Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-233

498 Az országgyűlés képviselőházának 233. oldalt győzni arról, hogy erről a kérdésről sincs mit tovább beszélni. Remélhetjük azt is, hogy ha meg fogja látni az igen t. túloldal ennek a mostani, belpolitikailag általuk anynyiszor kifogásolt vonalvezetésnek azokat az előnyeit, amelyek végül is az általunk bizonyos tekintetben egészen közösen vallott dolgokra fognak vezetni, vagyis hogy végeredményben — bár önök, igen t. túloldal, szeretnék hamarább megcsinálni, mi pedig tempósabban megyünk — ez a vonalvezetés nem fog máshova vezetni, mert nem vezethet, mint a zsidók ^ közéleti, társadalmi és mindenfajta befolyásának tökéletes kiirtására, minden liberális, minden bolsevista, vagy ahhoz hasonló irányzatnak tökéletes kiirtására; (Maróthy Károly: Mikor?) akkor, azt hiszem, közeledni fogunk egymáshoz az integer Magyarország talapzatán annyira, hogy többé — és remélhetőleg már a jövő évben sem — ezekről a kérdésekről, amelyekről ma még olyan élénken vitázunk, soha közöttünk vita nem lesz. (Zaj a szélsőbaloléalon. — Maróthy Károly: Adja Isten !) Én teljes bizalommal a belügyminiszter úr személye és működése iránt, a törvényjavaslatot pártom és a magam névéiben elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Mühl Henrik képviselő úr a házszabályok 143. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján személyes megtámadás viszszautasítása címén kért és kapott felszólalásra engedélyt. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ki bántotta?) A képviselő urat illeti a szó. Mühl Henrik: T. Képviselőház! Czermann Antal képviselő úr a miniszterelnöki tárca költségvetési vitájában foglalkozott a hazai németség és a Volksbund kérdésével — szerintem időszerűtlenül. A képviselő úr a hazai németség vezetőinek ténykedését bírálta, megtámadta őket, burkoltan az illojalitás vádjával illette, (vitéz Zerinváry Szilárd: Sajnos, akad is közöttük!) sőt meg is fenyegette. Keintzel Ede képviselőtársam és igen t. barátom az appropriáeió vitájánál feliratkozott azzal a szándékkal, hogy magaszínvonalú beszédben foglalkozzon a kérdéssel és válaszoljon Czermann képviselő úr beszédére. Nem került rá sor, és így Czermann képviselő úr beszéde válasz nélkül maradt. A hazai német népcsoport vezetőinek az az állásfoglalása, hogy a hazai németség országgyűlési képviselői népcsoportunk problémáit ne a Ház előtt vitassák és tárgyalják meg, hanem esetről-esetre az illetékes kormány ténye zőkkel. A hazai német népcsoport és a V olksbund vezetőit ért támadás azonban arra késztet engem, hogy mind a magam, mind népcsoportom, mind, pedig a Volkslbund vezetőinek nevében utasítsam vissza Czermann képviselő ár támadását és fenyegetését. Miután Czermann képviselő úr nem átallotta, hogy a Volksbund vezetőit burkoltan az illojalitás vádja yal illesse, felkérem Czermann képviselő urat, hogy vádjait a Ház színe előtt konkretizálja, hogy azokra itt válaszolhassak. Ennek megtörténtétől azonban teljesen függetlenül méltóz- • tassék megengedni, hogy a következő elvi kijelentést tegyem. A hazai németség, bár nemzeti öntudatra ébredésének első pillanatától kezdve minden Illése 19

il december 11-én, csütörtökön. erejével síkra szállt a népcsoport jogaiért, egyetlenegy pillanatra sem feledkezett meg a magyar haza iránti hűségéről, mert a bonszeretet és a hűség őseinktől átörökölt tulajdonság. (Helyeslés a jobboldalon.) A hála érzésével szögezhetem le, hogy maga a miniszterelnök úr a hazai németség lojalitását és államhűségrét tradicionálisnak nevezte. (Helyeslés jobbfelől.) Mindezeken kívül a hazai németség még azt a kötelességét is teljesíti, hogy magyar hazánk és a német birodalom között fennálló és legmélyebb barátságot a magyar-német sorsközösség jegyében szolgálja és ápolja. (Czermann Antal szólásra jelentkezik.) Elnök: Czermann képviselő úr milyen címen óhajt szólni? (Czermann Antal: Félreértett szavaim helyreigazítása címén!) A képviselő úrnak a házszabályok 143. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a szót megadom. Czermann Antal: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől és középen.) A miniszterelnökségi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával a nemzetiségi kérdést tettem szóvá, azt taglaltam egészen nagy, egyetemes felfogásában. Ügy éreztem, hogy igenis időszerű ez most, amikor nemzetiségi tömegeink megszaporodtak és amikor ezzel a kérdéssel valamilyen formában ismét szembe kell néznünk. Ennek kapcsán természetszerűleg foglalkoztam a hazai németség problémájával is, hiszen ez a legöntudatosabb nemzetiségünk és ebből kifolyólag rámutattam a Volksbund működésére is. (vitéz Zerinváry Szilárd: Teljesen korrektül!) Én csak annyit jeleztem, hogy vannak bizonyos aggodalmat keltő körülmények (vitéz Zerinváry Szilárd: Vannak bizony!) és mint ezzel a néppel együttérző magyar honpolgár, úgy éreztem, hogy jó szolgálatot teszek hazámnak es ennek az értékes néprétegnek is, ha,egyúttal ezeknek az aggodalmat keltő körülményeknek az elkerülése végett egy kérdést terjesztek a Volksbund igen t. vezetőihez. Nagyon sajnálom, hogy ezt a kérést félreértette Mühl képviselőtársam és félreértették a Volksbund többi vezetői. Ki kell jelentenem, hogy én az illojalitás vádjával nem is illettem őket, mert hiszen ezt a szót én egyetemes értelemben használtam, csakis a lojalitásról beszéltem, mint egyik előfeltételéről annak, hogy az Összes nemzetiségiek ebben a szentistváni államban, magyar vezetés mellett, békésen, nyugodtan, boldogan együtt élhessenek. (Helyeslés és taps jobbfelől és középen.) Tehát nem illojalitásról, ellenkezőleg lojalitásról beszéltem. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezzel szemben azonban a magyarság részéről egy tételt állítottam, a teljes bizalom ellentételét. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ügy érzem, t. Ház, hogy ez volt a helyes felfogás (Ügy van! Úgy

r van! jobbfelől.) és a jövőben is ez az irányadó. Bármennyire is sajnálom, hogy Mühl képviselő úr félreértette szavaimat, mégis Örülök annak a körülménynek, hogy az én felszólalásom módot szolgáltatott arra, hogy Mühl képviselő úr itt kijelentést tegyen, mert örülök annak, hogy a képviselő úr a Volksbund nevében kijelentette azt, hogy az általuk képviselt hazai németség a legteljesebb hűséggel kivan a magyar hazához ragaszkodni, (vitéz Zerinváry Szilárd: El is várjuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy efelett én őszintén örvendezzem. (Helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: T. Ház! A napirend tárgyalására megállapított idő letelt, ezért a vitát félbesza-