úr nagyon helyesen, megnyugtatóan válaszolt. A helyzet azonban úgy áll, hogy egyébként is igazságtevéssel tartozunk mi a sokgyermekes köztisztviselőcsaládapáknak, mert eddig nem jutalmaztuk meg Őket, nem adtuik meg nekik azokat a lehetőségeket, amelyeiket meg kellett volna adni. Félek azonban, hogy ez a megoldás nem fogja oda juttatni < a köztisztviselőket, hogy a drágaság és a saját fizetésük közt fennálló nagy különbséget ki tudják küszöbölni. T. Képviselőház! Minnyájan tudjuk, hogy a családi pótlék fejenként 18 pengőt tesz ki, de nem tudjuk azt, hogy vájjon a költségvetésben, ez a családi pótlék mennyit tesz ki, hányadrészét teszi ki az összes illetményeknek. Itt a kezemben a fősommázat. E szerint a következőiképpen áll a helyzet. Az 1942. évi előirányzatban a személyi járandóságok öszszege kitesz 881 millió pengőt. Ebből családi ülése 194-1 november 26-án, szerdán. pótlék az aktív tisztviselőknél 55 millió pengő. Az eredmény tehát az, hogy az Összes illetményeknek 6%-a mindössze a családi pótlek. Most méltóztassanak megnézni a nyugdíjasokat. Az 1942. évi előirányzatban a nyugellátásoknál a főösszeg kitesz 392 millió pengőt, ebből családi pótlék mindössze 15 millió, ami tehát az üsszes járandóságnak mindössze 4%-át teszi ki. Belehelyezve az igen t. pénzügyminiszter úr megoldási tervezetébe ezeket a számokat, azt látjuk, hogy ha a pénzügyminiszter úr száz százalékkal emelné fel a családi pótlékot, amit nem hiszek, akkor az aktív tisztviselőknél csak 6%-kai, a nyugdíjasoknál csak 4%-kai emelnék fel az illetményeket. Természetesen ennek mi a konzekvenciája? Az a konzekvenciája, hogy ez semmiesetre sem elegendő megoldás, mert hiszen a kérdés úgy áll, hogy a Statisztikai Hivatal kimutatása szerint 1933 január hava óta ez év augusztusáig 97-2 indexszámról 150 indexszámra szállt fel á drágulás és augusztus óta még további nagyobb százalékkal emelkedett. Helyesnek tartjuk azt a tervezetet, hogy a családi pótlékot emeljük fel, de ugyanakkor ki kell jelentenünk, hogy ez nem elegendő, e mellé drágasági pótlékot is kell adni, mégpedig a gyermekek számának megfelelő emelkedő tendenciával. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) A másik dolog az, hogy a családi pótlék — mint méltóztatnak látni — aránylag nagyon kevés. Méltóztassék csak megnézni a költség; vetés idevonatkozó részeit. Amikor a családi pótlékok a nyugdíjasoknál és az aktív tisztviselőknél összesen csak 55 millió pengőt tesznek ki, ugyanakkor az egyéb pótlékok 76 millió pengőnyi összegben szerepelnek, a lakáspénz pedig kitesz 105 millió pengőt, tehát a családi pótlék fele a lakáspénznek. Méltóztatnak ebből látni, mennyire hátra vagyunk a családi pótlékkal. T. Ház! Második észrevételem az, hogy a pénzügyminiszter úr által idehozott megoldási forma nem megfelelő. Itt mélyebben kell belenyúlni a kérdésbe. A helyzet ugyanis az, hogy bérmennyire kevés is a tisztviselők fizetése és nyugdíja, a nyugdíj globálisan mégis igen hatalmas tételt, majdnem 400 millió pengőt tesz ki. Mi ennek az oka?' Az, hogy amikor nyugdíjrendszerünket megállapították, az emberi életkor még sokkal alacsonyabb volt. Az"óta az életkor — hála Istennek — meghosszabbodott, így mindaz a számítási mód felborult, amelyhez nyugdíjrendszerünk megállapítását fűztük. így az egész kérdés új rendezésre szorul. Egy harmadik megállapításom az, hogy valamiképpen át kell dolgoznunk a családi pótlék egész rendszerét. Legutóbb a pénzügyminiszter úr 6—6 pengővel emelte ugyan a családi pótlék összegét a feleségnél és harmadik gyermeknél. Ez az emelés azonban nem arányos, mert méltóztassanak arra gondolni, hogy egy gyermektelen házaspár esetén az emelés 6 pengőt jelentett, egy hatgyermekes családnál ugyancsak 6 pengőt, ami tehát azt jelenti, hogy a gyermekek száma szerint elosztva ez az emelés mindössze 1 pengőt tett ki. Ez a megoldás tehát helytelen. Be van itt más baj is. Ha a feleségnek bármilyen néven nevezendő keresete van, elveszíti az utána járó családi pótlékot. Ez semmiképpen sem helyeselhető intézkedés. Mert méltóztassanak arra gondolni, hogy ha egy va&úti bakter felesége eljár mosni, már nem kapja meg a családi pótlékot, pedig esetleg