Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

42 Az országgyűlés képviselőházának 2i után a kereskedelem megindulása esetén a forgalom egészen simán bonyolíttassék le. Már most ezidőszerint igen sokszor megtörténik az, hogy a múltban megállapított árak. amelyeket a behozni szándékolt árukért fizetni kell, ab­ban az országban is emelkednek, «ami fokozott nehézséget okoz nálunk is a valutáris fedezet előteremtése terén. Amikor ez már magában véve is nehézséget jelent, ugyanakkor termé­szetszerűleg itt bent is, a belső forgalomban is ; ezeknek az áruknak behozatali késedelme, későbbi átvétele súlyos áremelkedéseket okoz, mert az áru kizárólag adminisztratív hibák miatt később kerülhet forgalomba itt bennt az országban. Ez nemcsak a kereskedőnek bizo­nyos mértékű kára, hanem főleg a fogyasztó­nak a kára, tekintettel arra, hogy a keres­kedő százalékos részesedése nincs veszélyez­tetve, tehát a fogyasztó fizeti meg tulajdon­képpen az ebből eredő áremelkedéseket. T. Képviselőház! Egyik előttem szólott képviselőtársam a közösségi szellemről beszélt. Amikor a közösségi szellemet hangoztatta, ugyanakkor védelmébe vette azt a nagybirto­kot, amelyről Matolcsy képviselő úr határo­zottan, kézzelfoghatóan bebizonyította, meny­nyire a nemzetgazdaság ellen működik igen sok esetben. Amikor ilyen hangokat hallunk, s amikor még ma is vannak, akik ilyen szem­pontok szerint gondolkoznak, s akik még^ ma is ezekre a szempontokra hivatkozva állítják be egész felfogásukat és — hogy úgy mond­jam — egész párthitvallásukat, akkor mit vár junk azoktól, s hogyan remélhetjük a közgaz­dasági életben is egészséges tevékenységét an nak a kormányzatnak, amelyet ők támogat­nak 1 ? Ez látszik ugyanis kizárólagosan, ez vo­nul végig közgazdasági életünk minden egyes szektorán. Ez látszik abból a tájékozatlanság; ból is, hogy amikor valóban a közgazdasági élet, a kereskedelmi, ipari és egyéb közgazda sági vonatkozású életnyilvánulások átállításá­ról van szó, akkor kiütköznek azok a hibák, amelyek itt sűrűsödve és teljes mértékben ki­kristályosodva állanak előttünk. Amikor pe­dig ezeknek a hibáknak a megoldását keres­sük, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy ezeknek a hibáknak a javítását legalább is nagymértékben éppen a hibák okozói nemhogy nem akarják, de nem is tudják végrehajtani, mert képtelenek arra, mert nincs meg a kész ségük és nincs meg bennük erre a hajlandó­ság. Jó egynéhányan elmondották, hogy mi­csoda óriási veszélyt rejt magában, az ellen ség számára milyen kedvező propagatív jelen­ség az, amikor az egyes üzletek előtt tízével, húszával, sőt százával is sorban állanak. Ez­zel kapcsolatban csak azt akarom megje­gyezni, hogyha már a kormányzat elvben, de gyakorlatban is tényleg nagymértékben meg­szorította a gyűléstilalmat, akkor ne engedje meg, hogy az élelmiszerüzletek előtt nálunk­nál sokkal szigorúbban, de nem tudom meny nyire tárgyilagosan bíráló gyűléseket tart­sanak. Ne tegye maga a kormányzat lehetővé, hogy a sorbaállásokból a nyilvános gyűlések eg|?,sz sorozata fejlődjék ki, nemcsak a kor mányzat tudtával, de tehetetlensége folytán és beleegyezésével is. