Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-236

556 Az országgyűlés képviselőházánoyk 23 felekezetet az eddigi jogállásával szemben törvényesen elismert vallásfelekezetnek nyilvánítja. Hogy a bevett egyházak és a törvényesen elismert íviallásfclekezetek között mi a különbség, azt nem kell külön ismertetnem, a törvényjavaslat általános indokolása eat pontosan és szabatosan megmondja. Azonban mégis rá kell mutatnom arra, hogy a bevett egyházak mai jogállásának alapja az a szoros belső kapcsolat, amely a magyar állam és a keresztény vallás között évszázadok óta fennáll. A bevett egyházaknak történelmi előjogaik vannak, amit semmi körülmények között sem mondhatunk el az izraelita vallásfelekezetekről. A keresztény egyházak a történeti fejlődés folytán szoros közjogi kapcsolatban vannak az állammal. Ezit a szoros belső kapcsolatot az izraelita vallásfelekezet és a magyar állam történeti múltja között hiába keressük, megtalálni nem fogjuk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Éppen azért csodálkoznunk kell a mag3~ar törvényhpzásnak fél évszázaddal ezelőtt tett azion a lépésén, amellyel az izraelita vallásfelekezetet bevett vallásfelekezetnek nyilvánította és ezzel a történelmi egyházak mellé, mint azokkal egyénrangú vallást, történelmi vallássá avatta és mindazokat a kiváltságos közjogi előjogokat biztosította neki, amelyeket addig csak a történeti múlt hosstzrú fejlődésének eredményeképpen az állammal szoros közjogi kapcsolatban álló keresztény egyházak élveztek. Itt visszapillantást kell vetnem az 1895. évi XLII. te. parlamenti, de főképpen főrendiházi tárgyalására. lAia 1895:XLII. tc-nek a képviselőházi elfogadása az akkori liberális szellem mellett igen könnyen ment (Mozgás a baloldalon.), sőt a szónokok közül többen feldicsérték az izraelita hitfelekezetet és annak tagjait. (Rapcsányi László: Még ma is elég sokan dicsérik!) A főrendiháa azonban, ahol a liberális szellem nem tudott olyan mély gyökeret verni, két ízben is elutasította a recepciós javaslatot és még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadta el. Harmadízben is csak úgy került sora javaslat elfogadására, hogy az uralkodó a javaslat harmadszori tárgyalása előtt hét új főrendiházi tagot nevezett ki, ami által biztosítottnak látszott a javaslat melletti többség megszerzése. Ennek ellenére 107 szavazat esett a javaslat mellett és 107 ellene, úgyhogy csak elnöki szavazattal dőlt el a javaslat főrendiházi sorsa A részletes tárgyaláson is volt szavazategyenlőség és akkor is az elnök szavazata döntött, Éppen ezért kell csodálkoznunk az akkori tör vényhozáson, hogy látva a főrendiház többszöri merev elutasító állásfoglalását, miért nem elégedett meg az izraelita vallásfelekezetnek törvényesen elismert vallásfelekezetté való nyilvánításával. Ha ezt teszi, akkor is teljesen kielégítette volna mind a vallás- és lelkiismereti szabadságnak, mind pedig a polgári jogegyenlőségnek minden alapkövetelményéi;, Az 1895:XLII. te. hatálybalépésétől kezdve az izraelita vallásfelekezet élvezte ezt a kiváltságos jogállást és mindazokat az előnyöket, amelyek az állammal fennálló szorosabb közjogi kapcsolatából származtak. Az 1938. évtől kezdve azonban a különböző törvényalkotások folytán az izraelita vallásfelekezet tagjainak jogi helyzete lényegesen megváltozott, éppen ezért magának a vallásfelekezetnek a mai kiváltságos helyzetét is meg kell változtatni, mert nem lehet a vallásfelekezetet eme kiváltságos helyzetében meghagyni akkor, amikor '. ülése 19Al december 17-én, szerdán. tagjainak jogi helyzete megváltozott. Az Í938. évi XV. te, a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló törvény, az 1939:IV. te, a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvény, továbbá az 1941 :XV. te. mind kimondja, hogy a zsidó fajhoz való tartozás egyik ismertető jele az izraelita hitfelekezethez való tartozás. Ezeknek a törvényeknek pedig mindegyike a zsidó faj tagjainak, tehát az izraelitáknak a jogait mind magánjogi, mind közjogi téren fokozott mértékben korlátozza, sőt hellyel-közzel meg is szünteti. Az 1941. évi XLVII. te az izraelita hitfelekezetnek magának, mint vallásfelekezetnek a felsőházi képviseleti tagságát szünteti meg. Ezeknek a törvényes rendelkezéseknek következtében tehát az izraelita vallásfelekezet minden tagjának a íogállása lényegesen megváltozott. Alanyi jogaik mind közjogi, mind magánjogi téren a többi magyar állampolgárok hasonló jogainál szűkebbek lettek, sőt több vonatkozásban teljesen megszűntek. Ezzel szemben maera az izraelita vallásfelekezet továbbra is birtokában maradt annak a kiváltságos jogállásnak, amely csak a bevett egyházakat illeti meg. Belső elvi ellenmondás van abban, hogy olyan vallás felekezet élvez a vallásfelekezetek számára megállapított legelőnyösebb és kiváltságos közjogi állást, amelynek tagjait az állampolgári jogok és a magyar magánjosr tekintetében kevesebb illeti meg, mint a többi magyar állampolgárokat. Természetesen ebből a belső elvi ellen mondásból gyakorlati következetlenségek is származtak, mint például az, hogy az izraelita vallásfelekezet lelkészei a magyar államtól jövedelemkiegészítő államsegélyt kaptak ugyanúgy, mint a bevett keresztény egyházak lelkészei, hogy az izraelita vallásfelekezet a községi háztartások terhére aránylagos támogatásban részesül, ha a község valamelyik keresztény egyházat vagy annak iskoláit és intézményeit segélyezi, és az államháztartásban is gondoskodni kellett az izraelita vallásfelekezetnek és intézményeinek segélyezéséről. Ezt a visszásságot, vagyis a gyakorlati következetlenséget és a vele járó belső ellenmondást a Ház legtöbb tagja már régen átérezte és a kultusztárca költségvetésének tárgyalásakor mind a múlt évben, mind pedig az idén is felmerült az a kívánság, hogy az izraelita hitj felekezet támogatására előirányzott összegeket törölje a Ház a költségvetésből. Ez mindenesetre változtatott volna az izraelita hitfelekezet helyzetén, azonban csak félmegoldás lett volna, mert csak az anyagi támogatást vonta volna meg, egyébként még mindig meghagyta volna az izraelita vallásfelekezetet ugyan abban a kiváltságos helyzetben, amelybe az 1895. évi XLII. te emelte. Aza rendezés viszont, amelyet a jelen törvényjavaslattal végezünk, a keresztény vallások mellett második helyre helyezi az izraelita vallásfelekezetet, tehát mind közjogi, mind pedig gazdasági szempontból rendezi a kérdést azzal, hogy a bevett vallásfelekezetek közül kiveszi és csupán törvényesen elismert vallásfelekezetnek nyilvánítja. Ez a szabályozás megszünteti azt az elvi ellenmondást, amely az izraelita vallásfelekezet és tagjainak jogi helyzete között fennáll, de a magyar nemzet jogrendjének évszázados elvét, a vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság elvet nem sérti,