Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-235

Az ország gyűlés képviselőházának 235. ülése 19 U december 16-án, kedden. 533 nyitották mes: a déli magyar kaput. (Ű.ov van! Úgy van!) Most, amikor a Délvidék egy részének visszatérését ünnepeljük, az első követelés, amelyet a kormánnyal, szemben támasztunk, az,-'.hogy helyezze vissza a magyarságot ezen az ősi földön őt megillető jogaiba. (Élénk helyeslés és taps.) Mivel a bukovinai magyarság hazatelepítésével ezen : a téren olyan kezdeményező léoést láttunk, amely a maga nemében párját ritkítja, ez könnyűvé teszi számomra azoknak az intézkedéseknek a jóváhagyását és annak a felhatalmazásnak a megadását, amelyeit a m, kir. kormány a parlamenttől kér. T, Ház! Ha valaki, úgy mi erdélyi képviselők át tudjuk érezni azoknak örömét, akik a most tárgyalás

1 alatt álló törvényjavaslattal ismét magyar állampolgárokká válnak. Több mint két évtizeden keresztül mi is az ő sorsukban osztoztunk. Ugyanaz a hatalmi szövetség, a kisantant fogott össze nemcsak Magyarország, hanem a magyar kisebbségek ellen is. A módszerek is ugyanazok voltak: előbb szegénnyé kell tenni a magyarságot, hogy azután göröghitűvé és szlávvá vagy románná lehessen tenni. Ez a nemzetiségi ..p'olitika. meggyőződé sem szerint, n&mcsaik a magyarság, hanem fíuxópa ellen is irányult, mert a nyugati kultúrkörből akarta kikapcsolni azt a magyar népet, mely a Szent Korona adományozása óta oda tartozik. (Úgy van! tjyy van!) Azt hiszem, nem túlzok, lia azt mondom, hogy a kisebbségi jogok ilyen értelmű »védelmét« Jugoszlávia vitte a legnagyobb tökélyre, a kisebbségi magyarság sorsa, itt süllyedt a legmélyebbre. Annál nagyobb \ szeretettel várjuk a délvidéki magyarság kénviselŐit a magyar parlamentbe. .1'jijjenek és' állítsák a megpróbáltatások alatt szerzett . tapasztalataikat a megnagyobbodott magyar haza szolgálatába! (Éljenzés és taos <i jobboldalon.) < • A délvidéki képviselők behívása és a többi visszacsatolt rész • képviselőinek kiegészítése után 126-ra emelkedik majd a Házban azoknak a száma, akik a kisebbségi harcot végigharcolták. (Éljenzés jobbfelől.) így a Ház tagjainak majdnem egyharmadrésze behívott képviselő lesz. Vannak, akik itt alkotmányjogi aggályokait emlegetnek, bár mindenki belátja, hogy a választásokat a visszatért részekéin a mai háborús időkben lebonyolítani nem lehet. A parlamentarizmus azonban mindenütt, ahol még megvan, átalakulóban van ö, ezt az átalakulást nálunk nem külföldi mintára, belső forradalom, hanem az elszakított területek visszatérése végzi majd éli .., Az.ellen sem lehet kifogás, hogy ,.a behívottak között ne csak a politikai, hanem a gazdasági, társadalmi és kulturális élet vezető egyéniségei is helyet çfoglaljanak; hiszen az európai fejlődés a liberális, értekemben vett politizálást mind szűkebb térre szorítja és helyette a szakemberek építő munkája irányítja a nemzetek életét. Abban azt hiszem 'mindnyájan egyetértünk, hogy a behívások alapja csak a kisebbségi sorsban A^égzett munka lehet., fÁltalános helyeslés.) Ha ez. a munka még azzal is társul, hogy az illetőt ellenzéki vonalon beválasztották valamely utódállam törvényhozó testületébe, ez & körülmény, nézetem, szerint, van olyan értékes, mint a csonka hazában valaki irányában megnyilvánult választási közbizalom. (Ügy van! Ügy ,van!) Fogadjuk tehát szeretettel a behívott

