Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-225
40 Az országgyűlés képviselőházának 225 szélsőbaloldalon.) Mi is azt akarjuk, de nemcsak azt, hanem egészen keresztény gazdasági rendszert az országban, (Ügy van! Ügy van! -—. Taps jobb f elől. t végig mindenütt okkal-jog gal felépített gazdasági rendszert. Tauffer Gábor t. képviselőtársamnak, aki reklamálta ezt a nemzeti lelkiséget és feltettn a kérdést a miniszter úrnak, a miniszter m el lett én is azt válaszolom, hogy addig nemzeti lelkiséget nem lehet kialakítani, amíg ebben az országban 800.000 zsidó közül a legtöbb gazdasági pályán van és a legkisebb falusi sza tócsboltban is éppúgy, mint a Váci-utcában, minden áruc : kk mellé egy nagy adag zs-vitamint is adagolnak, (Ügy van! Ügy van! a tzélsőbaloldalon.) ami akadályozza a nemzeti lelkiség kialakulását. (Zaj.) Ezért tehát azzal zárom be felszólalásomat, igen t. Ház, (Zaj a szélsőbalóldalon. — Elnök csenget.) hogy a közellátás kérdésében nehéz a miniszter úr feladata, de a közellátást méltóztassék. ... (Zaj. — Szöllősi Jenő: Vay a földeket vissza akarta adni! — Halljuk! Halljuk! - Tóth János: A hatvani zsidóbirtokot felszó lalásában Vay báró siratta!) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr. Ilovszky János: ... úgy irányítani, hogy a közellátási minisztérium testéről az oda nem tartozó és felesleges hivatalokat méltóztassék lefejteni, méltóztassék az általam adott tanácsokat szem előtt tartani és akkor a miniszter úr ezekben a nehéz időkben a magyar állam számára a legszebb, leggyönyörűbb hivatást teljesíti, amelyért nem jár majd olyan rózsás elismerés, amilyent megérdemelne, sokszor talán töviseket is kap, de a nemzet szolgálatában mindenki azon a helyen, ahová állítják, teljesítse kötelességét a legmesszebbmenő módon, katonás fegyelemmel, a magyar nép iránti sze retettel. \Ugy van! Ügy van!) Minthogy én is ezt a szempontot vallom és ezt nézem, itt jelentem ki, miniszter úr, hogy minden gazdasági kérdésben méltóztassék szeretettel hozzánk fordulni, mi segítjük munkájában; ellentételként csak egyet kérünk, azt, hogy hathatósan méltóztassék kitartani az eszme mellett, mert mi keresztény Magyarországot akarunk végig az egész vonalon. (Horváth Géza: Nemzeti munkaállamot! — Szöllősi Jenő: Nemzetiszocialista Magyarországot! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nemzeti munkaállamot! } A költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen. •— A szónokot számosán üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Rapesányi László! Elnök: Rapcsányi László képviselő urat illeti a szó. "Rapcsányi László: T. Képviselőház! Nagyon örülök, hogy előttem szólott igen t. képviselőtársunk a keresztény és nemzeti alapon álló Magyarországot kívánja. Kétségtelenül igazság van abban, hogy ennek a kiteljesedése a nemzetiszocialista nagy magyar birodalom. Azt mondja a képviselő úr, hogy a lelkek egységesítésére van szükség. Ebből a szempontból is helyesnek tartom a felfogását, csupán a záradék, a rezümé az, amelyet helytelenítenem kell. Az előttem szólott képviselő úr ugyanis szerintem — és szerintünk, nemzetiszocialisták szerint -— végzetes tévedésbe esik, amikor azt mondja, — legalább is a szavaiból ezt lehet kivenni — hogy a kormánv érdeke a nemzet érdeke. Én ezt ilyen formában semmi körülmények között sem vagyok hajlandó elismerni és ha eddig nem lettem volna ellenzéki, akkor most lennék az, amikor a közellátásügyi költ.