Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-235
538 Az országgyűlés képviselőházának 2S5. merni. A mai időkben lehetnek belpolitikai hibák, lehetnek más tére*a is kifogásolható dolgok, de mindennek el kell tompulnia ama nagy eredmények mellett, amelyeket a kormány kiváló és helyes külpolitikai vezetésével elért. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Hálával tartozom a névtelen magyar katonáknak is, akik a legkisebb áldozattal és a legkevesebb rombolással érték el ezeket a fényes eredményeket. (Ügy van! Ün\i van! Taps.) T. Ház! Én az utóbbi időkben tartózkodtam attól, hogy bármilyen nemzetiségi kérdésben itt felszólaljak. Nem akartam, hogy egyesek ezt esetleg az ő politikai mentalitásuknak megfelelően állíthassák be. Természetesen a mai örömünnen alkalmával sem szabad ennek megtörténnie. Mégis úgy érzeiin. ki kell jelentenem, hogy amidőn az első öröm-napokban lementem az én -otthonomba, az örömkönnyek mellett ürömcsöppeket is láttam. 23 év sátáni, ördögi munkán8 szomorú eredményeket hozott. (Meskó Zoltán: Ügy van!) Az öröm és bizalom helyett sok tekintetben hidegséget és bizalmatlanságot láttam. Ezt a bizalmatlanságot megszüntetni elsősorban kötelessége és törekvése valamennyiünknek, (Ügy van! Ügy van!) Meg vagyok győződve róla, hogy a kormányzat az ő nagyon helyes politikájával, a földbirtokpolitikával, de kisebbségi politikájával is el fogja ezt érni. Különösen fel kell hívnom a kormány figyelmét arra, hogy Bácskában vannak ma is járások, mint a zamhotri, apatini, hódsági, újvidéki, kulai, palánkai és titeli járások, ahol a magyarsággal szemben a kisebbségek nagy többségben vannak. Ebből a szempontból feltétlenül helyes, szükséges és fontos az, hogy ezeknek a járásoknak élére olyan férfiak kerüljenek, akik államhűségük és magyarságuk mellett a nép anyanyelvét is bírják és megértik, hogy ezt a népet, amely 23 év alatt államhűségében megingott, visszavezessék oda, ahol atyáik annak idején voltak. (Taps a jobboldalon és középen.) T. Ház! Engem, aki a magyar törvényhozásnak talán legrégibb tagjai kosé tartozom, mert már a magyar nemzetgyűlés idejében is itt voltam, a Bácskából idejött sváb fiút. Tolna megye magyar többsége küldött be ide. (Taps a jobboldalon és középen.) Ügy érzem, ki kell kiáltanom a mai örömünnepen bácskai rokonaim és atyafiaim felé: nézzétek ezt a különbséget, mit értünk mi el Szent István birodalmában, és mit értetek ti el ott Jugoszláviában 23 év alatt?! (Ügy van a jobboldalon.) Midőn a feltámadás szent hetében vidéki otthonomban hallgattam a magyar rádiót s midőn a magyar rádió a reggeli órákban bemondta a Legfőbb Hadúr hadparancsát, hogy: magyar honvédek és katonák, előre a deli ezeréves történelmi határokra! örömkönny csillogott a szememben. S midőn utána a magyar rádióban felcsendült a magyar dallam arról a szülőföldről, ahonnan »mint gyermek ment el és mint meglett férfi tért vissza«, akkor én, Bácska fia, hőn óhajtom, hogy midőn ma egyesülünk, Bácska népe erezze azt, ho2-y: ez az a föld, ahol élnünk és halnunk kell. (Élénk éljenzés a jobboldalon.) A törvényjavaslatot Örömmel elfogadom. (Taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Szólásra következikT ülése 1941 december 16-án, kedden. Boczonádi Szabó Imre jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Ház! Első gondolatom az Egek Urához szól, aki meghallgatta minden magyar imádságos fohászát és megjutalmazta a magyar becsületet, a m agyáig önfeláldozást, a magyar kitartást. Hálatelt szívvel gondolok Magyarország kormányzójára (Élénk éljenzés és taps. — A Ház tagjai helyükről felállva hó dóinak a kormányzónak.), akinek bölcs és előrelátó, céltudatos országlása lehetővé tette, hogy ma mi ezzel a törvényjavaslattal itt foglakozhassunk. A teljes elismerés hangján szólok a kiváló politikai vonalvezetésről (Taps a joboldalon.), mert csakis ez tette lehetővé, hogy nagy tengelybaráta : nk segítségével, de elsősorban és mindenekelőtt tettrekesz, harcrakész honvédségünk beavatkozásával (Élénk éljenzés és taps.) ezt a területet visszaszereztük; mert azt a tévhitet és azt a kishitűséget egyszersmindenkorra el kell oszlatni, hogy mi esetleg csak ajándékba kapunk valamit. Ha nincs itt egy tettrekész, elszánt magyar honvédség, ha nincs itt céltudatos nemzeti haderő, ha nines itt egy vérünkből való kormányzó, ha nincs itt egy teljesen magyar vonalvezetés, akkor nem tartanánk ma ott, ahol tartunk. (Ügy van! Ügy van!!) Mélyen t. Ház! A szeretet, a hála érzetével kell gondolnom azokra, akik 22 év keserves rabságát végigszenvedve, hűek maradtak a nemzeti gondolathoz, hűek maradtak minden szenvedés ellenére a magyar hazához. Ezeket illeti meg elsősorban a nemzet elismerése, de őket is megelőzi azon áldozatok emlékének tiszteletbentartása, akik vérüket ontották ezeknek az országrészeknek visszaszerzéséért. Mélyen t. Képviselőház! Magam is bácskai vagyok, így kettős az örömöm, amikor ezt a törvényjavaslatot megszavazhatom; de éppen ezért, mt;rt bácskai vagyok, úgy érzem, lelkiismereti kötelességem felemlíteni, hogy ez a visszaszerzett Bácska, amelyről ma többek közt az én igen t. barátom és képviselőtársain, Klein Antal mint nemzetiségi vármegyéről emlékezett meg, a tatárjárás idején színtiszta magyar vármegye volt. A mi őseink az európai műveltségért, Európa kultúrájáért, a keresztért és a kereszténységért áldozták fel magukat. 1526 ban Szülejmán császár erre vette útját, felégetett, felperzselt mindent és a Duna—Tisza közén 400 ezer magyar pusztult el. Csak a zentai győzelem után szabadult fel ez a vidék a török járom alól, akkor telepítették ide az első szerbeket és bunyevácokat, akik a török elől menekültek és itt otthonra találtak. Sohase felejtsék el, hogy menekültek voltak és mi magyarok adtunk nekik szállást, meleg otthont. (Ügy van! a középen.) Ugyancsak Mária Terézia és II. József alatt telepítették le itt a németeket, akik szintén meleg szeretetre, otthonra és bőséges ellátásra találtak éhben az országban. A későbbi idők folyamán jöttek csak be, a múlt század folyamán a tótok és a németeknek egy része. Ugy érzem, hogy ebben az ünnepélyes rjillanatban kötelességem kijelenteni, hogy nekünk, bácskaiaknak valamennyiünknek testvéri egyetértésben kell odalent élnünk, hűséggel a magyar hazához és sohasem szabad senkinek sem megfeledkeznie arról, milyen jót tett velük ez a magyar nemzet a múlt századokon át. Ne feledje senki egy pillanatra sem, hogy mit köszönhet a magyar nemzet lovagiasságáliak és ha erre gondol mindenki, akkor meg-