1 képviselőket. \ Bár már itt láthatnánk körünkben azokat is, ikiktől most égy országhatár választ el! ., T. Ház! Az ezeréves ország egy-egy darabjának visszatérése mindig egységbe forrasztja a törvényhozás pártjait, mert a nagy nemzeti célok tekintetében nincsen különbség magyar és magyar között. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Aki idegenből jött. — és bizonyára, ez lesz a délvidéki képviselők érzése is — egy időn túl felteszi a kérdést, hogy miért nem maradhat meg ez az egység az ünneplés után, a munka napjaiban is. (Ügy van! a jobboldalon) Ezt a kérdést nagyon sokan felteszik itt a folyosón, kint az országban, sőt az országhatárokon túl is azok a testvéreink, akikről ma olyan keveset lehet beszélni, de akikre minden lépésünknél gondolni kell. (Nagy tans a Ház minden oldalán.) Éppen ezért mi, visszatért magyarok, minden alkalmat megragadunk arra, hogy hirdessük a beavatottak számára mindig időszerűtlen, de sok ifjú magyar szívben élő óhajtást, hogy íamíg fegyverben állunk, ne a múzsák, hanem a politikai szenvedélyek hallgassanak (Helyeslés'a középen.) s legyen ez a törvényhozás a maga egységében méltó azokhoz, akik még mindig kisebbségi sorsban élnek s akiket onnan visszavárunk. (Helyeslés.) Az egység azonban, t. Ház, nem tétlenséget, hanem minden építő szándék mozgósítását jelenti. (Helyeslés bal felől.) Ezt. kell hogy jelentse és nem lehet ok azoktmak a legsürgősebb reformoknak elhalasztására, amelyeket a magyar élet belső szükségszerűsége és az új Europa egyaránt megkövetel. (Ügy van! Ügy van! Nagy fan* a Ház minden oldalán.) Reméljük, hogy a Délvidék visszatérése ebben a hitünkben is meg fog erősíteni s a Délvidékkel nemcsak az ősi földterület, hanem az új idők új magyar típusát is — a javaslat bevezető szavai ezerint — a magyar nemzet testvéri szeretettel ölelheti magához es veheti újból oltalmaiba. A javaslatot az Erdélyi Párt nevében ünnepélyesen elfogadom. (Általános éljenzés es tÛDS ) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? „ .,, T s. i i Megay Károly jegyző: vitéz Jaross Andor. Elnök: vítéz Jaross Andor képviselő urat illeti a szó. vitéz Jaross Andor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A magyar honvedek felszabadító lépteinek dobbanása mar regen elkongött déli határaink menten. TOgen elhalt a gépfegyverek ütemes es szaggatott kopogása a Ferenc József-csatorna menten, a magyar páncélosok dübörgése Szabadka, /iOnibor, Zenta és Újvidék utcáin ma már csak emlék. A nagyvilág elnyelte a fülsiketítő

1 detonációk hangját, amelyek nyomában hidak es viaduktok omlottak össze és hullottak hullámsírba. A' csetnikek garázdálkodása isVamfely a személy- és vagyonbiztonságot veszélyeztette, ma már csak emlék. És most, amikor közel nyolc hónap multán jogilag visszaiktatjuk nemcsak á magyar állam testébe, de mintegy a Corpus JuinVoa is Bácska, a baranyai háromszög és a Muraköz területét, akkor azt hiszem, az.első kötelesség az, hogy kegyelettel emlékezzünk meg azokról, akik a legtöbbet; vérüket áldozták akkor a hazáért. (Egy hang a szSsőbaloldálon: Éljen a honvédség! — Éljenzés. — A Ház tagjai helyükről felemelkedve tapsolnak.) Bsr bár hónapok választanak el bennün-