Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-225
42 Az országgyűlés képviselőházának 2i után a kereskedelem megindulása esetén a forgalom egészen simán bonyolíttassék le. Már most ezidőszerint igen sokszor megtörténik az, hogy a múltban megállapított árak. amelyeket a behozni szándékolt árukért fizetni kell, abban az országban is emelkednek, «ami fokozott nehézséget okoz nálunk is a valutáris fedezet előteremtése terén. Amikor ez már magában véve is nehézséget jelent, ugyanakkor természetszerűleg itt bent is, a belső forgalomban is ; ezeknek az áruknak behozatali késedelme, későbbi átvétele súlyos áremelkedéseket okoz, mert az áru kizárólag adminisztratív hibák miatt később kerülhet forgalomba itt bennt az országban. Ez nemcsak a kereskedőnek bizonyos mértékű kára, hanem főleg a fogyasztónak a kára, tekintettel arra, hogy a kereskedő százalékos részesedése nincs veszélyeztetve, tehát a fogyasztó fizeti meg tulajdonképpen az ebből eredő áremelkedéseket. T. Képviselőház! Egyik előttem szólott képviselőtársam a közösségi szellemről beszélt. Amikor a közösségi szellemet hangoztatta, ugyanakkor védelmébe vette azt a nagybirtokot, amelyről Matolcsy képviselő úr határozottan, kézzelfoghatóan bebizonyította, menynyire a nemzetgazdaság ellen működik igen sok esetben. Amikor ilyen hangokat hallunk, s amikor még ma is vannak, akik ilyen szempontok szerint gondolkoznak, s akik még^ ma is ezekre a szempontokra hivatkozva állítják be egész felfogásukat és — hogy úgy mondjam — egész párthitvallásukat, akkor mit vár junk azoktól, s hogyan remélhetjük a közgazdasági életben is egészséges tevékenységét an nak a kormányzatnak, amelyet ők támogatnak 1 ? Ez látszik ugyanis kizárólagosan, ez vonul végig közgazdasági életünk minden egyes szektorán. Ez látszik abból a tájékozatlanság; ból is, hogy amikor valóban a közgazdasági élet, a kereskedelmi, ipari és egyéb közgazda sági vonatkozású életnyilvánulások átállításáról van szó, akkor kiütköznek azok a hibák, amelyek itt sűrűsödve és teljes mértékben kikristályosodva állanak előttünk. Amikor pedig ezeknek a hibáknak a megoldását keressük, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy ezeknek a hibáknak a javítását legalább is nagymértékben éppen a hibák okozói nemhogy nem akarják, de nem is tudják végrehajtani, mert képtelenek arra, mert nincs meg a kész ségük és nincs meg bennük erre a hajlandóság. Jó egynéhányan elmondották, hogy micsoda óriási veszélyt rejt magában, az ellen ség számára milyen kedvező propagatív jelenség az, amikor az egyes üzletek előtt tízével, húszával, sőt százával is sorban állanak. Ezzel kapcsolatban csak azt akarom megjegyezni, hogyha már a kormányzat elvben, de gyakorlatban is tényleg nagymértékben megszorította a gyűléstilalmat, akkor ne engedje meg, hogy az élelmiszerüzletek előtt nálunknál sokkal szigorúbban, de nem tudom meny nyire tárgyilagosan bíráló gyűléseket tartsanak. Ne tegye maga a kormányzat lehetővé, hogy a sorbaállásokból a nyilvános gyűlések eg|?,sz sorozata fejlődjék ki, nemcsak a kor mányzat tudtával, de tehetetlensége folytán és beleegyezésével is. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Ez tény, amit nem lehet leta gadni. Még csak egy dolgot akarok megemlíteni. Ez gazdasági életünknek igen fontos kérdése. Ez pedig az a javaslat, amelyet az előttem szólott képviselő urak jó néhányan a tejkérdéssel kapcsolatban és annak megoldása szempontjából tettek. Ezt csak azzal akarom alá5. ülése 19ki november 26-án, szerdán. támasztani, hogy egyúttal megkérdezem a kormányzatot: milyen elfogadható okkal tudja megindokolni azt a tényt, hogy a tejszerződéseket egy évvel automatikusan meghosszabbították 1 ? Elismerem ugyanis, hogy bizonyos szerződések meghosszabbítása valóban nemzeti érdekből történik meg, de semmi körülmények között nem vagyok hajlandó elismerni, hogy ilyen formában történjék meg annak a szerződésnek a meghosszabbítása, amelynek kedvezményei folytán a tejkereskedelemből legalább 40% erejéig a zsidóság húz hasznot és annak jelent ez a termelési ág hasznothajtó foglalkozást. Ha mi itt radikális zsidótlanítást akarunk végrehajtani, akkor igenis, ne engedjük meg, hogy akár a közélel mezesben, akár a közellátás egyéb vonatkozású dolgaiban a zsidóság még ma is olyan pozíciót foglaljon el, amilyenben ezidőszerint benne ül. Amikor beszédem bevezető részében a miniszter úrról és a tárcája körében szolgálatot teljesítő és működő egyes urakról véleményemet mestmondottam, ezzel egyúttal indokoltam azt is, amit most utólag, azt hiszem, felesleges indokolnom, hogy miért nem, tudom a költségvetést elfogadni. Arra kérem ezúttal a kormányzatot, hogy ha a közellátási kérdéseket valóban komolyan meg akarja oldani, ak. kor ezt tegye is lehetővé és adja meg a miniszter úrnak mindazokat a segítségeket, amelyek a kérdés komoly megoldásához szükségesek; tegye lehetővé azt, hogy ez a kérdés valóban mentül hamarább megoldódjék, mert különben igen súlyos katasztrófa fog bekövetkezni, amit mi már régóta hangsúlyozunk és aminek igaz voltát, íme, az idők száz százalékig igiazolták. Egyébként a költségvetést nem fogadom el. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Szeder János jegyző: Szabó Gyula! Elnök: Szabó Gyula képviselő urat illeti a szó. Szabó Gyula: T. Ház! Kendkívül örülök annak, hogy a kormány helyt adott annak az általános kívánságnak, hogy a közellátás tárgyalására egy teljes napot szánjon. Azok a felszólalások, amelyeket hallottunk, azt igazolják, hogy még nagy ugyan a közellátás terén a baj, de vannak bizonyos módszerek, amelyekkel a baj további fejlődését legalább meg flehet állítani. Majd azután a közellátás javítását rögzíteni lehet és állítom ,t. Ház — igenis —, lehet a közellátás kérdésén idővel javítani is, de csak akkor, ha pártkülönbségre való tekintet nélkül, mind a képviselők, mind a választók, — hogy politikai elnevezést használjak, — tehát kivétel nélkül mindenki ebben az országban — termelő és fogyasztó egyaránt — beáll abba a szolgálatba, amelvet legújabb keletű »mindenkire kiterjedő általános közszolgálatnak« neveznek. T. Ház! A túloldalról sokszor emlegetik azt, hogy a kormányzat rendszerint késik. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Bizony késik.) Bátor vagyok errevonatkozólag néhány megjegyzést tenni. Mindenekelőtt azonban egyre hívofloa fel a figyelmet: etgyszer került a kormányzat annak a lelki hatásnak nyomása alá, amely a legszélsőbb jobboldalt jellemezte, amikor napokra, hetekre, majd később esztendőkre', magának sajátította ki az eljövendő időt: Miénk 1938, 1939, 1940! hirdették. (Rapcsányi László: Más, sokkal komolyabb dolgok is jellemzik.) Elnök: Baiicsánvi képviselő úr most fe-