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Ez tény, amit nem lehet leta gadni. Még csak egy dolgot akarok megemlíteni. Ez gazdasági életünknek igen fontos kérdése. Ez pedig az a javaslat, amelyet az előttem szólott képviselő urak jó néhányan a tejkér­déssel kapcsolatban és annak megoldása szem­pontjából tettek. Ezt csak azzal akarom alá­5. ülése 19ki november 26-án, szerdán. támasztani, hogy egyúttal megkérdezem a kormányzatot: milyen elfogadható okkal tudja megindokolni azt a tényt, hogy a tej­szerződéseket egy évvel automatikusan meg­hosszabbították 1 ? Elismerem ugyanis, hogy bi­zonyos szerződések meghosszabbítása valóban nemzeti érdekből történik meg, de semmi kö­rülmények között nem vagyok hajlandó elis­merni, hogy ilyen formában történjék meg annak a szerződésnek a meghosszabbítása, amelynek kedvezményei folytán a tejkereske­delemből legalább 40% erejéig a zsidóság húz hasznot és annak jelent ez a termelési ág hasznothajtó foglalkozást. Ha mi itt radikális zsidótlanítást akarunk végrehajtani, akkor igenis, ne engedjük meg, hogy akár a közélel mezesben, akár a közellátás egyéb vonatkozású dolgaiban a zsidóság még ma is olyan pozí­ciót foglaljon el, amilyenben ezidőszerint benne ül. Amikor beszédem bevezető részében a mi­niszter úrról és a tárcája körében szolgálatot teljesítő és működő egyes urakról véleménye­met mestmondottam, ezzel egyúttal indokoltam azt is, amit most utólag, azt hiszem, felesleges indokolnom, hogy miért nem, tudom a költ­ségvetést elfogadni. Arra kérem ezúttal a kormányzatot, hogy ha a közellátási kérdése­ket valóban komolyan meg akarja oldani, ak­. kor ezt tegye is lehetővé és adja meg a mi­niszter úrnak mindazokat a segítségeket, ame­lyek a kérdés komoly megoldásához szüksége­sek; tegye lehetővé azt, hogy ez a kérdés valóban mentül hamarább megoldódjék, mert különben igen súlyos katasztrófa fog bekö­vetkezni, amit mi már régóta hangsúlyozunk és aminek igaz voltát, íme, az idők száz száza­lékig igiazolták. Egyébként a költségvetést nem fogadom el. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Szeder János jegyző: Szabó Gyula! Elnök: Szabó Gyula képviselő urat illeti a szó. Szabó Gyula: T. Ház! Kendkívül örülök annak, hogy a kormány helyt adott annak az általános kívánságnak, hogy a köz­ellátás tárgyalására egy teljes napot szánjon. Azok a felszólalások, amelyeket hallottunk, azt igazolják, hogy még nagy ugyan a köz­ellátás terén a baj, de vannak bizonyos mód­szerek, amelyekkel a baj további fejlődését legalább meg flehet állítani. Majd azután a közellátás javítását rögzíteni lehet és állítom ,t. Ház — igenis —, lehet a közellátás kérdésén idővel javítani is, de csak akkor, ha párt­különbségre való tekintet nélkül, mind a kép­viselők, mind a választók, — hogy politikai elnevezést használjak, — tehát kivétel nélkül mindenki ebben az országban — termelő és fogyasztó egyaránt — beáll abba a szolgá­latba, amelvet legújabb keletű »mindenkire kiterjedő általános közszolgálatnak« neveznek. T. Ház! A túloldalról sokszor emlegetik azt, hogy a kormányzat rendszerint késik. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Bizony késik.) Bátor vagyok errevonatkozólag néhány meg­jegyzést tenni. Mindenekelőtt azonban egyre hívofloa fel a figyelmet: etgyszer került a kor­mányzat annak a lelki hatásnak nyomása alá, amely a legszélsőbb jobboldalt jellemezte, amikor napokra, hetekre, majd később eszten­dőkre', magának sajátította ki az eljövendő időt: Miénk 1938, 1939, 1940! hirdették. (Rap­csányi László: Más, sokkal komolyabb dolgok is jellemzik.) Elnök: Baiicsánvi képviselő úr most fe-

Next

/
Thumbnails
Contents