ülése 19J^1 november 26'án, szerdáit ségvetést tárgyaljuk, mert szerintem nincs és uem volt — meggyőződésem az, amit mondok — a művelt Európának egyetlenegy kormánya nem, amely egyik igen felelős helyet betöltő tagját olyan lelkiismeretlenül oda dobta volna a nemzet közvéleményének bírálata elé, mint ahogyan ezt ëz a magyar kormány tette a közellátásügyi miniszter úrral. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Mozgás.) Mert mi történt? Az, hogy amikor az országban a gazdasági élet terén, annak minden egyes ágazatában a bajok egymásra tornyosoduak, amiKor mi ezeket a bajokat itt is, de kint az országban is, lelkiismeretünkre hallgatva, lépten-nyomon szóvá tettük, évek tanúsága szerint tárgyilagosan bíráltuk, és bíráltuk ezzel kapcsolatban — úgy hiszem, joggal és kötelességszerűen — a kormányzat munkáját, akkor ez a kormányzat ígéretekkel biztatott bennünket és íme eljutottunk odáig, hogy ezek az ígéretmalasztok most ugyanolyan vészkiáltásként, mint amikor a váltót benyújtják, a felé a miniszter felé merednék, aki a legkevésbbé volt felidézője és okozója ennek a már-már katasztrofális helyzetnek. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Horváth Géza: Akinek nem adnak meg minden hatalmat, csak követelnek tőle!) Amikor ilyen helyzettel állunk szemben és amikor ilyen véleményeket hallunk a lelki eggyéforrással kapcsolatban, méltóztassanak megengedni annak kijelentését, hogy tárgyilagos lélekkel ilyen vezérkar mögé mi nem állhatunk oda eggyéforradást gyakorolni. Csak ezt akartam ezzel kapcsolatban elmondani. (Horváth Géza: Adják meg a hatalmat neki! — Egy hang a jobboldalon; Megvolt lmrédy alatt! — Palló Imre: Más volt 1938-ban a helyzet, mint ma! — Egy hang a jobboldalon: Jobb volt, mint most! — Zaj.) T. Ház! Amikor e . tárcával kapcsolatban jogos kívánságainkat és jogos panaszainkat felhozzuk, ez nem kizárólagosan egy gravámen : politika következménye, hanem éppen a lelki eggyéforradást és a lelki békét szolgáló munkánknak egyenes követelménye, hogy idehozzuk a legalkalmasabb helyre azokat a panaszokat, amelyeket szerintünk orvosolni kell és amelyeknek orvoslását mi is segítünk a magunk módja szerint előmozdítani, az orvoslást minden körülmények között szükségesnek tartva. Elsősorban is egy általános elvi megjegyzést kívánok leszögezni és pedig azt, amit egyszer már megemlítettem, de nem győzök eléggé hangsúlyozni, hogy az egykéz-rendszer helytelen megvalósítását célzó politika igen nagy mértékben okozója a mai katasztrofális közellátási állapotoknak. Csak egy példát ragadok ki igazam bizonyítására. Méltóztassanak megengedni, hogy a Metesz.-szel kapcsolatosan a hagymakérdést hozzam ide a t. Ház ele. (Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Szöllősi Jenő: Nagyon jó! Helyes! — Palló Imre: Éljen a makói hagyma!) Köztudomású, hogy a Metesz, mint gazdagsági egykéz, a hagymát, mint hozzá tartozó árut, ezidőszerint kizárólagos joggal , szedi Össze és lenne hivatva szétosztani az egész ország területén. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem lehet kapni!) Ha mondjuk, Makó szempontjából bíráljuk ezt a kérdést, — mint amely vidék az országnak egyik legnagyobb hagymatermő vidéke — akkor azt látjuk, hogpy Makó ebben az évben már eddig több hagymát hozott fel, mint tavaly az egész év folyamán> és énének
