Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-235
Az országgyűlés képviselőházának 235. ülése 1941. évi december hó 16-án, kedden, Tasnádi Nagy András és Törs Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A Tiiiniszterelnök bejelentése az Északamerikai Egyesült Államokkal beállott háborús állapotról. —• A visszafoglalt délvidéki területeknek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról és az országgal egyesítéséről szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Gajzágó István előadó, gr. Teleki Mihály, Mikó Imre, vitéz Jaross Andor, Tauffer Gábor, Tildy Zoltán, Klein Antal, Meskó Zoltán, Reibel Mihály, Bárdossy László miniszterelnök. — Az igazságügyi és földmívelésügyi bizottság beterjesztette együttes jelentését az Országos Földbirtokrendező Bíróság megszüntetéséről és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslat tárgyában. — A könyvtári és múzeumi bizottság beterjesztette 1940. évi jelentését a könyvtár gyarapodásáról, használatáról és számadásairól. — A mentelmi bizottság jelentéseit ismertette vitéz Váczy György előadó Szabó Károly (553. sz.), Gál Csaba (554. sz.), Kóródy Tibor (555. sz.), Vajna Gábor (556. sz. 1 ), Csia Sándor (557. sz.), Kóródy Tibor (558. sz.), Hinléder-Fels Ákos (559. sz,) Petro Kálmán (560. sz.), Horváth Zoltán (561. sz.), Gál Csaba (562. sz.) mentelmi ügyében, Zerinváry Szilárd előadó Gál Csaba (563. sz.), Brandt Jakab (564. sz.), vitéz gr. Teleki János (565. sz.), Homonnay Tivadar (566. sz.), if j _ Eitner Sándor (567. sz.), Bródy András (568. sz.), Maróthy Károly, Matolcsy Mátyás és Kóródy Tibor (569. sz.) mentelmi ügyében. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az interpellációs könyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Bárdossy László, vitéz Bartha Károly, GyŐrfJy-Bengyel Sándor, Hőman Bálint, intéz Keresztes-Fischer Ferenc, Radocsay László, Varga József. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 15 perckor.) (Az elnöki széket Tusnádi Nagy András foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőklöínyvének vezetésére Boczonádi Szabó Imre, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Megay Károly, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Szeder János jegyző urat kérem fel. A t. Ház tudomására hozom, hogy legközelebbi ülésünkön a napirend megállapítása után írásbeli választ fog adni a belügyminiszter úr Gál Csaba képviselő úrnak az orosz fronton szolgalatot teljesítő katonák családjának kilakoltatása tárgyában elmondott interpellációjára és a pénzügyminiszter úr ifj. Tatár Imre képviselő úrnak dr. Strausz Vilmos földbirtokos adóügyének rendezése tárgyában előterjesztett interpellációjáira. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. A miniszterelnök úr kíván szólni. Bárdossy László miniszterelnök: T, Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A képviselőház külügyi bizottságának tegnapi ülésén egy bejelentést tettem. Ezt a bejelentést szeretném alkotmányunk alapelveinek szellemében itt a Ház teljes ülésében megismételni. (Halljuk! Halljuk!) Bejelentésemet egészen rövidre szabom, esak a tényekre fogok szorítkozni. így járok el, mert az, amit mondandó leszek, a sajtóból KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. már úgyis ismeretes és ahhoz közvéleményünk is — megállapíthatom: egységesen ~ már állást foglalt. (Ügy van! Ügy van!) Ügy érzem, kötelességem, hogy erre most a parlament két Házának is alkalmat adjak. Sokszor megállapították a közélet különböző fórumain, megállapította ez a kormány, megállapították a múltban az ország sorsát intéző kormányok is, hogy földrajzi helyzetünk; gazdasági, kulturális kapcsolataink, az ebből származó természeti adottságok, a közös veszélyek, a múltban együtt végigküzdött harcok és általaiban sorsunk annyiszor párhuzamosan alakult fordulatai a Németbirodalom és Olaszország mellett jelölték ki Magyarország helyét. (Ügy van! Úgy van! — Altalános élénk helyeslés és taps.) Ennek felismerése már századok óta áthatotta a magyar politikát és 1919 óta ugyancsak ennek tudatában, ettől a meggyőződéstől vezetve intézték következetesen kormányaink az ország külpolitikáját. (Ügy van! Ügy van!) Ez a politika a maga logikájának belső erejével elvezetett bennünket oda, hogy 1940 november 20-án csatlakozzunk az ú. n. háromhatalmi egyezményhez (Élénk éljenzés és taps:), amely szolidaritásunknak a tengelyhatalmakkal jogi formát és jogi kenetet adott. A háborúnak abban a legújabb fordulatában, amely most már kontinenseket állít egymással szembe, ennek a szolidaritásnak — bízvást nevezhetem európai szolidaritásnak is (Ügy van! Ügy vün!) — konzekvenciáit ezúttal73
