Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-236

Az országgyűlés képviselőházának 236. ról, hogy a szülőnők részére a klinikákon és kórháziakban nem áll megfelelő számú ágy rendelkezésre! Módjukban van-e a miniszter uraknak in­tézkedni, hogy ez a családvédelmi szempontból súlyosan 1 kifogásolható helyzet a szülészeti kli­nikák használaton kívül lévő ágyainak hasz­nálatba való helyezésével, a kórházak szüle szeti osztályainak kibővítésével, szülőotthonok felállításával és a betegbiztosító intézeteknek szülészeti osztályok létesítéséire való kötelező sével minél előbb megszűnjék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! A család­védelmi feladatoknak egyik legfontosabbika az édesanya és a csecsemő védelme. Tudott dolog, hogy ezen a téren az elmúlt esztendőkben a kormányzat már szép eredményekre tekinthet vissza, mégis meg kell állapítanunk, hogy az eddig történtek nem elegendők. (A közvélemény is egy-egy alkalommal, amikor az újságok ha­sábjain megjelennek a Ihírek, hogy az édes­anyák az utcán szülnek, megdöbben és köve­teli, hogy minél előbb történjenek intézkedések abban az irányiban, hogy minidén szülő édes­anya, aki kórháziba, klinikába be akar jutni, ott ágyat kapjon. Budapesten és környékén eb­ben a tekintetben látszólag legszomorúbb a helyzet. Azért mondom, hogy látszólag, mert azokat az eseteket, amelyek itt történnek, az újságok megírják és a közvélemény tudomást szierez róluk. Sajnos, vidéken sem jobb a hely­zet, mert hiszen vidéken még kevesebb a kór­ház, még kevesebb a lehetőség arra, hogy az édesanyák a szülés lefolytatására kórházba ke­rülhessenek. Pedig vidéken a szegény munkás­és paraszt édesanyák még inkább rászorulná­nak erre a sok gyerek mellett, mint a buda­pestiek és a budapestkörnyékiek. Ha az/ okokat keressük, azt látjuk, hogy klinikáinkon a múlt­ban volt egy csomó ágy, amelyeket nem lehe­tett használni azért, mert megfelelő fedezet nem állt rendelkezésre. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Az utóbbi időiben ezen a téren már ja­vulást látunk. Mégis azt kell kérnem a köz­vélemény megnyugtatása végett a miniszter úrtól, adjon felvilágosítást arról, megtörtént-e már minden, hogy a klinikák teljes befogadó­képességükkel rendelkezésre álljanak a szülő­nőknek, azonkívül nincs-e lehetőség és mód arra, hogy; a szülészeti' klinikák ágyainak szá­mát növeljék? Többi kérdésem, illetőleg kérésem a bel­ügyminiszter úrhoz szól, mint akihez a köz­egészségügyi kérdések elsősorban tartoznak. Szakemberek által megállapított tény, de a közvélemény által is ellenőrzött és tudott dolog, hogy kórházainkban a szülészeti osztá­lyok nem tudnak megfelelni a keresletnek. Ugyancsak ilyen köztudott dolog és a közvé­lemény meglehetősen felháborodottan tár­gyalja, hogy biztosító intézeteink adnak ugyan szülési segélyt, megadják a lehetőséget arra. hogy a biztosítottak vagy feleségeik bejuthas­sanak a kórházba, utólag^ megfizetik azt az összeget, azonban egyszerűen az a tény, hogy ezek nely hiányában nem tudnak bejutni a kórházakba. Azért az lenne a kérésem a mi­niszter úrhoz, mint ezeknek az intézeteknek ülése 19hl december 17-én, szerdán. 575 felügyeleti hatóságához, szorítsa rá ezeiet a biztosító intézeteket arra, hogy kórházaikban, vagy azoktól függetlenül is szülészeti osztá­lyokat, illetőleg szülőotthonokat állítsanak fel. Egyébként is szükséges lenne az országban, esetleg az Oncsá.-val vagy a zöldkereszttel kapcsolatosan azokban a városokban, illetőleg nagyobb községekben is, ahol nincs kórház, kisebb, öt-tíz ágyas szülőotthonokat felállítani és az édesanyák rendelkezésére bocsátani. Tisztelettel kérem, — és azt hiszem, ebben egyetért velem az egész Ház, — hogy ezen a téren történjenek minél előlblb olyan intézke­dések, amelyek lehetővé teszik, hogy egyetlen édesanya se legyen kénytelen az utcán szülni, miközben egyik kórházból a másikba vánszo­rog és nem tud felvételt nyerni; hogy egyetlen magyar csecsemő se haljon meg azért, mert nem állott kórház vagy szülőotthon az édes­anya rendelkezésére. Amikor ezt kérem, nem akarok hivatkozni ennek szükségességére, mégpedig' nem akarok hivatkozni azért, mert bizonyos vagyok abban, hogy a kormányzat is látja ennek szükségességét és 'hamarosan előteremti majd azokat az összegeket, ame­lyek a szülészeti klinikák kibővítésére sa kórházak szülészeti osztályán az ágyak szá; mának szaporítására szükségesek, és megteszi az intézkedéseket abban az irányban, hogy a biztosító intézetek is gondoskodjanak arról, hogy biztosítottjaik részére megfelelő szülé­szeti osztályok, illetőleg szülőotthonok állja­nak rendelkezésre. Elnök A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter úr kíván válaszolni. lTóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! A legteljesebb mértékibeni osztom az interpelláló képviselő úr felfogását a tekintetben, hogy a szülőnőknek és az új­szülött csecsemőknek, a magyar jövő hordo­zóinak a sorsát a legnagyobb szeretettel, a legnagyobb gonddal kell figyelnünk és gon­doznunk. Ennélfogva azt is helyeslem, amit javasolt és mondott, hogy minél több szülő­hely biztosíttasséík a magyar anyáknak, akik ma bizony néha abba a helyzetbe kerülnek, illetőleg kerültek a közelmúltban, hogy nem tudtak elhelyezést kapni a klinikákon és kór­házakban. Történtek azonban — ahogyan a képviselő úr is említette — intézkedéseik ré­szemről, hogy a klinikai, és a bábaképzőinté­zeti szülőhelyek száma szaporíttassék. Ezek tartoznak az én hatáskörömbe; a kórházakról a belügyminiszter úr van hivatva nyilatkozni, de úgy tudom, hogy ő is szaporította a szülő­helyek számát bizonyos mértékben. A helyzet az, hogy 1939-ben — pénzügyi okokból az 1930 táján bekövetkezett pénzügyi leromlás következtében az ágyak létszáma az összes intézményeknél leszállíttatván — a szülészeti klinikákon 558, a bábaképző in­tézetekben pedig 300 volt, vagyis össze­sen 858 ágy állott rendelkezésünkre* Ezzel szemben 1942-be , n ugyanezeken a klinikákon 786 lesz a szülőágyak száma és 455 a bába­képző intézetekben, vagyis ez a szám 858-ról felemelkedett 1241-re. Ma a klinikák közül mindössze a debreceni szülészeti klinikán áll még 40—44 ágy számára helyi rendelkezé­sünkre; azonban ott nem kívánták az ágyak számának ilye» mértékű emelését, mert a je­lenlegi létszám kielégíti az igényeket. Ehhez a sízámhoz járul még a kolozsvári 135 ágy, mint ahogyan a bábaképző intézeti létszámban bennefoglaltatik a nagyváradi 75 ágy. Ujab­ban a Székelyföldön óhajtok egy bábaképző 79*

Next

/
Thumbnails
Contents